Fezejet

 1       1|     szánalmas gúnymosollyal nézett reá, valami hasonlót takart
 2       5|         Szegény Kálmán!” – gondolt reá a testvér. Nagyon szerették
 3       6|           csak aggódva támaszkodik reá, mintha azt hinné, hogy
 4      10|        kezét, s hálásan mosolygott reá. Azt hitte, hogy most már
 5      11|            mint egy szobor, nézett reá.~Ismét folytatá a leány.~–
 6      11|         fehér sziklán, amit a hold reá sütött, olyan jó célpont
 7      12|      órában unokáid iránt; gondolj reá, hogy találkozni fogsz ott –
 8      12|            kik álmélkodva bámultak reá; Demeter úr alig talált
 9      14|        mély borzalommal tekintének reá. Mindenki hivé felőle, hogy
10      16|          java még csak ezután várt reá.~Azt jól sejtette, hogy
11      17|           a vendéglőbe, már vártak reá. Egy határozatlan korú asszonyság,
12      17|        Bizonyára – nincs szükségem reá.” – „Kelj fel mindjárt,
13      17|       napon, s gyönyörrel gondolok reá: „nincsen semmim, nincsen
14      18|     megsúgni neki, hogy mi baj vár reá, de hallgatózó cselédség
15      20|            összetéve szótlanul néz reá, kérve, könyörögve – csak
16      21| kalandornak, ki a híd közepén várt reá.~Félelmes ellenre talált
17      22|       holnap éjjel bizton várhatsz reá.~Szilárd azt mondá Juonnak,
18      22|           meg, hogy én rohanhatnék reá! Domnule, légy bátor; az
19      22|           oszlop mellé húzva, várt reá.~Abban a percben, amidőn
20      23|           dalol.~Tehát csak vártak reá, hogy mikor unja már meg.~
21      23|          hogy az estebéd régen vár reá.~A dal nyomán és a holdvilág