Fezejet

 1       1|     büszkeség válogatós. Emberek, kik a szalonbevezetés képességén
 2       3|          Csupán bámulok rajtatok, kik, mint valami gyermekek,
 3       4| mágnásokkal megismerkedni általa, kik azóta az utcán is kalapbillentést
 4       4|     megváltozott magaviseletéből, kik most mind olyan hangon beszélnek
 5       8|       mennem, mert várnak reám.~– Kik?~– Kecskéim és feleségem.~–
 6      10|     bizonyosan lennének számosan, kik önt igen szívesen fogadnák,
 7      10|           férfit, mint Erdélyben, kik évtizedeken keresztül közbeszéddé
 8      11|           a színpadi párbeszélők, kik rendesen ki engedik magukat
 9      12|        büszkén a két férfi előtt, kik álmélkodva bámultak reá;
10      13|          az ismerősöket; azoknak, kik a társasélet örömeit szakadatlanul
11      13|        egy ilyen hóbortos kérdés, kik egyik ügyetlen bókbul a
12      13|         oka sem lehetett unokáit, kik soha meg nem bántották,
13      13|           soha meg nem bántották, kik szégyenére nem váltak, gyűlölni,
14      14|            ahogy elegen elmúlnak, kik ez igénytelen életet viselik.~
15      15|        eredt. Hogy tulajdonképpen kik voltak azok a Makkabeusok,
16      17|       innek.~– Ki az igazgatójuk? Kik a tagjaik?~– Úgy tudom,
17      17|      múzsaleányok mendemondáiban, kik saját fantáziájuk tetszése
18      19|           Szegény szülőim voltak, kik azt akarták, hogy kézműves
19      19|      velem egykorú román ifjúval, kik ott a lelkészi pályára készültek
20      21|          elkövetni?~– Furcsa! Hát kik lettek volna? Tán biz őkegyelme
21      24|        egyik, sem a másik félnek, kik a kíméletlenséget oly tökélyre