Fezejet

 1       1| karszékbe, lábait egymásra veti, kezeit zsebeibe dugja, azután megint
 2       1|       azután megint hátratette a kezeit, s járt-kelt, nagyokat fújva
 3       4|         úr indulatosan ragadá ki kezeit az ifjú kezeiből, s hevesebb
 4       5|        tőle, kétségbe volt esve, kezeit összekulcsolta fején, úgy
 5       5|         nem sír már, nem tördeli kezeit; józan eszéhez tért. Egyenkint
 6       6|          meglátta, összecsapta a kezeit.~– Uram, ne hagyj el! Nini,
 7      11|     ölébe bocsátva összekulcsolt kezeit, csüggedt tekintetét a földre
 8      11|        akarta utoljára megnyalni kezeit. Szegény állat, úgy megsajnáltam.
 9      11|     ahova nekem tetszik.~Marióra kezeit tördelé, s nem hallgatott
10      11|        hirtelen felállt, levette kezeit arcáról, s halvány arcát
11      14|          a leány után nyújtsa ki kezeit, okosabban teendé, ha mind
12      14|        zacskókból. Felrepedezett kezeit aranyai közé dugdosta: tán
13      16|      istenem! – rebegé Henriette kezeit tördelve, s rémülten járt
14      17|           szólt a vándorszínész, kezeit mély és üres zsebeibe dugva –,
15      18|       semmire – kiálta János úr, kezeit hátradugva kabátszárnya
16      18|      drága nagyságos úr, engedje kezeit megcsókolnom. Majd én viszem
17      18|        János úr kétszáz forintos kezeit, ki őt azalatt iparkodott
18      19|       baja.~A gróf összecsapta a kezeit, s azután gömbölyű sipkáját
19      20|        ismét megragadá Henriette kezeit, s mint aki fél, hogy rövid
20      20|     Henriette szobájába érkezve, kezeit fejére kulcsolva járt alá
21      20|           halavány alakkal, mely kezeit összetéve szótlanul néz