Fezejet

 1       5|      fenyegetés vigasztalásként hangzott most előtte.~– Másodszor
 2       6|        pillanatban egy dördülés hangzott, s azzal én csak azt vettem
 3       6|       nejéhez volt intézve; úgy hangzott, mint valami biztatás.~–
 4       7|     aztán több ölnyi mélységből hangzott az öreg szava: hó! Arra
 5      11|        mély, reszketeg sóhajtás hangzott; a hű vadállat akkor lehelte
 6      11|         vadállati dühös ordítás hangzott fel a ház előtt. Az ajtó
 7      11|     alatt, csak erős lélegzetük hangzott, mint két vadkan hörgése,
 8      12|        szobából dühös csengetés hangzott utána.~A csengetésre előrohanó
 9      16|        többé.~Egy erős roppanás hangzott az ajtón; valaki vállal
10      17|  kakukkos óra elütötte a hetet, hangzott a függöny mögül a súgó csöngetése,
11      19|   lelkész még ébren volt; szava hangzott belülről.~– Minden jó lélek
12      21|    arany!~Valami pokoli ordítás hangzott erre, melyet megnevezni
13      21|   angyalt ejte el gánccsal, úgy hangzott a Fatia Negra üvöltése a
14      21|           Lőjétek le a lovát! – hangzott ekkor hátulról a postatiszt
15      22|      Kevés idő múlva több lépés hangzott, jobbról-balról; férfiak
16      22|       Délfelé erős kopócsaholás hangzott az erdőkben; a molnár azt
17      22|       utánarohant.~– Vigyázz! – hangzott utána a vak Juon hosszan
18      22|       mindig távolabb, távolabb hangzott; végre lefeküdt, fülét a
19      23|  hulljanak. A dallam még mindig hangzott.~Szó volt róla a cselédek
20      23| szobában rohanták meg őket? Itt hangzott a nő halálsikoltása, itt
21      23|            amikor az a sikoltás hangzott: akkor ő a pisztoly száját