Fezejet

 1       1|        abból csak az lett, hogy utoljára is ő tanult meg jobban diákul,
 2       1|       nagyokat fújva alá s fel, utoljára kapta a kalapját; s futott.~
 3       2|    kereste azt minden tengeren, utoljára még a szárazföldön is, de
 4       4|    azért csak maradjon ő távol.~Utoljára is, hetek múlva, a jó isten
 5       4|  Margarinak van – karaktere. De utoljára is hát a szegény Margarinak
 6       4|        Lángainénak kellett őket utoljára – nő létére – figyelmeztetni,
 7       5|         meggyógyítani.~– De hát utoljára is, kedves barátom, mit
 8       5|       Te makacs, agyafúrt vagy; utoljára is azt teheted magad ellen,
 9       6|   célozó vadászokat megpofozta, utoljára egy hajtójának a fejéről
10       6|       szemenszedett szóval, míg utoljára megadta magát, s szépen
11       6|         hogy: „no, iszen, én is utoljára látom ezt a szép napvilágot.”~
12       7|   Azonban mégis jobban féltette utoljára aranyait, mint Anica két
13       9|     egész komolyan beszél, azok utoljára megértik. Amellett azt is
14      11|      haza, tán még annak akarta utoljára megnyalni kezeit. Szegény
15      11|          száraz hangon mondá:~– Utoljára volt ez, nagyságos asszonyom.
16      16| sertésnyáj, azután tehéncsorda, utoljára négylovas hintó, úgy az
17      17| megvendégelték a színészeket, s utoljára kidobták valamennyit az
18      19|        elkezdtél garázdálkodni; utoljára azt sem tudtad, fiú vagy-e
19      19|        a lovakkal mi történt, s utoljára ő maga kívánta, hogy az
20      21|        minden követ ellene, még utoljára a nemzeti büszkeséget is.~