Fezejet

 1       2|           Te félbolond! Te egész bolond! Miről beszélsz te annak
 2       3|         egy kis herceg, akkor én bolond lehettem, mikor azt mondtam,
 3       4|      aranyat tart kéznél, az nem bolond ember.~Tehát gazdagsága
 4       6|          Ennyi hölgy előtt ilyen bolond módra mutatni be az embert!
 5       6|        de hogy „mit vallott?”)~– Bolond volt. Magára vállalta két
 6       7|     Nekem.~Az öreg nevetett rá: „bolond leány!”~– Hát mármost aztán,
 7       7|        azt mondaná rá, ejnye, de bolond ember lehet ennek a molnárja,
 8       7| elrántotta onnan:~– Eredj innen, bolond! Még elrontod a gépet; nem
 9       7|    nyakunkon van! Domnule, olyan bolond ne légy, hogy azt az aranyat
10      11| feleltetém Mariórával.~– Együgyű bolond! – dörmögé magában magyarul
11      11|     szóra nem bír?~– Mit akarsz, bolond! – dörmögé vissza a rabló. –
12      12|     elzárták előle, nehogy a kis bolond megbántsa valamivel a nagytátit,
13      15|     golyókat, mint a legyeket.~– Bolond vagy. Bizonyosan a feje
14      16|     mondott rá, hogy Lénárd nagy bolond.~Azután engedelmet kért,
15      16|        valaha történt vele ilyen bolond. Most meg már a rudas ló
16      18|        Igen, majd a nagyságos úr bolond, hogy magát mindig pénzzel
17      18|     városon.~– Margari ne legyen bolond. Nem akartam bántani: heveskedtem.
18      20|       hogy megijesszem. Alázatos bolond vagyok én, aki messziről
19      20|     kocsiba. Pedig hát ez nagyon bolond gondolat; mert meglehet,
20      20|          nejét, elkezdett valami bolond operából egy buffoáriát