Fezejet

 1       1|          kölcsönöznek arcának.~– Nos, senki sem felel? Ki ásított
 2       2|      olyan ember volt, mint ő.~– Nos, mutasd azt a penzumot.~
 3       3|    arccal kérdezé Lángainétól:~– Nos, hogy tetszik neked ez a
 4       3| fiatalembert nálunk bemutatni?~– Nos, nem derék gavallér ember-e?~–
 5       4|      mint máskor, szólt hozzá:~– Nos? Margari! Hát nem kezdjük
 6       4|     szelíd hangon szólalt meg:~– Nos, tehát mi véleményed van
 7       4|          árny van azon így is.~– Nos, kedves öcsém, egészen magadhoz
 8       4|       mit fogok neki rá felelni? Nos, szólj, mit fogok neki rá
 9       5|           Szilárd az ő rokona.~– Nos, kedves kis unokám – szól
10       7|        Azért, mert leány vagy.~– Nos aztán? – szólt büszke szemvillogással
11      12|    csipdelőzve szól leányához:~– Nos, miért nem mégy hát színházba?
12      12|        már az elején belesültél? Nos, segítsd ki, nénje; kezd
13      12| visszatérve, leányhoz fordult:~– Nos, beszélj hát még valamit.
14      13|    minden hölgyet szebbé tesz.~– Nos? Ön kíváncsivá tesz – szólt
15      13|           monda Szilárd.~– Igen? Nos?~– Mindent megtudtam. Azaz,
16      14|        az idézte elő e hatást.~– Nos? – kérdé a visszatérőt a
17      14|     magát.~Összeborzadt utána.~– Nos? Mit éreztél?~– Szád megégette
18      22|       megmondom, hogy hol van.~– Nos?~– Van-e bátorságod meg
19      24|       szerencsétlen Henriette.~– Nos mi történt?~– Hátszegi a