Fezejet

 1       4|       tessék folytatni, mi értjük – monda Lángainé, gyöngyházas lornyonjával
 2       4|          hevesebb hangba csapva át, monda:~– És ha erre ő azt fogja
 3       6|    veregetve villájával a tányérát, monda Gerzsonnak:~– Csak nem akarod
 4       7|             zsákot!~– Ugyan nehéz – monda ez, míg a zsákkal birkózott. –
 5       7|            Látod, hogy nincs itt! – monda bizonyozva a leány.~– Azért
 6       7|             a leány.~– Nem, Anica – monda a fekete álarcos –, te nekem
 7       7|           nézd meg az új gépeket! – monda az álarcos az öregnek.~–
 8       8|         alázatossága ez úrnőjéhez – monda a lelkész –, hanem a nép
 9       8|           megveregeté, s mosolyogva monda Henriette-nek:~– Derék egy
10      11|      asszonyokat agyonijesztgetni – monda Lénárd –, egy kis ijedtség
11      12|        mutató ujjával taktust ütve, monda:~– És mégis száz percenttel
12      13|             Most érkeztem Pestről – monda Szilárd.~– Igen? Nos?~–
13      16|             félek vele találkozni – monda Henriette.~Lénárd közbeszólt:~–
14      16|             a port; s műértő arccal monda:~– E bizony meg van nyilalva.~–
15      17|           mai előadásukra elmenni – monda Szilárd, kit e sajátságos
16      18|          istálló, nekem két lónak – monda Margari, megfordulva a fél
17      22| ingerültséget, s hideg mosolygással monda neki:~– Kedves ifjú barátom.
18      23|       rémlátás~– Kedves Henriette – monda Lénárd nejének, amint a
19      23|         Szilárd megvető hidegséggel monda:~– Add meg magad, én nem