Fezejet

 1       1|       utazásai közben ráragadt. Minthogy pedig az instruktor nagyon
 2       5|      hozzá nyájasan Sipos úr –, minthogy már a toll a kezében van,
 3       5|          győzne valaki törődni? Minthogy ők nem éheznek és nem fáznak,
 4       6|     ebben az üregben”; s azzal, minthogy úgyis vége volt már a hajtásnak,
 5       6|         tegezz! Ahogy vesszük – minthogy akarom, tehát az vagyok.
 6       9|     Futott előlük Tóbica is, de minthogy lábai a méhsertől nehezen
 7      11|  lesodorja a vadászt lábáról, s minthogy az ember csontjai gyöngébbek,
 8      11|       akará tehát felzavarni, s minthogy eltávozásával a férfivendégek
 9      11|  keresztül nem lehetett látnom, minthogy üveg helyett az ónkarikákba
10      12|     vajon kapnak e kegyelmet?~– Minthogy a te jóságodtól függ, én
11      12|        a haját is megnyírattad, minthogy én nem szeretem azt a lompos
12      14|   esküdni örök titoktartást. De minthogy e fogadás nem Istenhez szól,
13      16|        akar indulni Pestre, s ő minthogy nem kísérheti el, nagyon
14      16| bolondokat; hanem ide hallgass. Minthogy már itt vagy, hát nesze
15      17| természetesen az igazgató maga. Minthogy e két személy mindig külön
16      17|        amiért bocsánatot kérek.~Minthogy szavamat adtam, hogy az
17      22|     ismét Vámhidyhez fordult:~– Minthogy mi, a túlnyomó erőnek meghajolva,
18      23|   feltörik, mikor ott nincs; de minthogy nyitva hagyja ajtaját, félve
19      23|   titkolni; annyival is inkább, minthogy nem egészen jó barátságban