Fezejet

501      22|             ha véded magadat, megöl. Ha el talál nyomni, kiálts;
502      22|            az nem védheti magát, bár ha rabló is az, s engedte őt
503      22|        veheté észre, hogy ellenfele, ha elmarad is tőle, a vércseppek
504      22|            is igen jól tud hajítani; ha jókor félre nem ugrik előle,
505      23|              jául, s nem volna esze, ha ajánlatomat igénybe nem
506      23|         kötelezni, kedves Henriette, ha vendégünkkel mindent elkövet,
507      23|             aki azt egyúttal őrizze; ha zárva tartaná, bizonyos
508      23|       öregúrnak azt az egész dolgot, ha egyszer összejön vele, mert
509      23|              s napokig oda marad. De ha ott lenne is, s vele találkoznia
510      23|             tudta, hogy nem szereti, ha akkor háborítják, mikor
511      23|           Mit fog mondani a báró úr, ha ezt megtudja? De mit fog
512      23|        gondolat döbbenté meg szívét: ha zárva találna lenni! Ha
513      23|              ha zárva találna lenni! Ha kivételesen éppen most nem
514      23|              s mennyire megdöbbenne, ha lakát belülről zárva találná.~
515      23|          családot kiirtottak.~Talán, ha e medvebőrt felemelnék,
516      23|             az ön élete, megölhetem, ha akarom. Alkudjunk meg: én
517      24|              elhinni, fiskális úr; – ha meggondolom, hogy holmi
518      24|        bizonyított semmit.~– Hiszen, ha énhozzám szépen szóltak
519      24|       énhozzám szépen szóltak volna; ha például Henriette csak egy
520      24|           hisznek, kapzsinak; pedig, ha a szívembe láthatnának.~–
521      24|            kényszerítő hatalmában.~– Ha én akarom, ez a per elhúzódhatik
522      24|        megmenteni az az egy mód van, ha Henriette maga jószántából
523      24|             váltót be fogja váltani, ha egyszer aláírását elismeri
524      25|              fog jönni a földönfutó, ha egyszer meghallja, hogy
525      25|            Mert meg kell neki törni, ha mind a ketten tönkremegyünk
526      25|          nővére tárt karokkal fogad, ha visszatér”. Semmi eredménye
527      25|           magának egyet via facti, s ha megunta odábbád rajta. Ma
528      25|        kétsége nem volt afelől, hogy ha ő Kispércsre elutazik, ott
529      25|        aprólékos adósságainál; mert, ha rokonait akarta vele megkínozni,
530      25|            mégis, egy szegény ember, ha szemét behunyta, biztosítva
531      25|       betegségéről nem panaszkodott. Ha valami résztvevő lélek találkozott
532      25|          zörejre reszketés fogja el, ha az ajtót nyílni hallotta:
533      25|            oly szívós az élete; mert ha ez is ki találna veszni,