Fezejet

 1       2|          öregúr álmodott valamit ébren.~– No, hát! – izent neki
 2       6|  házigazdán kívül senki sem volt ébren a vadásztársaság közül.
 3      10|        Látva, hogy Henriette már ébren van; azt kérdezé tőle, hogy
 4      10|         Azt hitte, hogy most már ébren van.~Csak amidőn hálószobájába
 5      11|         de a düh és kétségbeesés ébren tart. Óh, mennyit áldoztam
 6      11|      sohasem alszik éjjel; akkor ébren kell neki lenni, és védelmezni
 7      11|             Marióra, alszol-e?~– Ébren vagyok, mit akarsz? – felelt
 8      14|         lássa, akár alszom, akár ébren vagyok; s ahogy Achab vérét
 9      16|       háromkor indulhatunk.~– Én ébren várlak, s köszönöm szívességedet.~
10      16|         Elég, ha kettő közül egy ébren marad.~Azzal felvette a
11      16|          semmit, ki különben oly ébren szokott aludni, hogy a szúnyogdongásra
12      19| zörgetnie kellett.~A lelkész még ébren volt; szava hangzott belülről.~–
13      22|       aludni, a másik fél legyen ébren, három óra múlva váltsák
14      22|        szemeit, hogy azt mondja, ébren vagyok, látok! Hanem hát
15      22|          addig csak Vámhidy volt ébren, és kívüle még egy pandúr,
16      22| fohászkodni uram, s tudtam, hogy ébren vagy, mert hiszen előre
17      22|        mert ha észreveteti, hogy ébren van, az az irtózatos marok
18      23|          határozá el magát, hogy ébren fogja őt bevárni, s amint
19      25|          Idegei uralkodtak rajta ébren és álmában, a legkisebb