Fezejet

 1       1|    hanyatt az atlasz ottománon, arca olyan cserfakó, mint a múmiáké,
 2       1|         öregúréi, csakhogy az ő arca még piros, meglehet, hogy
 3       1|         takart el a missz is az arca elé tartott könyvvel, míg
 4       1|     beszélek …~A fiatal leányka arca úgy elpirult egy szemrehányó
 5       3|       Van szép, férfias, büszke arca, erőteljes alakja, szabadon
 6       5|   háznál, tudd meg azt.~Szilárd arca égett e szavak alatt, közbe
 7       6|       nagyon mosolygós volna az arca.~A grófnő nagyot nevetett
 8       6|      mosolygó, hanem az emberek arca sötét, titkolózó. Henriette
 9       7|         Megrémülten tartá kezét arca elé:~– Mit akarsz!~– Ne
10      10|        parancsoló férfi haragos arca előtt, látta, mint ült le
11      11|    Henriette szomorúan.~A leány arca kipirult.~– Szeretem és
12      12|      ágyban fekvő beteg, sápadt arca vonagló redőit gúnyra fintorítva.~–
13      12|        szóra; ajka elkékült, és arca elsápadt. Nem látott most
14      14|     különösen elevenek; szemei, arca tündökölnek az örömtől,
15      14| lehetett észrevenni karjain, de arca nem árult el semmit. Villanygép
16      14|         lehete ráismerni többé, arca úgy össze volt égve.~A társaság
17      17|     szemeit tányérjára, s egész arca elvörösödött. Alig hallhatólag
18      18|       kipkapkodó szája, vonagló arca valami tréfás kedélyállapotot
19      20|  senkinek kérdezősködni halvány arca szenvedéseiről. Mindenki