Fezejet

 1       4|          voltam ott, nem bocsátok mást az ágyához. Majd, hogy megölje!
 2       4|           férfiú nem látott ebben mást két nevezetesen összevágó
 3       5|         tenni. Hanem majd tesznek mást; én ismerem embereimet jól.
 4       5|         én nem szeretem önt, mert mást szeretek, és mást fogok
 5       5|            mert mást szeretek, és mást fogok szeretni; nem hiszem,
 6       5|         eset után nem cselekednék mást, mint legelőször is tégedett
 7       9|     csodaszép leány nem szeretett mást, mint a szegény kecskepásztort,
 8      10|        alatt: hanem tudok valakit mást, aki sietni fog, aki meg
 9      11|       hogy kell ellene védelmezni mást, bár magamat tudtam volna.
10      12|      amazt kitörültetni belőle és mást íratni helyébe; néha megteszi,
11      13|      hosszat?~Szilárdnak valamit, mást kellett kigondolni hevenyében.~–
12      14|         ha téged megcsalnálak, és mást szeretnék?~– Igen; akkor
13      16|    elbaktat mellettük. Csongrádon mást veszünk helyette, s ezt
14      18| pörlekedőt –, ha elszakad, veszek mást. Ád nekem a nagyságos úr,
15      18|          lesz a dologban. Valakit mást keresnek. Én nem vétettem
16      19|       csak százezer ábécét, semmi mást, amely nép csak megkezdte
17      22|          Fatia Negra vérét, semmi mást – mondá a vak koldus, s
18      24|         akkor gondoljon ki valami mást.~– No, jól van, majd holnap