Fezejet

 1       4|  feküdni – jó mélyen.”~– Unom magamat nagyon – szólt felsóhajtva. –
 2       4|    óhajt.~– Én elég jól érzem magamat így. Köszönöm kedves bátyám
 3       5|       utcán utána néznek, sem magamat elölni sem kísértem meg
 4       6|  felejtettem volna; tapogatom magamat, lőportartó, kupaktartó,
 5       6|  vagyok. Ha csak úgy rábíznám magamat a jósorsra, hogy tegyen
 6       7|   kacsintása után felejtettem magamat, meg emitt egy barna ölébe
 7      10|    azzal én meg nem válthatom magamat a bajból, ha az urak kitudnak
 8      11|   ellene védelmezni mást, bár magamat tudtam volna. Marióra aggódva
 9      14|       hogy hát minek töröm én magamat vénségemig annyira, mit
10      14|   valamelyik zugában meghúzni magamat, beburkolva koldusi rongyokba,
11      14|        soha el nem hagyom, és magamat tőle el nem tagadom, sőt
12      15|    jár vele.~– Nem szoktam én magamat eszkortíroztatni.~– Pedig
13      17|     fizetni.~– Én felakasztom magamat.~– Az volna a legóriásibb
14      18|      De hát minek engedjem én magamat saját házamnál így kikérdeztetni? –
15      18|    nem esküszik; most ajánlom magamat.~A szolgabíró eltávozta
16      20|     nekem fizetni azért, hogy magamat ilyen nyomorulttá tettem,
17      22| vannak, amikhez tartanom kell magamat; nem mulatságból járok itt.
18      24|      Én már egészen rászántam magamat, hogy az öregúr végrendelete