Fezejet

 1       1|            észreveszi az apját, annak kezet csókol, s megint sétál nagyot.
 2       6|          csókolni a grófnétól. Valaki kezet csókolt neki, s dicsérte
 3       6|          törülve ősz bajuszát, szépen kezet csókolt Henriette-nek, azután
 4       7|             találmányért az öreg Onuc kezet csókolt a Fatia Negrának.~–
 5       8|          házamnál – nőm az úr.~Lénárd kezet csókolt nejének, és távozott.~
 6       8|  megakadályozni, hogy az öreg lelkész kezet ne csókoljon neki.~– Nem
 7       8|               vele úton-útfélen, mind kezet csókol neki.~Ismét egyedül
 8      11|           sokat.~A fáta szép szelíden kezet csókolt Henriette-nek; s
 9      12|         annyira vitte magát, hogy még kezet is csókolt az öregnek, amin
10      15|              hogy mit fizessen, hanem kezet szorít, és odább megy; szerencsés
11      16|              elkísérte Szilárdot, ott kezet szorított vele, s midőn
12      16|        termetű urat, aki alig csókolt kezet Henriette-nek, rögtön hozzáfogott
13      16| szegénylegények is ismernek már, mind kezet csókolt sorba, mikor ott
14      16|            merre menjenek.~A vén Ripa kezet csókolt a nagyságos asszonynak,
15      17|            gyűlölt, s akinek százszor kezet csókolt mindennap, hogy
16      17|               azt fogja kívánni, hogy kezet csókoljak neki. Csakhogy
17      19|               mert azzal megbántanád. Kezet csókolj neki, mert az pap,
18      19|          értett ugyan abból, de azért kezet adott a kért ígéretre, s