Fezejet

 1       1|         még egyre dörmögött.~– Én ismerem a tüzes vérét; képes volna
 2       2|           írásod!~– Hát kié?~– Én ismerem, hogy kié.~– Biz azt nem
 3       4|           önt becsületes embernek ismerem. Ígérje meg, hogy ez iratokba
 4       5|       Hanem majd tesznek mást; én ismerem embereimet jól. A leányt
 5       6|       Margari Ferenc ugye? Hiszen ismerem én magát már régen!~Margari
 6       7|        képét sem láthatod soha.~– Ismerem a hangjáról, a szíve dobbanásáról.~
 7      11|          a kunyhó ajtaját. Óh, én ismerem jól a Fatia Negrát (Isten
 8      12|             Ki ez az ifjú úr? Nem ismerem ezt az ifjú urat. Vajon
 9      12|        nagyon gonosz szívű leány; ismerem a rossz szívét. Nem! Énrajtam
10      12|           Semmibe sem veszem azt. Ismerem a gondolataidat, s túljárok
11      13|    egészen más gondjai vannak. Én ismerem önnek a gondjait. No, ne
12      13|          kegyelemkenyér”?~– Aszót ismerem, de a kenyeret nem kóstoltam.~–
13      16|    Vámhidyt előkaphatta –, én már ismerem ezt az asszonyt; szereti
14      16|      voltam én már egy éjjel ott; ismerem a csaplárosnét; nagyon jó
15      18| megbecsüli, azután meg sem látja; ismerem én a maga nagyságos urát.~–
16      18|         urát.~– Dehogy ismeri; én ismerem. Eddig azért fizette nekem
17      21|         Úgy? Brinkó et compagnie. Ismerem.~– De ha azok nem bizonyították
18      22|         onnan várom be a végit, s ismerem már annyira azt a helyet,