Fezejet

501      23|          mintha tudna felőle valamit, de nem akarná megmondani, s
502      23|            feltörik, mikor ott nincs; de minthogy nyitva hagyja ajtaját,
503      23|        ügyekben, s napokig oda marad. De ha ott lenne is, s vele
504      23|             báró úr, ha ezt megtudja? De mit fog tenni? Mindenkit
505      23|           kérdezősködni fűtől, fától!~De biz az mind hiába volt már;
506      23|              csak elkésett szekérrel; de az már olyan messziről elkezdé
507      23|         tornyát látta még a völgyben, de a távol ködeitől kéken,
508      23|         találván aludni meglephessék; de azután elgondolta, hogy
509      24|               háta mögött rágalmazta; de ő azért sohasem bírná magára
510      24|          halottrul rosszul beszéljen: De mortuis aut bene, aut nihil.~
511      24|               ennyire elidegenedtünk; de nem én vagyok az oka; –
512      24|            minket egész kirekesztett, de mindazáltal reménylem önnek
513      24|               amivel ezt tudta tenni. De ön nem őrajta állt bosszút,
514      24|             önnek megbízottja volt.~– De én azt tagadom.~– Tudom.
515      24|           aláírását elismeri rajta.~– De hisz azt mi úgyis megsemmisítjük;
516      25|           engemet megkérdezett volna. De még nincs bevégezve a számadás.
517      25|            aki nem tudja, mit beszél. De egyről elfelejtkeztek! Hát
518      25|           neki több, mint ugyanannyi, de mégis: egy milliót bírni
519      25|            rajta tudományát remekben, de nem tudott belőle embert
520      25|             nevezetes pályakört tett, de melynek esélyei más időszakba