Fezejet

  1       1|          eszébe, hogy mennyit tudna ez panaszkodni, ha olyan jó
  2       1|           titkolódzó szempillák is. Ez valami gyöngyhímzéssel van
  3       1|       meglehetősen kövér termettel. Ez valami nevelőnő. Azt állítja
  4       1|        állítja magáról, hogy angol. Ez valami könyvet olvas.~A
  5       1|            ásítás elkövetett bűnét; ez pedig egy élte delén túl
  6       1|           isten áldja meg, valamit! Ez valami kegyelemkenyéren
  7       1|             nagyszerű fenyegetésnek ez lett a vége.~A kártyavető
  8       1|          arra figyelmeztetnem, hogy ez a legilletlenebb dolog:
  9       1|          talán még nem tudják, hogy ez illetlen dolog?~– Kérlek,
 10       1|         hogy mind elijednek rá.~Ah, ez a kis férfiunoka, az öregúr
 11       1|         néze szét a jelenlevőkön.~– Ez a lángész! Ez a mondás!~
 12       1|       jelenlevőkön.~– Ez a lángész! Ez a mondás!~Azzal odaszorítá
 13       1|         fejét gyöngéden az ölébe:~– Ez az én kis unokám, az én
 14       1|           fogja csapni a szakácsot, ez nagyon sós, amaz nagyon
 15       1|     ügyelnek: milyen régen nem volt ez meg amaz, amit ő olyan nagyon
 16       1|          könnyelmű, de jószívű fiú. Ez ritkán szokott a család
 17       1|          elgörbíti nagyon.~– Nem ér ez semmit. Mondtam már, hogy
 18       1|     délelőtt fél tizenkettőkor. No, ez a legillendőbb idő látogatást
 19       2|   negyedórácskát bólintgatni; – biz ez nem valami mulatságos dolog;
 20       2|             épülése végett kellett.~Ez a jámbor ember tehát éjről
 21       2|            nem tartott, mert hiszen ez neki csak orvosság volt,
 22       2|         elaltatni azt a vén embert, ez pedig irigyelte a szolga
 23       2|             pezsgőztünk együtt. Óh, ez nagyon-nagyon jeles ember.~
 24       2|     kitalálom előre, hogy mit akar.~Ez önelégült konjektúrára még
 25       2|    szemüvegét vette s belenézett:~– Ez nem a te írásod!~– Hát kié?~–
 26       2|        tisztelt barátom uram, minek ez a ceremónia miközöttünk,
 27       3|             Nos, hogy tetszik neked ez a fiatalember?~– Szeretném
 28       3|               Azt gondolta magában: ez megint egyike azon járdataposóknak,
 29       3|    miszteriőz dolgokat belőle, hogy ez meg amaz a titkos szándéka
 30       3|            volt.)~– Vagy úgy? Tehát ez az a mexikói vőlegény, akit
 31       3|           emelkedni fog, hogy neked ez ellen mi kifogásod lehet,
 32       4|  kalapbillentést váltanak Jánossal. Ez volt az ő valahai óhajtása.~
 33       4|           együtt, mikor jó ára van. Ez a legbiztosabb mérlege a
 34       4|             fizesse ki készpénzzel. Ez olyan manőver, hogy akkor
 35       4|           eladhatja. De Hátszeginél ez nem sikerült; – amint a
 36       4|        ecetet adtak neki rá inni.~– Ez nagyon különös.~– Persze,
 37       4|             hogy munkálható legyen. Ez nem csalás. Azért híják
 38       4|        ezüstöt, amint vegyítve van. Ez így van megállapítva.~–
 39       4|        ágyához. Majd, hogy megölje! Ez az én reputációm dolga már!
 40       4|        ígéretekkel rábírta Margarit ez extra áldozatra, nemsokára
 41       4|           jószívű kisasszony kapott ez óhajtáson, s kikérdezé,
 42       4|      kulcsot vonva elő kebeléből. – Ez a chatouille-om kulcsa.
 43       4|             hagymázom alatt valamit ez írásokról. Óh, az rettenetes
 44       4|           ismerem. Ígérje meg, hogy ez iratokba nem fog egy pillantást
 45       4|      Margari úgy igazított el, hogy ez a regénynek a tulajdonsága,
 46       4|      regénynek a tulajdonsága, mert ez úgy van írva, hogy nem következik
 47       4|            Kálmán úrfit felkeresse. Ez történetesen nem jött még
 48       4|          zár volna az a tudat, hogy ez valakinek a titka, ami lelkünkre
 49       4|       valamit felfedezni szükséges, ez magában hordja a mentségét.~
 50       4|           vissza a sírból. Valóban, ez keresztyéni kötelesség ezúttal
 51       4|              Aztán in fine finali – ez pénzt ér! Nehéz pénzt ér!
 52       4|          kell! A szegény Margarinak ez annyi a zsebében, mint egyezer
 53       4|            valaki más, csak én, meg ez a papiros; de azt a tűzbe
 54       4|              Mennyit akar?~Margarit ez a kérdés csak még hetvenkedőbbé
 55       4|      törvényesen kivívott ítéletet: ez már az ő birodalma volt;
 56       4|          seregét rosszul élelmezék. Ez különben rendes dolog a
 57       4|        atyafiait a Dunánál vitézül. Ez szerzé a hídvári uradalmat
 58       4|             született egyetlen fia. Ez ismét a bécsi udvarnál egy
 59       4|         szörnyeteg! a gyalázatos! – Ez igen ingerlő olvasmány volt.~
 60       4|       tekinte rá:~– Azok után, amik ez iratokban vannak?!~– Nem.
 61       4|            ki találod mondani, soha ez életben többet nem szólunk
 62       4|              Meg kell vallani, hogy ez igen szép és nagy áldozat.
 63       4|             A családtagok erőtették ez összeköttetés létrejöttét.
 64       4|              az rézoldatot képez, s ez aztán méreg. Ebben állapodtatok
 65       5|           ruhát, de te látnád, hogy ez, amit visel, már kopott,
 66       5|            úr elszörnyűködött. Hisz ez rettenetes ember! Hát ilyenre
 67       5|      Meglehet. Az is meglehet, hogy ez a szenvedély lesz egész
 68       5|           prókátor is vagyok: ebben ez ügyben ellenfeled védelmezője.
 69       5|           rég a gabonapiacot járta; ez levén kedvenc szenvedélye –
 70       5|           színével a halálítéletet. Ez ellen nincs védelem.~Egy
 71       5|        villant át lelkén, hogy hisz ez idegen nyelven van írva,
 72       5|          haragudjál rám azért, hogy ez irkafirkákat figyelmemre
 73       5|           vele együtt hallhass meg. Ez a szándék nem szép volt
 74       5|           látod, hogy nem kelhetek; ez az átkozott köszvény, az
 75       5|      roskadnia.~– Azok után, amiket ez iratokból megtudtam, csakugyan
 76       5|         Henriette nagyot sóhajtott. Ez a fenyegetés vigasztalásként
 77       5|         fiatalembert, ki részt vett ez öngyilkolási tervezetben,
 78       5|      sikolta fel a kínzott gyermek. Ez az utolsó feloldá hangját
 79       5|      azokról a megbántásokról, amik ez iratokban ellenem feljegyezve
 80       5|        mengindítsam a bűnvádi pert? Ez iránt határoznod rád van
 81       5|      kívülök jelen van Sipos úr is. Ez ügyben ő is avatott már.
 82       5|            ahová mennem kell.~– No, ez is megadható. Ártatlan női
 83       5|          szobája lenni. Olyan ember ez, aki szereti magát otthon
 84       5|     kapituláló vár parancsnoka. Óh, ez igen derék, okos leány Egy
 85       5|             pedig én elhiszem, hogy ez neki sok fájdalmába került.~–
 86       5|            nem akarom tagadni, hogy ez nagy fájdalom: de légy férfi,
 87       5|         legjobban azt, aki belehal. Ez már a világ sorja. Gazdag
 88       5|         apjától annyiszor hallott: „ez a fiú nem tud sírni, mióta
 89       6|    alakulnak, benőtte az árvafenyő; ez szomorú törpe erdő, bozót
 90       6|           annak fáj.~A háziúr kacag ez aggodalmon:~– Csak támaszkodjék
 91       6|             tepertős galuska.~– Biz ez csak vadászos vacsora, kedves
 92       6|             a bozótbul. Uccu, hiúz! Ez ritka állat ezen a tájon;
 93       6|             társaság vígan kacagott ez adomára; az öregúrról el
 94       6|             el lehetett hinni, hogy ez valóságos igaz.~A jókedv
 95       6|            társaság nagyon kacagott ez ötleten. Olyan kezekkel
 96       6|        hideg borzongás futott végig ez elbeszélésre, amin a férfiak
 97       6|        mennyit ültem már nyeregben. Ez engem nem akadályoz; azért
 98       6|             azt tegye.~A víg embert ez a szó elkomorítá: ha ez
 99       6|             ez a szó elkomorítá: ha ez őneki leánya volna! Biz
100       6|          hát lássa, kedves nagysád, ez már nekem egyetlen szenvedélyem.
101       6|            agár, erdő és fenevadak, ez lett mindennapi örömem.~–
102       6|        azért, hogy megmenekültem.~– Ez gavallérvonás! – mondá mindenki. –
103       6|              mely után azt írhatná: ez a nap az enyim volt.~Másnap
104       6|   medvevadászatra. – Hiába! Gyermek ez még!~Igen szép nap volt
105       6|       keresztnevén szólítá, s kérte ez is úgy nevezze őt, és tegezzék
106       6|            nagyon unalmas emberek!”~Ez a jó fennhangon adott vágás
107       6|            minden helyzetben. Hanem ez titok! Nehogy eláruld valakinek.~
108       6|        ember ne volna. Mint tudjuk, ez Margari.~A jeles férfiú
109       6|            ahova már egyszer leült; ez nagy megtiszteltés volt
110       6|            egyszer a szívességét, s ez aztán hét esztendeig, hét
111       6|             volt esküvőjök előtt.~– Ez nem nagy bók rád nézve –
112       6|      felesége.~Szegény tatár! Mikor ez sem használ, komoly megintéshez
113       6|      Viselje magát szépen! Illik is ez vén házasokhoz, mint mi
114       6|        szólt felkacagva a grófné. – Ez alatt azt értették, hogy
115       6|            szerelemben! Példabeszéd ez, kedvesem, talán te is ismered?
116       6|             teámba.~– Hogyne, mikor ez nagyon kedves álom! Valóban,
117       6|         magát nem, szép asszonykám (ez feleségéhez volt intézve),
118       6|             elfelejtik a gondot, de ez a véghetetlen róna még azt
119       6|             az már nem fog feltűnni ez éjjel, hanem jön helyette
120       6|          ismerik ezt a hangot, mert ez a jégviharral jár.~Hogy
121       6|              nagyságos úr? Csak nem ez az egyik? (Itt Clementine-re
122       6|             Clementine-re mutatott) Ez már öregecske a lelkem;
123       6|             már öregecske a lelkem; ez a másik meg még csupa gyerek.~
124       6|    csaplárné. – Nem zsidóasszony ám ez. A báró felesége, a Hátszegié;
125       6|              Nyoszolya is van elég; ez lesz a nagyságos úré, az
126       6|            az a nagyságos asszonyé; ez meg a leányasszonyé.~– Lassan,
127       6|      ivószobában; nem leszek itt. – Ez utóbbi szó nejéhez volt
128       6|         mint valami biztatás.~– Hát ez így szokás a nagy uraknál? –
129       6|             foghatta, hogy mit tesz ez. Tud a zsiványok nyelvén
130       6|            meg elhagyta a bundáját. Ez a tied lesz, Ripa, mihelyt
131       6|        csinálta azt a nótát: „Mikor ez a rozmaringszál kivirít:
132       6|         fájt, és oly jólesett. Hogy ez éppen úgy ápolgatja, öntözgeti
133       6|             ki erre a parancsszóra. Ez ideig folyvást a kocsiszínben
134       6|            ott valamit megkeressen! Ez a nagyságos úr tisztán búcsút
135       6|            ilyen hangversenyt, mint ez a rongyos csárda.~Henriette
136       6|          dallamokat. Ha valami, úgy ez a pillanat volt az, melyben
137       6|        cselekszenek? Úri mulatság-e ez, vagy csak Hátszeginek különös,
138       6|  Hátszeginek különös, bizarr ötlete ez alkalomra?~Mikor már a szegénylegények
139       6|          Erre azután megtudta, hogy ez a csárda itten, meg a körülfekvő
140       7|         nagyobb volt a kincstárnak.~Ez a vidék itt Zalatnától Verespatakig
141       7|           alig győzi visszatartani. Ez egyike a hírhedett oláh
142       7|           Én mégis azt mondom, hogy ez nem valami halandó ember.~–
143       7|          medrében léptettek tovább.~Ez igen jó út azoknak, akik
144       7|       zsákot!~– Ugyan nehéz – monda ez, míg a zsákkal birkózott. –
145       7|           Egy mázsa nyolcvan font.~(Ez nem törökbúza.)~– Állítsd
146       7|          malomkő karikáiba, s mikor ez megvolt, feltette a zsákot
147       7|     vetkőzni, mikor kijön. No, hát!~Ez a nehézség legyőzte a leány
148       7|         látott képet is abból, amit ez órában meg fog tudni.~Az
149       7|           fejét vakarta.~– Domnule, ez mégsem okos dolog; leányzót
150       7|           dologra esketni meg, hisz ez csak olyan, mint mikor két
151       7|          nem köt az senkit.~– Nekem ez elég – szólt az álarcos –,
152       7|           az a mi kárunk lett; most ez a gép egyformára lapítja
153       7|                Ne felejtsd el, hogy ez „Zain!” és hogy azt tőlem
154       7|         nyomunkra jön valaki. Aztán ez már tanú!~– Jó helyen van.
155       7|          most egy óra alatt elvégez ez a csoda. S mennyi emberkéz
156       7|           pénzverdének, mennyit fog ez érni kivert pénzben, s ebből
157       7|          Tudod-e, Fatia Negra, hogy ez a feszület az, amelyre megesküdtem,
158       7|             szem; érzed, hogyan ver ez a szív itt arcodhoz közel?
159       8|         sokszor, midőn azt mondják: ez a férj és ez a nő nem szereti
160       8|           azt mondják: ez a férj és ez a nő nem szereti egymást!
161       8|       központ körül forognak. Talán ez a központ a szerelem.~Hiszen
162       8|            szegény emberé lehetett.~Ez a szegény ember volt a pópa.~
163       8|             meggyőződött róla, hogy ez a munka nem mulatság, hanem
164       8|             hanem keserves napszám.~Ez előtte egészen új tünemény
165       8|           önhöz.~Hátszegit meglepte ez a szó. Első kérése volt
166       8|             a szó. Első kérése volt ez a nőnek a férjtől.~– Parancsoljon
167       8|            nem tudta, célzás volt-e ez, tud-e Hátszegi valamit
168       8|             beszélnek!~Rubán Tódor, ez volt a lelkész neve, rögtön
169       8|           Nem a szolga alázatossága ez úrnőjéhez – monda a lelkész –,
170       8|      illendő honoráriumért; és mind ez a nemes emberbaráti szenvedély
171       8|    ékszereket hordott nejének.~Hisz ez valódi szeretetre méltó
172       8|        Kérlek, lépj ide a vállamra; ez a bokor nem soká tart, mert
173       8|         sokszor utaztam már én így, ez csak játék, csak szánkázás!~
174       9|        arról nem tudakozódik senki.~Ez a Juon, akit nagysád meg
175       9|           Marióra szép szemeibe.~És ez a csodaszép leány nem szeretett
176       9|        borókafenyő, mentül feljebb, ez is annál alacsonyabb, mindjobban
177       9|          szokás felett, itten pedig ez nagyon természetes magyarázattal
178       9|          mondhatom nagysádnak, hogy ez a nő, kinek férjén kívül
179      10|       szerezni ebből a genre-ből, s ez senki sem lesz más, mint
180      10|            nem is képzelhette, hogy ez másképp is lehessen. A sors
181      10|            öltözni, mint egy leány.~Ez előkészületek közepett kap
182      10|         előbb mindig megijedt tőle. Ez egy unitárius özvegy papné,
183      10|            több bánya birtokosa, ki ez ideges reszketőzést több
184      10|       kirabolta. Azóta maradt rajta ez a folytonos reszketés és
185      10|             nőket és a gyermekeket. Ez az ő egész kacérsága.~–
186      10|          fogja látni az ékszereket. Ez a pillanat is átfutott minden
187      10|        holdsugára lehetett az.~De – ez arcot Szilárd éppen nem
188      10|            szívekbe:~– Asszonyom! – ez az ékszer – önnek a nyakán, –
189      10|          ékszer – önnek a nyakán, – ez a fekete pillangó – ugyanaz, –
190      10|     karjaiba, akit úgy gyűlölt mind ez ideig, s aki a legirtóztatóbb
191      10|             a kulcsa? Kinek kellett ez az ötlet, hogy neki ajándékba
192      10|    egyáltalán ki lehet az az ember? Ez a gondolat nem hagyá Henriett-et
193      10|         fekete álarcot visel, hanem ez nem egy és ugyanazon ember;
194      10|            nem akarok nyugodni, míg ez az ember kézre nem kerül;
195      10|        Párizsban. Képzelhetni, hogy ez nem ment tudakozódni Párizsba,
196      10|            szomorú hírre Henriette. Ez is egyike volt lelke álpeseinek,
197      10|         férjétől eltávolíták. Tehát ez is elmúlt.~Clementine még
198      10|           ismét az az átkozott név! Ez a Fatia Negra. Már felejteni
199      10|    kérdésben lelkét megnyugtatandó. Ez az asszony, mint a környék
200      10|          több évig ült a tömlöcben. Ez idő óta tartózkodóbb, s
201      10|           használja. – Tegnap tehát ez a nő hozzám jött, pedig
202      10|              Hallja nagysád tovább. Ez eset után, szokatlan időben
203      10|        fizet minden falat kenyeret; ez teszi megfoghatóvá, hogy
204      10|          fát kell nekik vágni, mert ez egyedüli táplálékuk. A pásztor
205      10|      ponyvasátorban? Azt hivé, hogy ez a vendégszeretetért megillető
206      10|          felvilágosult felőle, hogy ez drága ajándék; nagyon is
207      10|          meggyőződésre jutott, hogy ez a nő nagyon jól meg van
208      10|     hatalomnak. Én magam sem merném ez izenetet ellene megvinni.
209      10|        valakit, aki meg fogja vinni ez izenetet Juon Táre kunyhójába.~–
210      10|           hanem az örök ég alatt; s ez a nő nagyon féltékeny és
211      11|             Gondolja csak, nagysád, ez a mi nyughatatlan barátunk,
212      11|             közeledett Lénárd felé. Ez átkozott gonosz manőver.
213      11|        tréfát, odábbiramodik.~Hanem ez az egész eset nem tart addig,
214      11|     holnapután táncolunk.~Henriette ez elbeszélés alatt meg nem
215      11|            talált semmi nevetségest ez óhajtásban.~– Nem kell az
216      11|          tart. Óh, mennyit áldoztam ez emberért, ez ördögért, és
217      11|       mennyit áldoztam ez emberért, ez ördögért, és mennyire elárult!~
218      11|         pisztolyaim és késem; hanem ez a vérszopó éjszakája volt,
219      11|           nagyon csodálkozott, hogy ez órában látott. Átölelt,
220      11|           ébredt-e föl a gyermek.~– Ez meg fog halni – súgám Mariónának.
221      11|      mondani, úgy képzeltem, mintha ez az állat mindent értene,
222      11|            én azt mondom szívemnek: ez nem szabad, hát nem szabad.
223      11|             is volna egy visszhang. Ez Juon válasza volt. Tehát
224      11|          léptek? Én ismertem rájuk. Ez ő volt! Ő, akiért elkárhozám.~
225      11|       özvegy leszesz; Anicával csak ez álarc esküdött meg, de eldobom,
226      11|       akarod tőlem elrabolni.~(– De ez nem igaz, súgá nekem Marióra;
227      11|          akarsz velem, Fatia Negra? Ez is jól van.~Azzal csendesen
228      11|              mely a vadásszal küzd; ez nem viadal volt többé, hanem
229      11|        vergődött ki a túlsó partra.~Ez a másik a Fatia Negra volt.~–
230      11|        helyezé.~– Nem sírok – mondá ez, és a könnycseppek összeszorított
231      11|       hangon mondá:~– Utoljára volt ez, nagyságos asszonyom. Gyönge
232      11|           De meg fogják tudni, hogy ez nem igaz. Óh, igen sokan
233      11|         lakik. Ha attól, amit magam ez órában kigondoltam, meg
234      11|           megfejteni az ő feladata!~Ez a halovány, gyermeteg arc,
235      12|       mondta neki; hogy „sarlatán”. Ez a szó pedig olyan szó, amitől
236      12|      lehetett vele megértetni, hogy ez az egész csodaműtő nem egyéb,
237      12|            valamivel a nagytátit, s ez az egész családot kitagadja
238      12|          semmit a nyájaskodás. Amit ez öregember föltett magában,
239      12|           neki azokat szidni.~Hanem ez mind nem használt semmit.
240      12|            eszenciát, mint amilyent ez a kölyök a két szemében
241      12|          hogy békítselek ki iránta.~Ez ugyan csupán kegyes hazugság
242      12|            a kriptából is kinyúljon ez az én nehéz kezem, s érezzék
243      12|         kedéllyel hunyorga rá:~– Ki ez az ifjú úr? Nem ismerem
244      12|          erre a kérdésre felelni.~– Ez volna itt Kálmán úrfi? Az
245      12|            jó hírt, nevet szerezni! Ez az ő óhajtása. Ugyebár azt
246      12|          égni kezdő szemeiből, hogy ez a jelenet rosszul fog végződni,
247      12|           neki a szava! Most beszél ez az igazi hangján.~– Igaz!
248      12|          alá, látni való volt, hogy ez nem gyilkoskergetésben fárad,
249      12|         amit neki hagytam; óh, mert ez nagyon gonosz szívű leány;
250      12| boldogságodra; légy kegyelmes szívű ez órában unokáid iránt; gondolj
251      12| gyermekeimmel?~Sipos úrnak úgy fájt ez a jelenet, hogy nem állhatta
252      12|            nevess egy kicsit. Haha! Ez a jámbor lélek azt hiszi,
253      12|             fordulva az eszmejárás. Ez rút per lesz, szégyen rád
254      12|        foglak látni többet. Házadat ez órában elhagyom – és soha
255      13|             vette a sok bemutatás. (Ez ideig a grófnő visszavonultan
256      13|            bemutatni. Neki tetszett ez a mulatság.~Azok közé, kiket
257      13|       férjének, annyira magasztalta ez ifjút, pedig csak úgy messziről
258      13|           kellett vele ismerkednie. Ez könnyen ment; az alispán
259      13|        megint másik partit kezdeni. Ez valóságos endiablée asszony!
260      13|            tudja, barátom, amellett ez egy Pénelopé! A hitvesi
261      13|       beszélni ebéd után. Tudja ön; ez elveszi az ember szájának
262      13|           barátom – szólt a gróf –, ez a ruha meg ez a coiffure
263      13|             a gróf –, ez a ruha meg ez a coiffure sehogy sem áll
264      13|   Szilárdnak el kellett hinni, hogy ez igaz, mert a grófné szemében
265      13|             ember leánya. Hanem hát ez most mind csekély baj: férjhez
266      13|         mint egy fejedelem. És most ez az ember egyszerre arra
267      13|           talált. S még hagyján, ha ez a férj maga is szegény ember!
268      13|              De hát ha gazdag – óh, ez a kenyér nagyon keserű.~(
269      13|           vesztett a kártyán, midőn ez a hír érte. Efölötti rossz
270      13|         miután Henriette-nek megvan ez a szokása, hogy mikor nincs
271      13|        felrakni magára. Tudja, hogy ez nagy megaláztatás egy nőre
272      13|           rossz. Henriette megtudva ez esetet, kérte férjét, hogy
273      13|           öccsét elő ne hozza. Most ez a szegény nő kétségbe van
274      13|          lehet ügyvédre bízni, mert ez nagyon sok gyöngédséggel
275      13|            hogy megszökött Aradról. Ez már nagyszerű diadal a grófnétól!
276      13|           felőle.~– Kedves barátom, ez megmérgezte magát. Világos.
277      13|         ismerte igen jól!~– Összeüt ez esettel a fiúnak rögtöni
278      13|    könnyelműség volt benne. Azonban ez még nem elég magyarázat
279      13|             most semmi pénze sincs. Ez fatális helyzet, nagyon
280      14|          ahogy elegen elmúlnak, kik ez igénytelen életet viselik.~
281      14|     mondáson a leány.~– Várj, pedig ez mind meg fog történni, amit
282      14|        ideje. Nem lesz nekem mindig ez a fekete álarc a képemen,
283      14|           szívét annyira meghatotta ez a biztatás, hogy összecsókolta
284      14|     megcsókol.~– Csak hát lenne már ez hamar! De mikor olyan régen
285      14|            a kalandornak is feltűnt ez a szórakozottság.~– Min
286      14|           munkát be kell végeznünk. Ez évben gazdagon fizettek
287      14|             férjed legyek? Ugyebár? Ez a vége minden gondolatnak,
288      14|             vezetheti őt a pap elé.~Ez a szertartás régi kedvenc
289      14|           Erre esküdjetek meg velem ez órában.~– Én magam fogom
290      14|     feljárjak onnan holtom után, ha ez ellen valaha cselekszem.
291      14|             cselekszem. Hallják meg ez esküvésemet mindazok, akik
292      14|         amennyit ő saját maga nyom.~Ez egészen az atyafiak ízlése
293      14|         könyökkel a Fatia Negrát.~– Ez most mind a tied.~A kalandor
294      14|        jobbra-balra hullottak róla.~Ez is nagyon tetszett a társaságnak.
295      14|         hadd súgjon valamit fülébe.~Ez odahajolt hozzá, a szép
296      14|          kósza kutyák a földről, ha ez eskümhöz valaha hű nem leszek,
297      14|            a fekete arcúra, mialatt ez a pokolbeli képzelettel
298      14|           egyik volt a Fatia Negra. Ez, amint a fegyveresek szétfutottak
299      14| borszeszlángon; jól tudva azt, hogy ez nem gyújtja meg egyszerre
300      14|        tépve kezével a menyasszony. Ez épületen keresztül menekült
301      15|       megárad, mindjárt elrontja.~– Ez nekem nem vigasztalás. Embereim
302      15|            elvette.~– Hej, be nehéz ez! – sikolta az, mintha a
303      15|             volna meg. – Nem sül el ez a puska?~– Csak rá ne nézz
304      15|         fejét, a Fatia Negrát; most ez bosszúból és elveszett kincsei
305      15|           akárkinek; a második cső, ez a jobbik, ez meg egyes golyóra
306      15|           második cső, ez a jobbik, ez meg egyes golyóra van töltve,
307      15|             páncélinget viselne is, ez keresztülviszi, mert acélhegyű
308      15|             s gondolá magában, hogy ez ugyan bátor ember.~Itt Makkabesku
309      15|         magukat a Makkabeusok után. Ez még a római császárok idejéből
310      15|           asszony képe rajta; hanem ez azért nem tesz különbséget;
311      16|           mikalai szerencsétlenség. Ez is, mintha híva jött volna.
312      16|       találva egy mentő gondolatot.~Ez olyan kétségbeejtő helyzet
313      16|             igen nyíltan kitünteti.~Ez kezdett rá nézve ingerlő
314      16|             rá nézve ingerlő lenni.~Ez a sápadt képű fickó azokkal
315      16|      észrevegyék, már nem volt ott.~Ez nem volt senki előtt titok.~–
316      16|              én most szeretem, hogy ez így van, mert Lénárd ilyenformán
317      16|                Óh, igen bizodalmas. Ez egy igen derék, becsületes
318      16|         Hátszegit furcsául meglepte ez a kérdés.~– Mit gondol a
319      16|        elvált tőle, biztosítá, hogy ez a hódítási manőver részéről
320      16|            ilyenforma eszmélkedés:~„Ez a furfangos asszony engemet
321      16|           nem felettébb bosszantó-e ez?~A váltót pedig vissza nem
322      16|      eredése felől csalódásban van: ez olyan piszkosság volna,
323      16|     okvetlenül találkoznia kellett. Ez alkalmat most jobban kerülte,
324      16|           akár mulatságot; megjárom ez utat magam; de halasztani
325      16|             öcsém miatt.~– Csakhogy ez út most nagyon veszedelmes
326      16|            sem fogja sejteni?~– No, ez jó gondolat.~Hanem azért
327      16|          válasszal bírt:~– De hátha ez az egy nap szegény Kálmánra
328      16|             Pestig.~No, hiszen csak ez kellett még Hátszeginek!~–
329      16|       futtatok; jobb, ha nem látom.~Ez ugyan mind nem volt igaz,
330      16|   hagyományos szokásból, hogy lássa ez a paraszt, hogy az úr mindenhez
331      16|            Gerzson úrra azonban nem ez a hatása volt a pusztán
332      16|          mehetünk szépen két lóval, ez a két első nem számít semmit.~
333      16|              lánchordta teringette. Ez már a nagyidai veszedelem
334      16|           beadja a kulcsot.~Ha csak ez az egy kívánsága volt Gerzson
335      16|                Őrzi a vakandokokat.~Ez ennyit tesz pusztai virágnyelven,
336      16|             egy almát fogyaszta el, ez aztán elég volt neki éhség
337      16|        halott hagyatékát ellopta.~– Ez csudálatos.~– Sok ilyen
338      16|    mindegyik lovon ült egy ember.~– Ez nagyon különös – gondolá
339      16|        nálam, mert az jegygyűrűm!~– Ez mind semmiség – suttoga
340      16|         érzett. Eszébe jutott, hogy ez az ember az, akit még senki
341      16|           még senki fel nem ismert, ez az, ki a fekete ékszerekkel
342      16|         adott fel kínlódó lelkének; ez, aki annyi embert boldogtalanná
343      16|          rettenetes ember? Ki lehet ez elátkozott?~A vér forrott
344      17|            el a nagy ivóteremtől, s ez ajtón keresztül sajátságos
345      17|         megjelenni hét órakor, mert ez elkezdeti, ha senki sincs
346      17|           egész házat kivette volna ez estére, s a mai előadást
347      17|     jegyszedő asszonyságnak:~– Hisz ez nem a hirdetett színmű.~–
348      17|             megenged magának.~– Biz ez nem szép fogás; de így okoskodik: „
349      17|         mégsem vonta magára annyira ez a mulatságos adoma, hogy
350      17|        arcot valahol látta volna, s ez a hang eltorzítva is ismerős
351      17|       szomorú, halovány gyermekarc.~Ez volt Babérossy Leánder!~
352      17|           magam szereztem magamnak; ez alatt vagyok büszke, ez
353      17|             ez alatt vagyok büszke, ez alatt pirulok; ez alatt
354      17|           büszke, ez alatt pirulok; ez alatt fekszem majd valahol
355      17|   elintézett; legyen az én vendégem ez este. Óhajt még valakit
356      17|       szeretem ezt az életet; nekem ez pihenés. Születésemtől kezdve
357      17|           kenyerem, ha fölkelek; de ez a gondolat betakar és jól
358      17|       kigyógyult már a színészetből ez úton, ki más pályán boldog
359      17|           őrá nézve micsoda áldozat ez most, midőn nagyatyja mindenből
360      17|           nagyapám házát elhagytam, ez a sátán fölkeresett, részvevőnek
361      17|      elismerte, hogy önt megmentse.~Ez a szó megrendítő hatást
362      18|          már egyszer Clementine-nek ez így volt regényesebb: ő
363      18|        rakja fel lábait a pamlagra. Ez csúf szokás! Ez nemcsak
364      18|           pamlagra. Ez csúf szokás! Ez nemcsak illetlen, de káros
365      18|           szaladhat utána a holdba.~Ez nagy szeget ütött Margari
366      18|            Két hízó malac az ólban. Ez a fő dolog, s ezt elfelejtettük.~
367      18|          mondom a nagyságának, hogy ez „kell”, hát az akkor kell.~–
368      18|             perét meg fogja nyerni. Ez egyike azon eseteknek, miknél
369      18|    személyesen látogatott el hozzá. Ez valóban a csudák közé tartozott,
370      18|             így magyarázá a dolgot: ez a táblabíró nem tartá illendőnek
371      18|         János úrra függesztve.~(No, ez világosan csak ürügy! Ugyan
372      18|       akadhatott valami a torkán.~– Ez a körülmény nagyon kényes,
373      18|             végtére is mit tartozik ez a dolog énrám?~– Csak annyiban
374      18|             megbízottjául tartja, s ez az egész hamis váltóügy
375      18|        cselédeim karakteréhez?~– De ez megbízott, ki uraságod váltóit
376      18|    metodista, azok nem esküsznek.~– Ez, uram, fejedelmi parancslevél,
377      18|         gondolva magában, hogy hisz ez a törvény remekül van kigondolva;
378      18|       Margari belekerült a csávába. Ez idáig nem baj. Margarit
379      18|             bírságot mindennap. No, ez szép kis üzlet lesz! Árendát
380      18|   beleszámítva fodrászt és pezsgőt.~Ez elől legjobb lesz elszökni.
381      18|   elfelejtik. – De hát a per. Hátha ez meg azalatt eldűl, és az
382      18|           átjárásért mindennap! Ah, ez mégis kétségbeejtő szillogizmus.~
383      18|          fejét, hogy ugyan jó, hogy ez a Margari valahára lemaradt
384      18|     százforintjába szokott kerülni: ez igen költséges szenvedély.
385      18|           kit nagyon nyugtalanított ez a jelenet. Jöjjön be a veranda
386      18|           őt maga előtt.~– Mit akar ez az ember? Kicsoda ez az
387      18|           akar ez az ember? Kicsoda ez az ember? Hogyan jön ez
388      18|             ez az ember? Hogyan jön ez az ember ide? – Én nem hoztam,
389      18|      elfogni ezt a másik embert is; ez a főbűnös.~– Ne tessék rá
390      19|         elvesztette, de mégis pedig ez a legelső, amit meg kell
391      19|          vannak mind a lóversenyen. Ez volt a futtatás utolsó napja.
392      19|         sipíta élesen Kengyelesy.~– Ez magam előtt is rejtély –
393      19|             sipkáját a földhöz.~Ah! Ez már sok, ez már nagyon sok.
394      19|            földhöz.~Ah! Ez már sok, ez már nagyon sok. Még azt
395      19|          meg mit tudsz felőle, mert ez rám nézve igen komoly dolog.
396      19|            visszahajtatni Aradra.~– Ez nem igaz! – kiálta közbe
397      19|             Gerzson úr megűtődve –, ez nem tréfa. Ez egy igen tragikus
398      19|          megűtődve –, ez nem tréfa. Ez egy igen tragikus eset,
399      19|         persze hogy nevettek rajta. Ez ugyan furcsán járt szegény
400      19| útitársnéját a csárdába betérni. De ez lehetetlen! A báróné hallotta
401      19|          ellene Hátszegi előtt. „De ez nem igaz! Ez lehetetlen!”~
402      19|             előtt. „De ez nem igaz! Ez lehetetlen!”~Ezt ugyan nem
403      19|         hátha még erre sem jön elő?~Ez az ötlet újra felszakíttatá
404      19|   felszakíttatá vele a levelet; még ez utóiratot ragasztá hozzá:~„
405      19|          lelőlek, mint a kutyát!!!”~Ez már csak elég?~Megint lepecsételte
406      19|          mint a patrónus, mert ahol ez rongyosan hagyta a zsúptetőt,
407      19|        találkoztak.~– Fölséges étel ez, tisztelendő atyám, fölséges.~–
408      19|          készíteni. Mibül is készül ez csak? Kegyed maga szokta
409      19|             foltját a földnek, mint ez, nem láttam, bár ezt se
410      19|          Brassóban és Kolozsvárott; ez utóbbi városban összehozott
411      19|            arról, hogy mienk legyen ez az ország, hogy megforduljanak
412      19|       akarok többet szólani felőle; ez is sok volt. Én künn jártam
413      19|     Henriette kézíratát, a levélben ez volt:~„Kedves jó Gerzson
414      19|            önnek, siessen innen még ez órában, – nem! – még e percben. –
415      19|             lámpával bevilágítva.~– Ez a bárónő írása – szólt a
416      19|        Sajnálom, tisztelendő atyám, ez esetet; kegyed miattam is
417      19|          fiam – szólt Gerzson úr –, ez mind szentül van, amit elmondtál,
418      20|           hogyan került ismét haza, ez mind örök titok marad. A
419      20|          letérdepel és imádkozik. S ez így megy reggeltől estig,
420      20|             s azt kezdé hinni, hogy ez csak gonosz varázs; ha valaki
421      20|          varázsoldó szót kimondaná, ez arc megint oly szép lenne,
422      20|      menekülni azt az egyet. Óh, ha ez eszembe jut, a fejemet verem
423      20|       bevegyék a kocsiba. Pedig hát ez nagyon bolond gondolat;
424      20|         ócska kurrens. Nevetni való ez nagyon, nagyságos asszonyom.~
425      20|         belől vannak. Néha megjelen ez ablaknál egy ősz, bozontos
426      20|              én istenem!” Mivé lett ez a hajdan szép írása, ami
427      20|            én istenem, én istenem.”~Ez volt a folyamodásba írva:~„
428      20|           azt találom mondani, hogy ez „igaz”, akkor ön bizonyos
429      21|        semmi egyéb dolguk sem volna ez idő szerint.~– Te, öregúr –
430      21|            ezt?~– Abból tudom, hogy ez az ember, ez a vasképű,
431      21|            tudom, hogy ez az ember, ez a vasképű, vaskezű ember
432      21|       roppant pénztömeg megmentése, ez volt a feladat. Huszonnégy
433      21|    bizonyosan megcselekszi.~Azonban ez nem történt meg. A lovasokat,
434      22|         veszteséggel visszavonulni!~Ez már nem maradhatott megtorlatlan.~
435      22|              Gerzson úr bebizonyítá ez alkalommal, hogy ha nem
436      22|          férfira van szükség.~Midőn ez utóbbi vállalattal Gerzson
437      22|           annyira nevezetessé tett.~Ez útnak azonkívül, hogy nagyon
438      22|    hullatják alá száraz gallyaikat: ez az egyetlen hang, mely a
439      22|           úr! – Én azt hiszem, hogy ez a fickó nem fog visszamenni
440      22|     dörmögének a vén pandúrok. – Ha ez így kibeszéli előre az egész
441      22|      eltöltött ezen a módon.~(Aztán ez akarja elfogni a Fatia Negrát? –
442      22|           völgybe lehetett lelátni. Ez a „római kapu”; sokan azt
443      22|     Köszönöm, domnule, mulczám; nem ez a pénz kell énnekem: a Fatia
444      22|            Negra feje kell énnekem. Ez után a fej után járok én,
445      22|             járni. – Tegnap történt ez. – Künn ültem a híd végében,
446      22|    keresztül-kasul járja a vidéket. Ez bajt szerez. Ezt el kell
447      22|            s végre azt mondák, hogy ez nehéz sor lesz. A pandúrtól
448      22|           is csak halandó emberek.” Ez volt az utolsó szava hozzájuk,
449      22|         hajnaltájon dűlt le alunni.~Ez éjjel semmi sem történt.~
450      22|         bizonyosan nem kaptam volna ez alkalmatlan mulatságba.
451      22|           rászedik az idegent.~– De ez valódi nyom, amit felleltem.
452      22|            ezek egészen ártatlanok. Ez az egész eset. Mielőtt az
453      22|           kacagott.~– Becsületemre, ez igen jó ötlet! Én magam
454      22|        előtt állt, horkolni hallom.~Ez már megdöbbenté Szilárdot,
455      22|           kaszárnyákban, mindenütt! Ez az egy áruló maszlagot kevert
456      22|     foglyokat kiszabadítsa. Jól van ez kicsinálva, uram.~Szilárd
457      22|           keservesen kezde sírni.~– Ez az ember elölte nőmet, engemet
458      22|          Negra le volt fegyverezve.~Ez nem tartozik a csodák közé.~
459      22|    zsibbadás lepte meg. Látta, hogy ez az ember az, aki a sorstul
460      22|     meglelte a jatagánt, felemelé: „ez a Fatia Negra kardja!” suttogá;
461      22|        ajkához érteté, megízlelte; „ez az ő vére!” – „ez édes!” –,
462      22|      megízlelte; „ez az ő vére!” – „ez édes!” –, és akkor – mosolygott.~
463      22|            futott a völgybe lefelé.~Ez az út már kétségbeejtő volt
464      22|         legalább azt sejteték, hogy ez valami vadásztanya.~Egy
465      22|           az erdő felől nyitva volt ez erdei háznak; a Fatia Negra
466      23|            mert én kénytelen leszek ez órában Szebenbe rándulni,
467      23|            mind nem nagyon látszott ez az egész érdekelni. Lénárd
468      23|           pedig hatot vesz igénybe. Ez, kedvesem, az Arad vármegye
469      23|           kedvesét újra lássa …~Óh! ez rettenetes, ez átkozott
470      23|          lássa …~Óh! ez rettenetes, ez átkozott gondolat volt;
471      23|          borzasztó történt már vele ez ifjú életben; de ez, ami
472      23|            vele ez ifjú életben; de ez, ami következik, a legirtózatosabb.~
473      23|            meg Vámhidyt kastélyába. Ez a férfi nagyon bízott egy
474      23|              Egy kis vadászlak volt ez az erdők közepén; egészen
475      23|            különös körülményt, hogy ez a ház egészen körös-körül
476      23|         kérdezgeté, hogy miféle ház ez itt az erdő közepén. Négy
477      23|            dráku”. – A rossz lélek!~Ez még tudnivágyóbbá tette
478      23|         egyszer összejön vele, mert ez némileg atyafiságban áll
479      23|         szobáival és kísérteteivel.~Ez volt az egyedüli hely, ahová
480      23|              magában lelkendezve: – Ez megszökött!~Ez már ugyancsak
481      23|       lelkendezve: – Ez megszökött!~Ez már ugyancsak világos volt.
482      23|           már, hogy eltűnt? Jőnek-e ez úton keresni?~S azután,
483      23|         fordítani a kilincset, hogy ez aggodalma megszűnjön. Az
484      23|        lesznek egyedüli társalkodói ez éjjel.~Henriette sok sajátszerű
485      23|               és megismerte azt.~-– Ez volt a Fatia Negra! Ez a
486      23|              Ez volt a Fatia Negra! Ez a Fatia Negra háza.~S még
487      23|             Fatia Negra háza.~S még ez nem volt minden.~A Fatia
488      24|            számára mégis egy szerep ez ügyben: Kálmán védelmezése;
489      24|          halotti jelentésből.~– Hm, ez elég nagy – (azt akará mondani
490      24|             gondolni, hogy mit akar ez most.~– Igazán, a szívem
491      24|         hatalmában.~– Ha én akarom, ez a per elhúzódhatik húsz
492      25|          ennyi meg ennyi jutalmat.” Ez is mind sikertelen volt;
493      25|         nagyon hibás asszonyírással ez volt foglalva: „Méltóságos
494      25|            kvártélyon, és fájdalom, ez idő alatt egy krajcárt sem
495      25|           Világos volt előtte, hogy ez Kálmánnak saját mívelte
496      25|        kvalifikálta magát, hogy még ez a meghalása is csak komédiából
497      25|           és kétrét görnyedve járt; ez a per, ez a csapás egészen
498      25|           görnyedve járt; ez a per, ez a csapás egészen kiszárítá;
499      25|          időszakba vágnak át már, s ez egyszerű történet fonalain
500      25|             a sokáig élő asclepias. Ez az egy ismerőse volt még,