Fezejet

 1       1|        lesz.~– Igen – felelt a fiú durcásan szepegve –, én
 2       1|    kissé könnyelmű, de jószívű fiú. Ez ritkán szokott a család
 3       2|     bizonyosan. Óh, János okos fiú, nagyon okos fiú! De én
 4       2|    János okos fiú, nagyon okos fiú! De én mindig kitalálom
 5       2|       mutasd azt a penzumot.~A fiú szótlanul nyújtá oda az
 6       4|      iskola után hozzád jött a fiú, akkor te diktáltál neki
 7       5|     akarod gyalázni; vagy az a fiú, ki közbenjáróul szolgált,
 8       5|       annyiszor hallott: „ez a fiú nem tud sírni, mióta anyját
 9      12|     Henriette testvéredé is.~A fiú nagyot sóhajtott:~– Szegény
10      12|     hiszem hogy megnémultál.~A fiú erőt vett magán, letörlé
11      12|       a manna? Mit gondolsz?~A fiú összeharapta ajkait, és
12      13|        más, mint ön.~– Szegény fiú; engem nagyon szeretett –
13      13|        a feleségemhez. Szegény fiú! Azt gondoltam, már elölte
14      13|        van foglalva. Egészen a fiú keze írása még testvérének
15      16|        ezt a titkot, s a derék fiú magára vállalta, hogy majd
16      19|       utoljára azt sem tudtad, fiú vagy-e vagy leány A szegény
17      25|     micsoda? Nem elismerte-e a fiú bíró előtt, hogy Margari
18      25| sírkövet nem emeltetett. Rossz fiú volt, nem érdemelte meg.~