Fezejet

 1       6|     legalább az örök egyforma ég.~Hanem a felhők rossz szokása
 2       7|    boltozatra emelve, ott, az ég nélküli űrben, megesküvék
 3       8|      angyalok iránt, kiket az ég, ingyen kegyelméből leküldöz
 4       9|      én neki –, akik a szabad ég alatt élnek.~Fejet csóvált
 5      10|    pap előtt, – hanem az örök ég alatt; s ez a nő nagyon
 6      16|      elég furcsa szokás –, az ég egészen csillagos, kívánni
 7      16|    sem lehet szebb utat.~– Az ég elég szép lesz hozzá, de
 8      16| mögött világosodni kezdett az ég; az apróbb csillagocskák
 9      17|   rosszak vagyunk mi. A szeme ég ki az embernek, ha tisztességes
10      19|     én szokva vagyok a szabad ég alatti éjszakázáshoz; kegyed
11      19|    amíg pipája fenékig ki nem ég. Ő tudott parancsolni a
12      20|       Nagyságos asszonyom, az ég irgalmára kérem, ne felejtkezzék
13      20|    esküre emelte két ujjal az ég felé tartá; úgy reszketett
14      20|     Tegyen velök irgalmat. Az ég kegyelmére kérem önt, ne
15      21|       ember, ha a feje fölött ég a tető!~Ami az emberéletet
16      22|      epedéssel emelé arcát az ég felé, melyet nem láthatott;
17      22|    este lett, és tele lett az ég csillaggal, s Szilárd elkezdé
18      25|        mint egy átrepülhetlen ég fekszik!~Szegény gazdag