Fezejet

 1       1|         hogy mind elijednek rá.~Ah, ez a kis férfiunoka, az
 2       3|      szavait ismétlé előtte.)~– Ah, persze! Henriette már tizenhat
 3       4|        vissza titkát eltakarni? Ah, az csak beszéd! Sőt inkább,
 4       6|      megtudod egy óra múlva”?~– Ah! – szólt felkacagva a grófné. –
 5       7|    leány van a hegyen túl is.~– Ah, nem. Olyat nem talál ő,
 6       7|         őt, ha azt megtudnám.~– Ah, ah! – gúnyolódik az öreg. –
 7       7|         ha azt megtudnám.~– Ah, ah! – gúnyolódik az öreg. –
 8       7|      Ismét az olvasztóba jut.~– Ah! Ne rontsd el. Add ezt nekem.~
 9      13|      gróf Kengyelesy ijedten. – Ah, kedves barátom, akkor kérem,
10      13|      éppen az elveszett volt.~– Ah, csakhogy megkerült ön!
11      13|       Hátszegi báróné nevére.~– Ah! – kiálta fel a grófné,
12      13| beszédét; valami jutott eszébe: ah, azt a névaláírását Henriette-nek
13      15|         és jött egyre közelébb.~Ah, ezek csak a fickók voltak,
14      16|      itt akar bennünket hagyni? Ah, az lehetetlen! A lóversenyeket
15      18|      való átjárásért mindennap! Ah, ez mégis kétségbeejtő szillogizmus.~
16      19|    gömbölyű sipkáját a földhöz.~Ah! Ez már sok, ez már nagyon
17      22|          Itt, közel.~– Merre?~– Ah, domnule! – sóhajta Juon
18      22|        tudod, hogy közel van?~– Ah, domnule, a hangjáról megismerném