Fezejet

 1      11|    megdöglött – szólt kacagva a rabló odakinn.~– Te ölted meg
 2      11|       ezt nem én súgtam neki.~A rabló nevetett.~– Nem én, csak
 3      11| válaszolt neki Marióra.~Ekkor a rabló esküdni kezde, hogy én csaltam
 4      11|         Én félek tőled, mert te rabló vagy; neked nem kell szerelem,
 5      11|        neked.~– Nem, nem hiszek rabló esküjének. Fegyvereid vannak,
 6      11|  meghallgatom, amit beszélsz.~A rabló belement a tőrbe. Hogy megcsaljon
 7      11|       Ha senki sem, tehát én!~A rabló nekiveté vállát az ajtónak,
 8      11|       egyik kezét megragadta, a rabló szemközt fordult rá, s átkapta
 9      11|  jövetelben is kifáradhatott; a rabló pedig ügyes volt, és acélruganyossággal
10      11|      bolond! – dörmögé vissza a rabló. – Az a kétszáz arany csábított-e
11      11|      ékszert, s mi kapocs van a rabló utált keze s az ő csillagtávolban
12      16|        szerelméről az elveszett rabló után, a rozmarinbokorról
13      16|    reszketett a hangja, midőn a rabló előtt azt kellett hazudnia,
14      16| álarchoz, és leszakította azt a rabló képéről…~… Meglátta arcát,
15      21|         sem marad meg előttem a rabló.~– Eredj. Ne bolondozzál.
16      21|        nagy csoport lőfegyveres rabló fogta körül, akik a postalegényeket
17      22|       nem védheti magát, bár ha rabló is az, s engedte őt kikapaszkodni