Fezejet

 1       3| csavargó.~– Mit? Én mondtam? Az lehetetlen! Azt én nem mondtam.~Demeter
 2       4|      csüggeszté alá szép fejét; lehetetlen volt őt meg nem szánni.~
 3       6|     szomszédba egy ital borért; lehetetlen, hogy le ne nyomtassam valami
 4       7|        volt az ablakomban.~– Az lehetetlen! Az nem lehet – szólt közbe
 5       7|      kerekét, mint egy rokkáét, lehetetlen, hogy a kő alatt minden
 6       7|       idekinn. A csempészet itt lehetetlen.~A Fatia Negra, karját a
 7      11|     hogy embernek fölhatolni rá lehetetlen; a medve azonban mélyen
 8      16|    megtiszteltetésnek veszek.~– Lehetetlen.~– Amit én mondok, az mindig
 9      16|        ámítja nagyságodat, az a lehetetlen. Ő nem fog segíthetni a
10      16|        bennünket hagyni? Ah, az lehetetlen! A lóversenyeket be nem
11      18|       most már Pestet elhagynia lehetetlen.~– – – Ilyen gyümölcsöket
12      19|         csárdába betérni. De ez lehetetlen! A báróné hallotta azt,
13      19|      előtt. „De ez nem igaz! Ez lehetetlen!”~Ezt ugyan nem kiáltá,
14      22|        őket; hanem azért mégsem lehetetlen, hogy ezek közt is akad
15      22|     volna jöttét a Fatia Negra, lehetetlen, hogy ezen a kísértet lakta
16      24|   Hátszegi a Marosba fulladt.~– Lehetetlen! Hiszen kitűnő úszó volt.~–
17      25|       eredménye sem lett. Pedig lehetetlen, hogy ne olvasta volna valamelyikben.