Fezejet

 1       5|            át lelkén, hogy hisz ez idegen nyelven van írva, még nem
 2       6|       Henriette-nek jólesett, hogy idegen ember házához szállnak,
 3       6|            bízott mindenkiben, aki idegen.~Az ígért egy órából szinte
 4       6|     Sohasem járt még erre, egészen idegen volt rá nézve még a vidék
 5       6|            mit álmodott, mert amit idegen helyen álmodik az ember
 6       6|      mennyire egyedül van ebben az idegen világban, melynek óriás
 7       7| huszonhárom karátos aranyból, több idegen érc hozzávegyítése nélkül:
 8       7|            lezuhanó víz hajtja.~Ha idegen ember látná ezt a malmot,
 9       8|     megtudni tőle; de hiszen ő itt idegen volt, nem értett annak a
10      10|           olyan büszkén mondja egy idegen nő szemébe, hogy milyen
11      10|    meggyalázva és védtelenül ennyi idegen között, egy iszonyú vádlóval
12      11|          önérdeke az, mely e hozzá idegen lények fájdalmai- és szenvedéseibe
13      14|        távolabbi oldalai képeztek, idegen arcok sokasága támad; a
14      14|        katonai parancsnok ércszava idegen hangzattal vegyült a zavart
15      16|           ugyanazt az összeget egy idegen nő szép szavára könnyű szívvel
16      18|          volt kárhoztatva, s tűrte idegen nagy urak szeszélyeit, annak,
17      19|         ennyi soha nem is álmodott idegen név hallatára – hisz ezek