Fezejet

 1       5|        Szilárd apjától annyiszor hallott: „ez a fiú nem tud sírni,
 2       6|        beszélnek, amit ő sohasem hallott életében.~Az utakon minden
 3       8|       vevé észre, hogy ő még nem hallott felőle semmit.~– Te nem
 4       9|     valami fájdalmas nyöszörgést hallott: volt bátorsága bemenni,
 5      10|         Sziszegést, tompa zúgást hallott maga körül; szétnézett –
 6      10|      hinni, amit férjétől mindig hallott: „úr úrhoz, szegény szegényhez
 7      12|     olvasott, vagy pletykaképpen hallott: mindenről segítő labdacsokat,
 8      12|      kacagáshoz hasonló hangokat hallott:~– Úgy! Férjét? Vadászaton?
 9      13|       legjobban – amit a gróftól hallott. Tréfát űznek vele.~Tehetnek,
10      16|       Rövid idő múlva lódobogást hallott az udvaron. Ezek a mi lovaink
11      19|    visszagondolni azokra, amiket hallott. Annyi volt azokban a meglepő
12      20|        suttogásban Henriette rég hallott ismerős szóra vélt találni,
13      22|       aztán az is elmúlt, és nem hallott semmit.~Botorkázva elment
14      23|           amit regeképpen felőle hallott.~Az aztán megmagyarázta
15      23| Henriette sok sajátszerű babonát hallott e tájon; többek között azt,
16      23|    mintha valami távoli kiáltást hallott volna. Tán csak álmában
17      23|          félelmetes a hang, amit hallott, hogy felébredt rá.~Hallgatózni