Fezejet

 1       1|               kötötte meg.~Az öregúr még egyre dörmögött.~– Én ismerem
 2       6|                  mondta, hogy tízet tesz egyre. „Jól van, én száz aranyat
 3       8|               meg onnan?~A férfi azonban egyre közelebb ért; már ki lehete
 4       8|              paripa igyekezett hazafelé. Egyre nyerített; tán menekvési
 5      10|                  ábrándjai szerint. Csak egyre kérem önt: majd ha egyszer
 6      11|              tudom; mi lelte. Tegnap óta egyre fekszik; nyög és reszket;
 7      11|                  láttuk, hogy közelednek egyre a birkózás közben egy meredek
 8      15|               sarkán Lénárd szeme előtt, egyre küldözte ide-oda. Ő maga
 9      15|              sértetlenül maradt, és jött egyre közelébb.~Ah, ezek csak
10      16|          mégpedig sokkal jobb lovakon, s egyre távolabb menne.~– No, most
11      17|           beszélni magát. Később azonban egyre nyugtalanítóbbá kezdett
12      17|               meg ön, hogy mindenekelőtt egyre kérjem: én nem vagyok Kálmán;
13      18|               Hogy jön kend ide?~Margari egyre azt hitte, hogy a nagyságos
14      19| kimagyarázhatatlan zavarában.~Azok pedig egyre kacagtak, és aki nem akart
15      19|            kérdésben – szólt Gerzson úr, egyre mélyebben keveredve sejtelmei
16      19|               Ejnye, be kár volt erre az egyre nem gondolni!~Hát amint
17      21|             tenni.~De megtevé!~A katonák egyre közeledni látták a porfelleget