Fezejet

 1       2|        báró úr, kegyed előtt nem vagyunk idegenek! Stb. stb.~Azzal
 2       6|          észre, hogy amint össze vagyunk ölelkezve, gurulunk lefelé
 3       6|          vén házasokhoz, mint mi vagyunk. Lássa, a báróné milyen
 4       6|        vendégeink, most pedig mi vagyunk nagysádtok vendégei anélkül,
 5       8|           férfiak, olyan kevéssé vagyunk hiúk a házasság után apró
 6      13|     mögött a gróf. – Már ennyire vagyunk? Szép, nagyon szép! Nono,
 7      14|      akik e társaságnak részesei vagyunk a Lúcsiában; ott hallgassuk
 8      14|         igaz, hogy most közelebb vagyunk az ördög országához.~– Csitt!
 9      14|         a fáklyák fényénél.~– El vagyunk veszve! – ordítá minden
10      16|        keresztül a szekér.~– Hol vagyunk már? – kérdé Henriette,
11      17| skandalumnak: rettenetes rosszak vagyunk mi. A szeme ég ki az embernek,
12      19|         tekintetes uram, mint mi vagyunk. Magyarországon, tudom,
13      21|      hoztam ember ellen; annyian vagyunk, mint ti. Fényes nappal
14      22|          kezemben tartom. Nyomon vagyunk!”~Éjszakára egy magányos
15      22|          Vámhidy előtt.~– Ketten vagyunk. Mi kell, jó ember?~– Köszönöm,
16      22|         jó lesz, mert vadálláson vagyunk, s ilyenkor csendesen kell