Fezejet

 1       4|      öcsém, mert most üdültél föl betegségedből, fejed még
 2       6|     út sokszor meredeken visz föl, azalatt a beszédbe belehozott
 3       7|       nem tudja, jut-e valaha föl. Az valóban csodálatos büszkeség
 4      11|       azt nézte: nem ébredt-e föl a gyermek.~– Ez meg fog
 5      12|     hogy egy vederrel hajtsak föl egyszerre; hisz az a fickó
 6      12|   kétszeresen, amiért ellenem föl mert lázadni. Amit felhoztál,
 7      13|   szekíroz, hogy önt keressem föl, és vigyem hozzá. De előre
 8      14| körös-körül sűrűen emelkedtek föl egyes hajszálak, mintha
 9      15|    bort és pálinkát is diktál föl, azért mégis csak egy forint;
10      15|    egy széket, ülj rá; – húzd föl a sárkányát mind a két csőnek,
11      16|   megszólításra ijedten kapta föl fejét, szemeit törülve kezével,
12      16|       fordítva, hogy fényével föl ne ébressze, s azzal egyedül
13      19|     sötét körrajzokban meredt föl az égre, s valami fohászt
14      22|       szerint, egy sem ébredt föl rá; felrántotta az alvókat
15      22|    alusznak mind, s nem ébred föl egy sem? Hát az történt
16      25|     alól semmi szentszék őket föl nem mentheté? Ki tudja,