Fezejet

 1       1|     szép szájával a vádlott.~– Csendesen! Én nem szóltam Henriette
 2       4|      fölött; Henriette kezdett csendesen kiépülni. Nagyon odavolt
 3       5|      Mesarthim”, azzal letette csendesen a tollat; semmi szenvelgés
 4       6|    asztalra, s arra feküdt, és csendesen elaludt.~Még csak az ajtót
 5       7|       igaz – felelt rá az öreg csendesen. Ha már egyszer démonokról
 6       7|     garadjával együtt, elkezde csendesen süllyedni lefelé, a benne
 7      11|        derekát átkaroltatni, s csendesen dörmögé:~– Úgy, tehát te
 8      11|    Negra? Ez is jól van.~Azzal csendesen körülfoná ő is rettentő
 9      11|   nagyságos asszonyom; aludjék csendesen.~– Csak nem gondol arra,
10      12|        ott vállára téve kezét, csendesen térdre nyomta őt; a gyermek
11      14|       a sötétből elő, azok ott csendesen sorakoznak, mint valami
12      15|     egyik oszlopnak az árnyéka csendesen húzódott előre, a domborművet
13      16|   valamit.~Henriette, ki addig csendesen aludt a hintóban, e heves
14      16|       hintóból, s azontúl igen csendesen volt.~Henriette ott állt
15      19|       előtt, az ablakfiók nagy csendesen, alig rezzenve, néhány vonalnyira
16      22| vadálláson vagyunk, s ilyenkor csendesen kell lenni.~Szilárd engedett