Fezejet

 1       6|           hát! – kiáltá a vénre a csaplárné. – Nem zsidóasszony ám ez.
 2       6|     Clementine-nek is akart, de a csaplárné nem engedte:~– Azt hagyja
 3       6|         szöszös guzsaly, melyen a csaplárné fonja télen-nyáron azt a
 4       6|          ily pusztai csárdában.~A csaplárné szépen leszedé Henriette-ről
 5       6|        hogy mi az, aminek aztán a csaplárné végtelenül örült.~Ezalatt
 6       6|          vigasztalá a hölgyeket a csaplárné, miből azok azt gyaníthatták,
 7       6|    csavarni ha megtámadják; míg a csaplárné utána nem mondá az elgondolt
 8       6| zsiványokkal azoknak a nyelvén!~A csaplárné tudta már a rendet, kulacsot
 9       6|        kérjen tanácsot.~Odabenn a csaplárné szemeit törülte, félrefordulva …~–
10       6|          ismét vígan mosolyogva a csaplárné –, ha a hegedűje vele volna,
11       6|          A mellékszobában pedig a csaplárné a ládán ülve, elővette kerekes
12      16|      hintóból.~– Csodálom, hogy a csaplárné nem jön elém – szólt Henriette –,
13      16|           Valaki! Ki van idehaza? Csaplárné! Szolgáló! Kukta!~Bújjatok
14      16|        megecetesedett az, amint a csaplárné elölte magát. Úgy szokott
15      16|        Henriette ott állt ismét a csaplárné szobájában, s elmélázva
16      16|           szólt a hölgy –, hogy a csaplárné szobájában úgy megmaradt