Fezejet

 1       6|           csak addig kopogtatta a pap szemenszedett szóval, míg
 2       7|        esküt szeg meg, amire se a pap, se a boszorkányok gondot
 3       8|         válogatom a szót, mert én pap vagyok, és tudok koplalni.
 4       8|     közügyeket koldulni hagyja! A pap napszámbul él, a nép azután
 5      10|         még egyébről is – szólt a pap, mihelyt egyedül volt az
 6      10|        akivel ő megesküdött – nem pap előtt, – hanem az örök ég
 7      14|          orcájával vezetheti őt a pap elé.~Ez a szertartás régi
 8      14| gondolatot bárki előtt, legyen az pap, gyermek, apa, ítélő bíró
 9      19|       Kezet csókolj neki, mert az pap, te pedig korhely pimasz
10      19|          emberek volnának azok?~A pap húzódozva felelt:~– Olyan
11      19|          lenni uraságod – szólt a pap mosolyogva, s bevezette
12      19|           gyorsan, amit mondék.~A pap parancsoló rövidséggel osztá
13      19|         mitől tartanunk – szólt a pap –, kegyed e helyen postalovakat
14      19|        Nagy világosságot látok. A pap háza egészen lángban van!
15      25|           is adós maradt. Végül a pap és legvégül a sírásó is