Fezejet

  1       1|                    órán várják a halálát – már nyolc esztendő óta. Biz
  2       1|                   Hja, jah! Felkelni nincs már tehetsége az öreg bolondnak,
  3       1|            átelleni tükörből, hogy ott áll már a cseléd, de csak hagyta
  4       1|                   élesztőszag; az embernek már az ételére sem ügyelnek:
  5       1|                megbetegszik, nem várhatják már, hogy meghaljon, ilyennel
  6       1|               felel a kis finnyás –, mikor már valamennyibe beleturkáltál
  7       1|                 akkor adja ki.~Családjával már tíz év óta nem evett egy
  8       1|                   az esti hét órát ütötte, már ő ott ült a páholyában,
  9       1|            megszabadítani. Henriette akkor már tizenkét éves volt, s attól
 10       1|                volt elfoglalva, emez pedig már nem járt iskolába, mert
 11       1|                    nem járt iskolába, mert már akkor gazdagok voltak, azért
 12       1|                  Nem ér ez semmit. Mondtam már, hogy ezek a virágok igen
 13       1|                 tagjait illően megrettenté már. Clementine éppen azon kezdett
 14       2|                 annál az egy embernél, aki már benne van, s ha az el talál
 15       2|                akkor tudja behunyni, mikor már valami felolvasás nagyon
 16       2|               mindenféle hivatalba próbált már bejutni, folyamodott városhoz,
 17       2|                  álmatlan volt Demeter úr; már nem tudom, Monte-Cristo
 18       2|                   neki békét.~Monte-Cristo már jócskán ült a tömlöcben,
 19       2|              keserves munkát.~Monte-Cristo már szárazra is úszott, Margarinak
 20       2|                csak nem találta meg. Mikor már aztán nagyon megunta a keresést,
 21       2|                hogy mind a ketten megölték már egymást, el is vannak régen
 22       2|              tegnapról megint együtt ültek már szokás szerint Demeter úr
 23       2|                 kissé a mellékszobába. No, már most szólhatsz.~– De ugyan
 24       2|               megint vissza akart húzódni. Már késő volt. Demeter úr észrevette;
 25       2|                 fordítva, hogy mire mentél már, hogy nem hiába költöm-e
 26       2|                    A jámbor férfiú ekkorra már kialudta magát, s megijedt,
 27       2|                    Jól van, no. Elég, elég már. Nincs benne valami hiba?
 28       2|                  tőle, hogy mért nem visel már angol fürtöket, mikor azok
 29       2|                 hogy Henriette tökéletes-e már az angol és francia nyelvben,
 30       2|            mindenféle tanulnivalóval, mert már Henriette nem gyermek, idestova
 31       2|                  aztán ha az ember egyszer már asszony, nem sokat tanul.~–
 32       2|                  Apropó, Heneriette, van-e már választottad, he?~Henriette
 33       2|                 megmondá neki, hogy „engem már ne csókoljon meg, köszönöm!”~
 34       2|                  azt is bemutassa neki, de már az akkor olyan képet mutatott
 35       3|                  kevés diskurzust kezdett; már csak illem szerint is legtöbbet
 36       3|                Miről volt szó, arra bizony már senki sem emlékszik; mindenféle
 37       3|                 felpattanva János úr. – Ha már akarod tudni (aztán egyszerre
 38       3|                előtte, a másik pillanatban már tudta, hogy testvére mit
 39       3|                      Ah, persze! Henriette már tizenhat éves.~– De gyönge,
 40       3|                nagyon szegletbe szorította már őket, közönséges emberek
 41       3|                       De én jól tudom…~Itt már Demeter úr is közbevágott,
 42       4|                   Demeter úr alig várhatja már, hogy jöjjön. János úrnak
 43       4|          fennhangon, hogy észrevegyék. Sőt már sikerült is neki egypárszor
 44       4|                 óhajtása.~Azt is megtudták már Hátszegiről, hogy vagyoni
 45       4|                 ellentmondásról szó sincs.~Már ki is volt tűzve a nap,
 46       4|             tisztán nem tartása miatt. Azt már minden háznál kellene tudni,
 47       4|               szinte veszedelmen kívül van már?~– Óh, igen. Ámbátor sokkal
 48       4|                      Óh, kérem alássan! Ha már egyszer én voltam ott, nem
 49       4|                  Ez az én reputációm dolga már! És ilyen nevezetes kettős
 50       4|                    orvos biztatása szerint már minden életveszélyen kívül;
 51       4|                 mondá, hogy biz az ő torka már kiszáradt, majd délután
 52       4|               szeretné tudni, hogy mi lett már tovább.~– Lelkem, kisasszony,
 53       4|           olvashatna fel.~– A biz igaz. Az már olvashat fel. Mindjárt felkeresem,
 54       4|                     mert Clementine léptei már hangzottak a másik szobában,
 55       4|            szobában, s mire az visszatért, már akkorra Margarinak az olvasóasztalnál
 56       4|                 észrevételt tevé, hogy ezt már ő egyszer hallotta, amit
 57       4|                hogy Kálmánnak haza kellett már jönni az iskolából, azt
 58       4|                 azt mondá Margarinak, hogy már most elég volt a regényből
 59       4|                  mulatságos feladatokról … Már egész bosszúsan újra össze
 60       4|                   tudja-e Margari úr, hogy már elmúlt a hét óra, olvasni
 61       4|                   én, akárminek: csak hogy már egyszer holtig való hivatalom
 62       4|                 volt vele elégedve nagyon; már tudniillik a fordítással,
 63       4|          törvényesen kivívott ítéletet: ez már az ő birodalma volt; egyéb
 64       4|              figyelmeztetni, hogy fognának már a kérdéses ismertetéshez;
 65       4|               naturalizáltatta magát. Fiát már mint nemes embert látjuk
 66       4|                  igen sok nemzet vére foly már. A defterdár maga ruméliai
 67       4|                   egy háborgó tengerben. – Már többször mondád szemembe
 68       4|                    elejét, aminek szeretne már a végin lenni. Végre nagy
 69       4|                  egészen magadhoz jöttél-e már? – szóla hozzá Sipos úr
 70       4|                    nálad az orvos?~– Nincs már rá szükségem, semmi bajom.~–
 71       4|                    ne bízd el magadat még. Már ismét dolgoztál. Az még
 72       4|                    fogadtad; olyan lettél. Már most én is azt mondom, jusson
 73       4|              fordításban ő maga is olvasta már azokat.~A fiatalember fel
 74       4|         tanakodtatok a kivitel felett. Itt már nagyon óvatosaknak kellett
 75       5|               látnád, hogy ez, amit visel, már kopott, és a szíved szakadna
 76       5|       kétségbeesésben találkoznak, és azon már változtatni nem lehet.~–
 77       5|                   mostan alkalmatlankodom. Már addig a rövid ideig, amíg
 78       5|                    virága elé lép; nem sír már, nem tördeli kezeit; józan
 79       5|                 egy csukott emberi ajkhoz. Már kopogtatnak is ajtaján;
 80       5|                    hideg borzadás: „megyek már!” és egy perc múlva nem
 81       5|                     Ez ügyben ő is avatott már. Henriette azt természetesnek
 82       5|                  házassági kötvány, a báró már aláírta, s a mellékszobában
 83       5|              nyájasan Sipos úr –, minthogy már a toll a kezében van, legyen
 84       5|                 kínos érzelmeknek. Bejöhet már a vőlegény!~… Vajon az igazi
 85       5|                  házasságába, az eljegyzés már meg is történt, a házassági
 86       5|             legjobban azt, aki belehal. Ez már a világ sorja. Gazdag leány
 87       6|           gördüléséből veheté észre, mikor már elhagyták a kövezetet, s
 88       6|                  is lehet használni; nehéz már ilyeneket kapni mai időkben,
 89       6|                   volt a jelszó. Henriette már 24 óra óta volt felesége
 90       6|                  Satrakovics Gerzsonnál; ő már értesülve van, és vár bennünket;
 91       6|               ugyan miért is nem házasodol már egyszer meg? – kötődék vele
 92       6|                    elmaradtam belőle. Volt már mátkám, ki is volt tűzve
 93       6|                    hiúz nagyon feldühített már, hol elbújt, hol megugrott;
 94       6|                    Óh, azóta mennyit ültem már nyeregben. Ez engem nem
 95       6|                   Aztán estem, zúzódtam én már, mégis itt vagyok.~– De
 96       6|                  lássa, kedves nagysád, ez már nekem egyetlen szenvedélyem.
 97       6|                  sem parancsolni. Most meg már egészen vadember lettem.
 98       6|                    barátom és a többi urak már abban akarták hagyni a hajtást,
 99       6|               barátom erősködött, hogy azt már meg nem kapjuk, mert az
100       6|               Déltájban tisztulni kezdett, már akkor a hajtók jó közel
101       6|              hajtás csaknem vége felé járt már; mi csak ötven lépésnyire
102       6|                   minthogy úgyis vége volt már a hajtásnak, meg az üregben
103       6|                    az urak szerettek volna már pipára gyújtani; Henriette
104       6|                    s mire fölébredt, akkor már az egész társaság régen
105       6|                 figyelmét az asszonyokról. Már két napot jegyezhetett fel
106       6|                    szereti. Ezt a cselédek már egymás közt beszélik.~Henriette-nek
107       6|                 Mért nem tegezesz? Mondtam már, hogy tegezz! Ahogy vesszük –
108       6|                  az étterembe, hol az urak már várják.~Kengyelesy még egypár
109       6|                   emberek, s talán történt már meg máskor is, hogy egy
110       6|                    Hiszen ismerem én magát már régen!~Margari alázatosan
111       6|                    megint a székről, ahova már egyszer leült; ez nagy megtiszteltés
112       6|                    én kisgyermek! Maradjon már vesztég! Tán azt gondolja,
113       6|              dicsérte szép fehér kacsóját; már nem tudta, hogy a gróf volt-e
114       6|          holdvilágra számítottak, hanem az már nem fog feltűnni ez éjjel,
115       6|             fergeteg; messziről hallatszik már a bömbölése, amint hajtja
116       6|                 dereka átkötve; nem fiatal már, de piros, egészséges, villámszemű,
117       6|                 Clementine-re mutatott) Ez már öregecske a lelkem; ez a
118       6|               gyönge teremtés! Hogy tudták már ilyen korán férjhez adni.
119       6|                 nyelvén!~A csaplárné tudta már a rendet, kulacsot töltött
120       6|                csak annak örült, hogy most már szalmazsákon hálhat. Előtte
121       6|                  ördögöt: „sokat jártam én már erdőn, berken keresztül,
122       6|                 gulyáshúst, ahogy ismertem már a szája ízit; jóizűen evett
123       6|                  én nyakamról vettek volna már mértéket, egy falat kevés,
124       6|                   hozzá való szívességét; „már többet nem szállok ide”
125       6|                  furcsa szó is volt az! Én már úgy ki nem találtam volna,
126       6|                tilinkódon, megtanítottalak már rá.~E szóra egyike a fiatalabb
127       6|                  keresd meg a hintóban.~De már ezt Margari nem engedte!
128       6|                  mikor élni olyan szép, ha már az embernek egyszer háromszáz
129       6|                  búskomor dallamot, melyre már a harmadik eljátszáskor
130       6|              rekedt volt az.~A báró, mikor már egyszer kezében volt a hegedű,
131       6|                    miket cigány nem is tud már húzni, miket csak úri virtuózok
132       6|                 ötlete ez alkalomra?~Mikor már a szegénylegények nagyon
133       6|            ivószobából, mert az asszonyság már aludni fog a mellékszobában,
134       6|                    ehhez a csárdához, hogy már olyan nagyon ismeri itt
135       6|                 farkasokra, s hogy ezentúl már egész hazáig, ami pedig
136       6|                     Hídvár nem messze volt már; amint egy szűk völgykanyarulatnál
137       7|                  társulat, mely, mint most már bizonyosan tudhatni, közel
138       7|              elutazik igen messze.~– Pedig már két nap óta itthon van.
139       7|              gúnyolódás az, mint hahota.~– Már ha én szeretője volnék egy
140       7|                   rá az öreg csendesen. Ha már egyszer démonokról volt
141       7|                  eltűnt előlük. Azt hitték már, hogy fogják. Körülfogták,
142       7|                  apró zuhatagokat képezett már, miken ugratni kellett a
143       7|                   kellett a lovakkal: azok már bele voltak tanulva, végre
144       7|        középkeréknek egypár foga hiányzott már.~– Van-e sok őrlő, Pável? –
145       7|                     Azért mégis itt van.~– Már, Onuc – szólt bele Pável –,
146       7|             olvasztják meg az aranyat, ami már a tisztító kemencéből kikerült –
147       7|                 hozattál ide új gépeket?~– Már régen, azóta sok pénzt kivertek
148       7|                   azóta sok pénzt kivertek már. Hamarább megy, és kevesebb
149       7|             nyomunkra jön valaki. Aztán ez már tanú!~– Jó helyen van. Anica
150       7|           sóhajtott:~– Mit ki nem találnak már a világon!~Anica pedig babonás
151       7|                arany magas halomban hevert már a gép előtt; a munkások
152       7|                 Negra pedig fölvevé a most már kiugrasztott aranyat, s
153       7|                    eredményt.~– Nézd, most már kettős kép van rajta.~A
154       7|                   Add ezt nekem.~E kérésre már az öreg egészen dühbe jött.~–
155       7|                    Rosszul jár vele. Aztán már mit akarnál felőlem megtudni?
156       7|                fejét, s közbeszólalt:~– Én már ki vagyok fizetve, domnule,
157       7|                   román türelmét nem állta már tovább a folt, biz az szétszakadt.~–
158       7|                  Göncöl egészen megfordult már.~Onuc azt mondá leányának,
159       7|                sietni; a vert aranyat most már kétfelé osztották.~Mikor
160       7|                   rosszabbat sejtett, most már nyugodtan felelt:~– Ne búsulj,
161       7|                    búsulj, visszaadtam azt már a Fatia Negrának. El sem
162       7|                   fejénél függött, találta már felakasztva mind a hibás
163       7|                  amulettet keblébe, s most már büszke volt a Fatia Negrára.~
164       8|               miket jóravaló ember restell már nőnek elmondani, tudva azt,
165       8|                   nagyon sokszor elmondták már.~Igen ritkán is volt odahaza;
166       8|                   törik ki; egy esztendeje már, hogy az iskola leégett,
167       8|                    Minden, amit kigondolt, már annyi, mintha teljesítve
168       8|                neki hatalma.~Másnap reggel már hívatva volt a lelkész.
169       8|                  mely nagyon viseltes volt már.~Henriette nem bírta megakadályozni,
170       8|                  előtte Henriette-re, hogy már megint zálogba küldte Fehérvárra
171       8|               Henriette odaérkezett hozzá, már akkor végvonaglásaiban vala.
172       8|                 eközben úgy elkésett, hogy már akkorra szépen fenn volt
173       8|                azonban egyre közelebb ért; már ki lehete venni kecskebőr
174       8|                    a következő pillanatban már felhúzta magát fél kézzel,
175       8|            félrelépett a ló, asszonyom, de már nem tesz semmit. Kérlek,
176       8|                veszve van. A másik percben már szilárd helyen állt a pásztor,
177       8|                bajunk? Óh, sokszor utaztam már én így, ez csak játék, csak
178       8|                    falon alárohanni!~Onnan már könnyű volt az örvény aljára
179       8|                  az urad sokat találkozott már velem, az ismer jól. Az
180       9|                szép leánya, Marióra, arról már van nagysádnak fogalma,
181       9|          gyámoltalan árvát, s midőn másnap már nem hallatszott a fájdalmas
182       9|        leányvásáron. A férjes asszonyoknak már aztán szabad a búcsúkra
183       9|                 kapjanak, kivált miután az már ki is volt választva előre;
184       9|                 választva előre; hanem ezt már aztán úgy hozza magával
185       9|                kiugrottak a borókaerdőből, már akkor senki sem volt a Geinán.
186      10|                 főnemesség gyülekezni kezd már a nyárszak vége felé; ott
187      10|                   fáradságnak tartja.~Most már Henriette-et semmi hatalom
188      10|                milyen régen birtokában van már. Egyébiránt nem is igen
189      10|                   messze földre szétfutott már. Azok között, kiket így
190      10|                Amint egypárszor körüljárta már e termet – éppen táncszünet
191      10|             folyton reszkető kezét, s most már szikrázó szemekkel néze
192      10|             ablakán.~Látva, hogy Henriette már ébren van; azt kérdezé tőle,
193      10|                  reá. Azt hitte, hogy most már ébren van.~Csak amidőn hálószobájába
194      10|                  ember; de miután e névnek már olyan bűvereje van a közönség
195      10|                  bizonyos, hogy egypárszor már el is fogták, fel is akasztották
196      10|             megfordult a régi jelszó; most már Henriette mondá: „ahogy
197      10|                  jelszó; előtte egy héttel már nem lehet velük beszélni
198      10|                 átkozott Fatia Negra, mint már egyszer megszabadította
199      10|            átkozott név! Ez a Fatia Negra. Már felejteni kezdé. Őt magát,
200      10|            kuruzsolásoknak azonban egyszer már nagyon megadta az árát,
201      10|                   jelen meg a legelső jég, már szeptember közepén a patak
202      10|                   Fatia Negra régi vendége már a jegesvölgyi kunyhónak,
203      11|                   eltűnt. Lénárd azt hitte már, hogy a hajtásból kitört
204      11|                kiment helyéből; hanem most már azt mondják, hogy katonadolog
205      11|               katonadolog az egész, holnap már fel fog vele kelni, s holnapután
206      11|            katonadolog; csigavér! Estem én már nagyobbakat is ennél. Az
207      11|              együtt találta.~A román hölgy már régóta várakozott Henriette-re,
208      11|         vadászkaland elmesélésével, amivel már akkor telve volt az egész
209      11|                  mi történt! Azon este, én már nem is tudom, tegnap volt-e
210      11|              ösvényt megtalálnom. A Göncöl már aláfelé volt fordulva; midőn
211      11|                  kiszaggatni! Hanem hiszen már vége van; már elmúlt: most
212      11|                 Hanem hiszen már vége van; már elmúlt: most egyébben telik
213      11|                kezdjek vele gazdaságot, ha már ellenére férjhez mentem;
214      11|                 időt töltetik vele, s most már nyers hangon vágott közbe:~–
215      11|     keresztgerendával, egész nyílás támadt már az ajtófél között, úgy behajlott
216      11|                    levő ablakhoz ugrottam, már akkor két férfi állt a kunyhó
217      11|                 rettentő dühbe hozta; most már ő is ordítani kezdett, mint
218      11|               küzdők messzire eldulakodtak már a kunyhótól; hörgésük, vad
219      11|                  meg; mindkettő süket volt már és vak; a következő pillanatban
220      12|              Lőrincz doktort, a háziorvost már egyszer meg is akarta lőni;
221      12|                    Más emberben nem bízott már, csak az ügyvédben. Azt
222      12|                  hogy olyan rosszul vagyok már? Kedveskedel most, ugye,
223      12|                     mert az gondolod, hogy már meg kell halnom, mert félsz
224      12|                   Nem használ semmit. Most már késő minden. Korábban kezdtétek
225      12|                     Nem hetek óta vagyok-e már rosszul; fekszem, halálomon
226      12|                 mégis bizonyosan itt volna már ezóta, mert én tudattam
227      12|               kiment saját szobájába, ahol már várakoztatta Kálmánt, kit
228      12|           meglepetve, midőn visszatértekor már ott találta atyja szobájában
229      12|                   a sírás miatt.~– Ej, hát már az elején belesültél? Nos,
230      12|               rosszul fog végződni, s most már azon lett volna, hogy eltávolítsa
231      12|                  elsápadt. Nem látott most már semmit maga előtt, nem hallgatott
232      12|              nagyon.~– Ej, ej, mit csinált már az úrfi megint? Nonono,
233      12|                     Óh, én vén róka vagyok már ahhoz, hogy ilyen világos
234      12|                    Lángainé régóta felállt már, nem térdepelt többé.~Arcának
235      12|              mondod, hogy régóta készültél már erre a kegyetlen véghatározatra;
236      12|      véghatározatra; én is régóta készülök már a védelemre. Te rovásra
237      13|              dicsérnek, ki megyegyűléseken már egypárszor igen értelmesen
238      13|              szinte a halál révéről hozták már vissza; hanem azért a leány
239      13|                 ilyen species nagyon ritka már a mai világon; megérdemli,
240      13|             egynehányszor, hogy Kengyelesy már kezdett nyugtalankodni miatta.~
241      13|                   el van öntül bolondulva. Már egy hét óta szekíroz, hogy
242      13|                   igen csodálatos asszony; már sok emberrel tett így, mint
243      13|          enchantírozta, elbűvölte; s mikor már egészen sakk mattá tette,
244      13|               hétig aztán engemet szánnak, már a harmadik héten én szánom
245      13|             Szilárd azt felelé, hogy őnála már három órakor délután van.~–
246      13|              órakor délután van.~– Ebédelt már? – kérdé gróf Kengyelesy
247      13|                  is korteskedés!~(Talán te már nem is tudod, kegyes olvasóm,
248      13|               Mondtam, ugye? Sajnálom önt; már benne van a hálóban.~Szilárd
249      13|           észrevételeivel.~– Ahol van, ni. Már megfogta. Odaülteté maga
250      13|               szerep van itt szánva –, azt már nem tudja senki, a gróf
251      13|           legmegalázóbb a nőre nézve; most már Hátszegi még csak titkolni
252      13|                 legalább nem tudta; – most már ő is tudja.~Szilárd kérdőleg
253      13|            eltűntének okait. És most jövök már arra, amiért önnek ezt a
254      13|               lovagiasság, szükséges, s ha már a férj elutasítá magától
255      13|        országgyűlésről, politikáról. Tehát már hazudtok? No, csak hazudjatok. –
256      13|                hogy megszökött Aradról. Ez már nagyszerű diadal a grófnétól!
257      13|            megmérgezte magát. Világos. Aki már egyszer ráadta ilyenre a
258      13|                   hol járt annyi ideig? Én már azt hittem, hogy az én fenyegetéseim
259      13|                Szegény fiú! Azt gondoltam, már elölte magát.~Azzal karja
260      13|             nyíltan elárulá, hogy szeretné már, ha nem kellene az öregemberek
261      13|                   látszik, hogy e szökésre már régóta készült.~– De mi
262      13|            rikácsolá háta mögött a gróf. – Már ennyire vagyunk? Szép, nagyon
263      14|                 két hét múlva meglátogatá. Már akkor semmi baja nem volt;
264      14|                akkor szabaduljak ki, mikor már vén, töpörödött anyóka lett
265      14|                   beszélgetni?~– Álljon be már a bohó szád! Ki győzne arra
266      14|                 még azt is álmodtam, ezért már igazán haragszom magamra,
267      14|                megcsókol.~– Csak hát lenne már ez hamar! De mikor olyan
268      14|                    Fatia Negrától.~– Ideje már. A kisujjam megsúgta, hogy
269      14|                   tudnak; de elég az, hogy már gyanújok van. Még csak azt
270      14|                 háta. Egypár elázott fickó már fekszik mellette, ki restellt
271      14|          közreműködni.~A vendégek érkeznek már, egyenkint és párosával
272      14|                  régi kedvenc eszméje volt már Onucnak, s most Fatia Negra
273      14|                    lassankint összegyűltek már a barlangban: a legutolsók
274      14|                   Sőt az is meglehet, hogy már itt van, de senki sem látja,
275      14|                 csak a leány nem hitt neki már semmit.~Hogy a rémkedő tiszteletet
276      14|                  álarcosnak, hogy ne tegye már őket ki több próbának, hiszen
277      14|                   hiszen eléggé meg vannak már rémülve.~– Most tehát itt
278      14|                 hallhatta volna annak, ami már a feje felett jön, akkor
279      14|              fölött pallos! Kutyák ugatnak már, szagolva véredet; én elárultalak!
280      14|                  üldözni kell, midőn a tűz már elaludt. E valaki ismét
281      14|                   Negra ki tudja, hol járt már ezóta? …~
282      15|                    meg azt a rossz helyet, már legalább hatodszor történik
283      15|                    túl levő férfi lehetett már, s itt-amott őszült a tarkója;
284      15|               öregapjához, hogy mikor adja már férjhez az unokáját.~Hogy
285      15|                   mintha attól félne, hogy már esik a feje hátrafelé. –
286      15|                    pedig azt mondják, hogy már le akart tenni végképpen
287      15|                 Juon Táre is kezében fogta már; mit nyert vele? Megvakult,
288      15|                  Megvakult, most koldulhat már; Anica elárulta, rajta hozta
289      15|                átlyukasztja. No, nem félsz már, ugye?~Makkabeskunak csakugyan
290      15|                   azok a Makkabeusok, arra már tisztán nem emlékezik, de
291      15|                bizonyosabban találni.~Most már nem szólt neki semmit, most
292      15|                    szólt neki semmit, most már kívánta, hogy jöjjön.~Mikor
293      16|                   volt szorulva!~Jól tudta már, hogy öccsét mivel vádolják,
294      16|               felesége fejét is megzavarta már; s most ismét ilyen irigylésre
295      16|                   a sor, hogy észrevegyék, már nem volt ott.~Ez nem volt
296      16|                 Vámhidyt előkaphatta –, én már ismerem ezt az asszonyt;
297      16|                  szépen, s az uzsorás most már sürget, és nem akar hitelezni
298      16|           valóságos jótétemény. Most tehát már tudja ön, kedves barátom,
299      16|                  is be vagyok meszelve, az már világos.”~Óh, hogy ezek
300      16|                 első pipa dohányt kiszívá, már akkor egész bizonyosnak
301      16|           alkuszféle, aki pénzt kerít, azt már elhitte, s kezdett rá nem
302      16|                   szíves volt.~– Vagy úgy? Már el is felejtkeztem róla.
303      16|                 csupa merő nagylelkűségből már el is fele tette volna az
304      16|           forintért saját neje szeretetét. Már felszólítok minden józan
305      16|                    pedig vissza nem veheti már nejétől; sem azt meg nem
306      16|                  elveszett ujjáért is, ami már hiányzik belőle, mert azokban
307      16|                    olyan nagyon; láttam én már furcsább lóversenyeket a
308      16|                  akarja, hogy ne aludjanak már a háznál. Egy kis bőrönd
309      16|                   Gerzson. – Felöltözött-e már az asszonyod?~– Úgy gondolom,
310      16|                    egy kicsit veszekedett, már csak hagyományos szokásból,
311      16|               szüksége nem lesz, s ezúttal már nagyon zúgolódtak a kocsissal
312      16|                   még csak alig látszik, s már délre jár az idő, közben
313      16|                vele ilyen bolond. Most meg már a rudas ló is elkezd sántítani.~
314      16|                  lánchordta teringette. Ez már a nagyidai veszedelem párja!
315      16|           Cammoghatunk most.~Valóban, most már csak cammogni lehetett.
316      16|                    a szekér.~– Hol vagyunk már? – kérdé Henriette, kíváncsian
317      16| szegénylegényjárásba esik.~– Óh, voltam én már egy éjjel ott; ismerem a
318      16|                szegénylegények is ismernek már, mind kezet csókolt sorba,
319      16|                   Hiszen nem messze járnak már: Henriette emlékezett itt-amott
320      16|             megragadtak emlékében; ott van már a gémeskút a hosszú itatóvályúval,
321      16|                  elölte magát. Úgy szokott már az.~– Ne magyarázz nekem
322      16|               hanem ide hallgass. Minthogy már itt vagy, hát nesze egy
323      16|        rozmarinbokor földe egészen ki volt már száradva. Henriette talált
324      16|           alkalmatlankodni senkinek.~– Itt már igazán nem ihatunk vizet,
325      16|                   holta után.~– Óh, azokra már a vén Ripa vigyáz; abból
326      16|                 egy szalmaszálat is; azt ő már nem engedi magára mondani,
327      16|                     hamar elcsábítja. Volt már rá eset, hogy csupa kiforratlan,
328      16|                 más embert. – De nem iszom már többet, mert elálmosodom,
329      16|                   dohányfüstöt.~Gerzson úr már félig kihúzta szivartárcáját;
330      16|                megnézni rajta, hogy mennyi már az idő.~Éjfélen túl volt.~
331      16|                   mindjárt kapott lovakat, már közel lehet.~Rövid idő múlva
332      16|                    hogy kívül a tornácajtó már recsegni kezd. Azt feszítik
333      16|                  Azt feszítik befelé.~Most már ijedten ragadta meg Gerzson
334      16|                  tovább aludt.~Az idegenek már benn voltak a tornácban,
335      16|              történt …~Jó kora reggel volt már, mikorra Gerzson úr fölemelte
336      16|                    abban a kulacsban. – De már a kulacs sem volt sehol
337      17|                 sokáig el talált aludni, s már jó késő reggel volt, midőn
338      17|                 ott a másik szobában. Erre már felugrott Vámhidy, s éppen
339      17|          díszleteiket és ruhatárukat.~Ezen már a kocsmáros nagyot nevetett.~–
340      17|                    kiabál, hogy láttuk ezt már, míg az igazgató ledisputál
341      17|                 hazaérkezett a vendéglőbe, már vártak reá. Egy határozatlan
342      17|                fuvolán játszom. A játékhoz már nincsen kedvem, bár valamennyi
343      17|             hirdetett színmű.~– Nem ám. De már egyszer adva volt a saját
344      17|               azonban a második jelenetnél már kezdte észrevenni hallatlan
345      17|                  ezt a teátrumdarabot mink már szíveskedtünk egyszer látni.~
346      17|           ingyenjegyes publikum van:~– Aki már látta e darabot, s nem akarja
347      17|                 szeméten egy rosszat, amit már elhajítottak, azt teszem
348      17|                 vele; sok ember kigyógyult már a színészetből ez úton,
349      17|              gondolat, hogy amely városban már egyszer voltam, oda többet
350      17|           kimondónak.~– Lapussa Demeter úr már nem hallja azt meg, mert
351      17|           elkövette.~– Kedves Kálmán (most már nem szólítá őt többé Leándernek),
352      17|                 állna, akkor adna, mert az már férjnél van. Margari biztatott,
353      17|                    ment fekünni, midőn azt már aludni sejté.~Reggelre kelve
354      17|                    széttekinte szobájában, már Kálmánnak híre, hamva sem
355      18|                    felvitte a dolgát. Most már igazán úr; négyszobás szállást
356      18|                   a társalkodóné kezét; de már egyszer Clementine-nek ez
357      18|                   nagyságos úr magának, ha már olyan nagy szolgálatokat
358      18|                   tetszik.~Margari úr most már dölyfösen sétála alá s fel
359      18|                   szófára.~Clementine most már naivul kezdte faggatni.~–
360      18|                   alacsony. Hogy Monori úr már 24 év óta viseli hivatalát,
361      18|                 levő üzérekhez; ennél több már nem kell.~– Kegyed szava
362      18|                  előtt beszél. Annak pedig már zsebében volt Vámhidy hivatalos
363      18|                bokájukat.~János úrnak most már nem volt elég a bajusza;
364      18|                 visszavenni az egészet; de már az a bíróság kezében van;
365      18|                    bíróság kezében van; az már nem ignorálhatja. Margarit
366      18|                    és akkor.~Margari pedig már akkor megtudta a kocsistól,
367      18|               Margari nem neheztel, ismeri már az úri szokásokat, tudja,
368      18|                   ide? – (Olyan dühös volt már, hogy megbetegszik, ha kendnek
369      18|                    ne hágjon a farkára, ha már a fejére nem hághat.~Haragja
370      18|                 kap semmit; azért hát most már csak nyöszörgött, és sántított
371      18|               gyerekek szoktak.~– No, lám, már nevet, nincsen semmi baja.
372      18|                 sem vevé, miszerint valaki már régóta nézi ezen jelenetet,
373      18|                   látta a szolgabíró, hogy már elkezdik egymást tegezni,
374      18|                   úr annyira zavarban volt már, hogy a két egymásra rímező
375      18|                   lesz odabenn. Sőt, ahogy már elhajtott a bérkocsis, kidugta
376      18|                 annyit belátott, hogy most már Pestet elhagynia lehetetlen.~– – –
377      19|                 sipkáját a földhöz.~Ah! Ez már sok, ez már nagyon sok.
378      19|                földhöz.~Ah! Ez már sok, ez már nagyon sok. Még azt kérdi,
379      19|             vállalkozik hölgykíséretre, ha már ismeri a természetét, hogy
380      19|                    hajnal után megsokallta már a dolgot.~– Nagyságos uram,
381      19|                   stációt valahol? A lovak már nem bánnák, ha pihenhetnének.~–
382      19|                    A Hídvárra vezető útnál már sejtette a kocsis, hogy
383      19|               igyekeznek. Másnap este volt már; ember is, ló is agyon volt
384      19|             várkastélyba befelé.~Este volt már az idő. Az emeleten hét
385      19|                urad, vagy nincs?~– Mondtam már, hogy egy lélek sincs itthon,
386      19|              lelőlek, mint a kutyát!!!”~Ez már csak elég?~Megint lepecsételte
387      19|                  lepecsételte a levelet, s már adni akará a vadásznak,
388      19|                   Kevés igényem van; ismer már régi időkből.~– Én pedig
389      19|                 mivel megtörténhetik, hogy már akkor a tanú lelki épségét
390      19|                  jól van. Igaz, hogy nekem már nemigen tesz jót az éjszakai
391      19|                   mely bástyái mögött volt már, s amint két átelleni ablak
392      19|                 holdkóros lesz bele. Pedig már azzá is lett.~Lassan leveté
393      19|               olyan könnyen magyarázható. „Már, édes papom, sajnálom, hogy
394      19|                   a hegyek ormain látszott már pihenni, midőn a pópa és
395      19|                 járva ezt a tájat, ismerte már annak minden zegét-zugát.~
396      19|                    felölté bekecsét.~– Itt már nincs mitől tartanunk –
397      19|                 kapott postalovakat.~Mikor már aztán biztos helyen ült,
398      20|                   a falu népe, hetek múlva már egész Erdélyben tudták,
399      20|                   mindnyájunkat, azt tudja már nagyságod! De senki sincs
400      20|                    mindig. Azt hitte, hogy már egészen meglehet beszéd
401      20|                   Tőlem is sokan kérdezték már.~– Én mindenkinek azt feleltem
402      21|                  ezóta Amerikában van. Ott már újra etablírozta is magát.~–
403      21|                    aranyból, a másik pedig már a kész pénzt verte ki az
404      21|                 méltó testület, ezek pedig már ülnek Gyulafehérvár sáncaiban,
405      21|                   filippikáival, s kezdték már nemcsak háta mögött, hanem
406      21|              csákányaikkal vertek közbe, s már innen is, túl is egy-egy
407      21|              emberére talált, a kalandorok már egészen a híd végéig nyomattak
408      21|                     akik a postalegényeket már lefegyverezték, s azon törekedtek,
409      21|                    levő nagy jegenyefákból már előre befűrészeltek, s azokat
410      21|                    el egy óranegyed, midőn már a hátuk mögött keletkező
411      21|                  élve.~– Hajrá! – ordított már akkor egy ugrásnyira tőlük
412      21|                   meg ellenfelét. Vak volt már, nem látott maga előtt egyebet,
413      21|               Szászvárost elérni; ami pénz már szétömlött, az kárba van
414      21|                    ezer darab aranyat, ami már meg van nyerve, s kergetni
415      22|             veszteséggel visszavonulni!~Ez már nem maradhatott megtorlatlan.~
416      22|                 Ennek a merész vállalatnak már egyszer véget kell vetni.
417      22|                    legkönnyebben elérheti.~Már Rézbánya tövében elkezdődik
418      22|                   valami átmenő, s akkorra már farkas és keselyű rég széthordta
419      22|                     a kopár magasban, ahol már semmi növényélet nincs,
420      22|             galambom, el ne felejts!” Most már nincs, akinek adja, de megmaradt
421      22|                 Szilárdot, hogy induljanak már, mert elkésnek.~– Még jókor
422      22|      hadjárataikban.~A pandúrok most érték már ifjú vezetőjök tervét; s
423      22|                várom be a végit, s ismerem már annyira azt a helyet, hogy
424      22|          huszonnégyen voltak.~Szilárd most már érdekelten kezdett figyelni.~–
425      22|                   vármegye uraitól. Tudják már, hogy ezek kitanulták fortélyaikat,
426      22|                  ilyen keresztes aranyakat már több itteni embernél fedeztem
427      22|          kávéházban, mint az erdőben; mert már azt a mai világban bizony
428      22|            tartozunk.~– Köszönöm, uram, én már ebéd után vagyok.~Aznap
429      22|               önöket.~E másodszori ajánlat már bosszantá Szilárdot. Röviden
430      22|               bátorsága?~– Azt tudom, hogy már útban van.~– S hol voltál
431      22|                  állt, horkolni hallom.~Ez már megdöbbenté Szilárdot, rögtön
432      22|                   uram, ezzel a fegyverrel már nem lősz, mert az úgy teletömte
433      22|              Azokat is vizsgáld meg elébb.~Már azoknál nem vesződött Szilárd
434      22|                   A vak éles hallású fülei már neszelték az ismert lépteket,
435      22|                közelíteni?~Látni is lehete már. A magas, délceg alak könnyű,
436      22|                forrásba szokta hozni.~Most már nem félt tőle, most vágyott
437      22|              léptei döngtek.~A fekete alak már a hídra lépett, biztos járással
438      22|           bátorsága által, a másik percben már kezében villámlott a kirántott
439      22|              jatagán, és a másik villámlás már az összecsapás volt.~És
440      22|                Negra, s futott odább. Most már igen egyenlő erővel haladtak,
441      22|                   völgybe lefelé.~Ez az út már kétségbeejtő volt rá nézve;
442      22|                  róka szokott tenni, midőn már tanyájához közel van, aminek
443      23|                   Mennyi borzasztó történt már vele ez ifjú életben; de
444      23|                  hány gyönge szívnek adott már bátorságot a félelem!~Senkije
445      23|                  kérdéses öregurat, s most már Henriette nagyon jól emlékezett
446      23|                  Az ételeket is felhordták már, s üvegharangokkal letakarták,
447      23|                vártak reá, hogy mikor unja már meg.~A komornyik minden
448      23|          hivatalosan referált, hogy mennyi már az idő.~Mikor már csak egy
449      23|                   mennyi már az idő.~Mikor már csak egy óra volt hátra
450      23|               dalol itt, mint a holdkóros, már két óra óta, s bolondítja
451      23|           lelkendezve: – Ez megszökött!~Ez már ugyancsak világos volt.
452      23|                  De biz az mind hiába volt már; a szökevény több mint kétórai
453      23|                  elkésett szekérrel; de az már olyan messziről elkezdé
454      23|                alig sétált végig a parkon, már kimerültnek érezte magát,
455      23|               magában: milyen messze lehet már. Észrevették e már, hogy
456      23|                   lehet már. Észrevették e már, hogy eltűnt? Jőnek-e ez
457      23|                    A vadászlaknak itt kell már lenni. Jól rejtve van az,
458      23|                    ne aludjék.~Mikor aztán már első izgatottsága lecsillapult,
459      23|              nincsen más lakója, mint akik már meghaltak, s akik a vendéget
460      23|               sietős útban ki volt fáradva már, nem bírták lábai, kénytelen
461      23|                  megsebesült farkasé.~Most már nem álmodott; ezt már világosan
462      23|                 Most már nem álmodott; ezt már világosan hallá. Látta,
463      24|                egyezkedés~Lapussa János úr már hetedszer izent Sipos fiskálisnak,
464      24|               kegyeddel beszélni. Hallotta már?~Sipos nem tudta, hogy mit
465      24|                hogy mit kellett volna neki már hallani.~– Látja ezt a kalapom
466      24|                 igazán mondom, úgy van. Én már egészen rászántam magamat,
467      24|                  árán.~Ilyesmit mondhattak már mások is János úrnak, mert
468      24|                    Hátszeginé nyilatkozata már megérkezett afelől, hogy
469      25|                   e tárgyban megkérdezett; már tudniillik, hogy mindenki
470      25|                    Lángainé annyit költött már a perre, hogy férjéről öröklött
471      25|                csaknem ráment. Nem tartott már sem kocsit, sem nagy házat,
472      25|                gondolat arra nézve, akinek már volt kettő!~Addig is sorány
473      25|                   az a gondolat, hogy most már csak felényire gazdag, mint
474      25|                    más időszakba vágnak át már, s ez egyszerű történet
475      25|                    évődtek vele, hogy most már özveggyé lett az egykori
476      25|                     Huszonhat éves korában már öreg asszonynak lehete mondani.
477      25|                 nyílni hallotta: felijedt. Már huszonnégy éves korában
478      25|                 hajszálait kitépesse, mert már akkor nagyon sok volt a
479      25|                 szobába, melynek fél falát már befutotta a sokáig élő asclepias.