Fezejet

 1       4|         megyékben, úgyhogy mikor meghalt, csupán a kész arany- és
 2       8|       rajta, mert a nő mégiscsak meghalt, de legalább gondoskodott
 3      11|         Fatia Negra volt.~– Juon meghalt? – kérdé ijedten Henriette.~–
 4      12|       fogsz ott – a túlvilágon – meghalt testvérünk szomorú lelkével,
 5      15|       dáciai prokonzul emeltette meghalt felesége tiszteletére, s
 6      16|       pusztai virágnyelven, hogy meghalt.~– Csak nem halt meg?~–
 7      16| Henriette elkezdett mesélgetni a meghalt kocsmárosnéról: annak régi
 8      17|         nem hallja azt meg, mert meghalt.~– Meghalt? No, úgy tudom,
 9      17|         azt meg, mert meghalt.~– Meghalt? No, úgy tudom, hogy azóta
10      18|           rossz gombát evett, és meghalt, vajon nem történhetnék-e
11      22|           keresett rám. Hanem az meghalt. Szép dolog az uram, mikor
12      24|         hogy a legtöbb botrány a meghalt Lapussa Demeter nevének
13      25|   tehetek róla, hogy az úrficska meghalt; bizony kolerában halt meg.
14      25|        színházigazgató csakugyan meghalt, és el is temették, adós
15      25|          válaszban, hogy az úrfi meghalt, és neki is adós maradt.