Fezejet

 1       3|            férjhez adtunk.~– S milyen boldog voltam azóta, ugye? – válaszolt
 2       5|            forró szerelemnél, s mégis boldog pár lesz belőlük. Látod,
 3       5|               lehet venni: hány ember boldog tudna lenni, ha csak a mindennapi
 4       5|          ejtett seb begyógyul. Te még boldog ember fogsz lenni valaha,
 5       6|             arra gondolt, hogy milyen boldog emberek lehetnek, akik azokban
 6       6|         húzott az ujjára.~– Ön nagyon boldog – szólt fél-kérdezés hangján
 7       9|              az övé: – most is nagyon boldog.~
 8      10|            mondá:~– Henriette egészen boldog, hogy a nők ennyire imádják.~
 9      16|            szegény lehetett volna, de boldog; száraz kenyeret evett volna,
10      17|           szegényt. Óh, én most olyan boldog vagyok. Semmim sincs! Nem
11      17|   színészetből ez úton, ki más pályán boldog véget ért; azonban minél
12      17|         egymást kincseik kedvéért. Én boldog vagyok, azt tudva, hogy
13      17| rendelkezésére tetemesebb összeget.~– Boldog isten – szólt a vándorszínész,
14      18|             okiratok. Ott nyújtózik a boldog férfiú tarka virágos hálókabátban
15      19|            segítenek valósítani azt a boldog álmot, aminek mi életünket