Fezejet

 1       6|      Hát azt értette, hogy aki szerencsétlen a szerelemben, az szerencsés
 2       6| kérdezte. Azon helyeken valami szerencsétlen utazót ütöttek valamikor
 3      11|       szelleme többé. Én ugyan szerencsétlen vagyok: de azért az isten
 4      13|         nagyon, de igen nagyon szerencsétlen …~Szilárdnak el kellett
 5      17|        De ön kezdi a jelenést, szerencsétlen.” – „Bizonyára – én nem
 6      18|      józan, milyen szorgalmas. Szerencsétlen, nem vette észre, hogy a „
 7      18|   másnak a nyakába akar kötni.~Szerencsétlen! Nem tudta, hogy szolgabíró
 8      19|        itt tovább. – Én nagyon szerencsétlen vagyok, de még szerencsétlenebb
 9      20|       meg ön azt, hogy van egy szerencsétlen teremtés, aki arra van kárhoztatva,
10      20| leborulva közeledem önhöz. Egy szerencsétlen teremtés nevében folyamodom
11      20|      irgalmához. Ön bírája egy szerencsétlen csoportnak. Tegyen velök
12      22|        egy fiatal magyar költő szerencsétlen halálával annyira nevezetessé
13      23|       azzal az ábránddal, hogy szerencsétlen embereket találjon, és azokat
14      24| hallotta még? Szegény sógorom, szerencsétlen Henriette.~– Nos mi történt?~–