Fezejet

  1       1|               Nos, senki sem felel? Ki ásított oly hangosan a hátam
  2       1|       nagyon szeretnétek itt lenni. Ki erőtet rá? Hiszen én senkinek
  3       1|           bezárva. Aki a szekatúrát ki nem tudja állni, semmi sem
  4       1|     Henriette megint az ablakon néz ki? Nekem kell-e a misszt arra
  5       1|           be a kis Makszit? Nyissák ki az ajtót a kis Makszinak,
  6       1|          ulánus katona.~– Mi a baj? Ki bántotta a Makszit? Ki nyúlt
  7       1|              Ki bántotta a Makszit? Ki nyúlt a Makszihoz?~A bömbölésből
  8       1|           Óh, te nagy selma! Vigyék ki a Makszikát kocsikázni;
  9       1|        megromlanak, csak akkor adja ki.~Családjával már tíz év
 10       1|       például, amióta férje elhalt, ki nyolc évig volt fekvő beteg,
 11       1|            ott ült a páholyában, és ki nem mozdult onnan, amíg
 12       1|         ismerőseig senki sem állhat ki; csupán csak az apja, az
 13       1|             testvérnek árva leánya, ki atyját, anyját egyszerre
 14       1|             finom, mívelt teremtés, ki csak gyermeinek élt, és
 15       1|             meg szájszegleteinél is ki van borotválva, s éppen
 16       1|             kezd.~– Dühös vagyok.~– Ki bántott? – kérdi aggódva
 17       1|     Lángainé hideg gúnnyal felelt a ki nem kerülhető kérdésre:~–
 18       2|          neki csak orvosság volt, s ki tartana külön gyógyszertárt
 19       2|            tátongani, de miután ezt ki nem állotta, inkább felmondott; –
 20       2|           jutott, hogy hónalj alatt ki van szakadva a kabátja,
 21       2|       akarnak víni, a hatóság tudja ki, hol és mikor, és mindenáron
 22       2|        szóljak!~– Henriette, menjen ki maga is. Gyermekeknek nem
 23       2|      előszobában, azután azt üzenje ki neki, hogy ma nem fogadhatja
 24       2|           fütyülni, amit Demeter úr ki nem állhatott.~Becsengette
 25       2|       minden archívumát rögtön adja ki, mert abban gyönyörködni
 26       2|       alkalmat.~Untából azt találta ki, hogy unokahúgának kezdett
 27       2|             tette, hogy maga rohant ki az ajtón az érkező vendég
 28       3|             hogy csavargó…~– Tegnap ki akartad híni párbajra –
 29       3|        Sándor, aki hódításra indult ki; aki nem házat, hanem háztüzet
 30       3|       mintha meg akarná tudni, hogy ki van hát még itt valaki,
 31       3|  oldaltekintetet vete Demeter úrra, ki kényelmetlenül fordult fekhelyén
 32       3|            úgy szalad eleibe? Akkor ki akartad Jánost kergetni
 33       3|           elébb utána járatsz, hogy ki az és mi az, mert János
 34       3|             háznál a báró, titokban ki voltak adva az utasítások,
 35       4|             különbséget egyenlíteni ki, s a vett és eladott részvényeket
 36       4|           Hátszeginek, hogy fizesse ki készpénzzel. Ez olyan manőver,
 37       4|      ellentmondásról szó sincs.~Már ki is volt tűzve a nap, melyen
 38       4|           az ezüstből hogyan váljon ki rézoldat, hanem azért komolyan
 39       4|          hívattak. Egy másik orvos, ki negyedórával előttem volt
 40       4|             fénye. Én nem mondhatom ki, milyen nyugtalan vagyok
 41       4|  éjjel-nappal ott volna mellette, s ki nem menne a házból. Én gazdagon
 42       4|          azzal szomorítani, hogy az ki van tiltva innen.)~– Hát
 43       4|        chatouille-om kulcsa. Nyissa ki azt; talál benne egy csomag
 44       4|    tépelődtem, hogy nem beszéltem-e ki hagymázom alatt valamit
 45       4|        rokonaim megkapnák. Vegye ön ki azokat gyorsan, míg Clementine
 46       4|    elborzadt e szókra: „egy halott, ki a túlvilágról visszajő!”
 47       4|             rajta észre senki, hogy ki volt oldva. Becsületes emberre
 48       4|    bizonyára meg kell azt ismernie; ki tudja, mire jó az embernek
 49       4|    bolondság eszközéül választották ki, amidőn eszébe jutott, hogy
 50       4|      kisasszony, hogy Margari dobja ki ezt a szerencsét az ablakon,
 51       4|          vagyok”. – Arra aztán csak ki kellett neki nyitni az ajtót;
 52       4|         kaputja szárnyait sem húzta ki maga alól, mint máskor.~
 53       4|           még nem tudja senki, hogy ki tudja valaki más, csak én,
 54       4|          sohasem gondolt arra, hogy ki mit minek vesz?~Pedig az
 55       4|        Musztafa defterdárt terhelé; ki azonban nem várta be, míg
 56       4|         miszerint:~egy fiatalember, ki igazán szeretni nem tud,
 57       4|          nem tud, egy gazdag ember, ki senkinek használni nem képes,~
 58       4|        összecsukta szemüvegét, mint ki véleménye helyességéről
 59       4|             rajtuk feküdt, nem adta ki őket:~– Olyan emberek titkai,
 60       4|         rossz élcet, ha még egyszer ki találod mondani, soha ez
 61       4|          hogy ezek sohasem békülnek ki többet.~            ~Sipos
 62       4|         Sipos úr indulatosan ragadá ki kezeit az ifjú kezeiből,
 63       4|          szemekkel bámult főnökére, ki most egészen uralkodott
 64       4|       hazudj; ne tagadj, ne gondolj ki mentségedre olyan dolgot,
 65       4|       lenyomta egy székre az ifjút, ki méla bánattal csüggeszté
 66       4|      klasszikus nyelvét, s a leány, ki oly nagyon szeretett, nem
 67       4|            előtt, füleik hallatára; ki jöhetett volna rá? És mégis
 68       4|         járna csupán az esze, vajon ki árulhatta el azokat.~– Rettentő
 69       4|            gazdag kérő megjelenése, ki világi fogalmak szerint
 70       4|    rettenetes sötét eszme fejlődött ki közöttetek: magatokat megölni,
 71       5|             Rosszul van! – egészíté ki hevesen a mondást az ügyész;
 72       5|            higgyek, amíg ő egy szót ki nem mond, vagy le nem ír,
 73       5|           csillag neve-e; ezt senki ki nem találhatja, el nem árulhatja.
 74       5|      ráveszik a leányt, hogy mondja ki azt a titkos nevet, ami
 75       5|         azontúl senki sem sejtendi, ki van-e találva a titok, vagy
 76       5|            egy leányt férjhez adni, ki lelkében egy harmadik titkát
 77       5|          arra, hogy majd helyetted, ki nem esel kezük ügyébe, őt
 78       5|           egy csomag papirost, húzd ki onnan, és nézd meg, mik
 79       5|     kandalló; ha elégetné hirtelen, ki tanúskodnék? De azt az egy
 80       5|         menni egy kitűnő férfiúhoz, ki kezedet kéri, kit családod
 81       5|             családod nagyra becsül, ki gazdag és előkelő ember;
 82       5|   töprenkedést. Te légy-e eszemben, ki családodat meg akarod gyalázni;
 83       5|            gyalázni; vagy az a fiú, ki közbenjáróul szolgált, vagy
 84       5|             azt az elvetemült fiút, ki nem átallott oly fiatal
 85       5|             könnyelmű fiatalembert, ki részt vett ez öngyilkolási
 86       5|     duellumra kihíni, mert nem megy ki, különben is Hátszegi titkára
 87       5|         ilyen fájdalomért mindenkit ki szoktak nevetni: legjobban
 88       5|          megyébe, Bence sógoromhoz, ki ott most főbíró; közel a
 89       6|          menyasszony és Clementine, ki addig könyörgott a családnak,
 90       6|     kocsiban ült a báró és Margari; ki, amint kitűnt, egészen a
 91       6|             keze pedig a borzalomig ki van hozva természeti állásából,
 92       6|        nyújtja a kiszálló delnőnek, ki szinte összeborzad, midőn
 93       6|     nyomorékot, a delnőnek nyújtja, ki csak aggódva támaszkodik
 94       6|            belőle. Volt már mátkám, ki is volt tűzve a lakodalom
 95       6|             egy hiúzt szalasztottak ki a kutyák a bozótbul. Uccu,
 96       6|        különben a nyakam tört volna ki, így pedig csak a karomnak
 97       6|           akarták hagyni a hajtást, ki voltunk éhezve kegyetlenül;
 98       6|             a fránya Fatia Negra.~– Ki az? – kérdezé Henriette
 99       6|            de azok nem érkeztek el, ki tudja mi dolguk akadhatott,
100       6|          gyermek; ha én nem volnék, ki tudja, mi lenne belőle?~
101       6|             tévedtek e pillanatban, ki oly maliciózus vigyorgással
102       6|          szelíd alázatossággal kéré ki magának azt a szerencsét,
103       6|          meg a Ripa. Most szabadult ki a szegény öreg az aradi
104       6|             a szeme meg a szája van ki belőle, hogy meg ne ismerjék.~
105       6|         Ezalatt Hátszegi is bejött, ki a hintókat helyezteté el
106       6|     magasztalták fel.~– Mit beszélt ki a jámbor? (Azt nem kérdezte,
107       6|          szó is volt az! Én már úgy ki nem találtam volna, pedig
108       6|         Margarit majd a hideg lelte ki erre a parancsszóra. Ez
109       6|   találhatja örömét egy előkelő úr, ki a szalonok légkörében nevelkedett,
110       6|             parancsolt, hogy menjek ki az ivószobából, mert az
111       6|           elbújva egyik hintóban, s ki nem merte reggelig ütni
112       6|             a pisztolyait sem rakta ki maga mellé.~A mellékszobában
113       6|       szálltak meg, melynek hámorai ki voltak világítva az érkezők
114       7|             bányászok azt gondolták ki, hogy ők majd ezt a pénzt
115       7|             ezt a pénzt maguk verik ki, s úgy bocsátják forgalomba.
116       7|         körüli munkát; belőlük telt ki ércvésnök, gépkovács, olvasztó:
117       7|          jött volna el! Énhozzám!~– Ki tudja? – szólt az öreg hidegvérrel,
118       7|        égette meg az ujját rajta.~– Ki tudja mondani rázkódás nélkül
119       7|        lovasok megállapodnak, tűnik ki, hogy a hegyoldalba egy
120       7|         szikrával elegy füst tódult ki a föld alatti éjszakába.~
121       7|             átkozódást, hogy semmit ki nem fog beszélni abból,
122       7|      valamennyi őrön keresztül, azt ki tudná, s kinek volna bátorsága
123       7|           szobán; az arany csurgott ki vékony sugárban a tégelyből;
124       7|      Ekkorra az öreg Onuc is előjön ki zsákját odakinn a tisztító
125       7|       aranylemezeket úgy metszettük ki, ahogy a mintába ömlöttek,
126       7|          olcsó! – kiálta fel a vén, ki tört báránybőr ködment viselt,
127       7|            oly félemlítőn villognak ki a fekete álarc réseiből.~
128       7|            nagyságú darabokat metél ki, a Fatia Negra megmutogatta
129       7|         csak egy ember kormányozza, ki egy forgantyú segélyével
130       7|             nagyot sóhajtott:~– Mit ki nem találnak már a világon!~
131       7|      látványban!~Két szegény ember, ki tán a mindennapi kenyérért
132       7|          hogy az acélrugó nem lökte ki a mintában fekvő kész aranyat,
133       7|          hozva elő, melyen pontosan ki volt hozva, mennyi tiszta
134       7|         volt. – Mármost számláltasd ki a pénzedet a számvevőmesterrel,
135       7|            Olyankor majd megőrülök; ki akarom találni, hogy hol
136       7|            s közbeszólalt:~– Én már ki vagyok fizetve, domnule,
137       7|            fizetve, domnule, hát te ki vagy-e?~A Fatia Negra megsimogatá
138       8|              majd a harangláb törik ki; egy esztendeje már, hogy
139       8|        szemébe is; azért is tiltott ki a kastélyból.~Henriette
140       8|             visszautasítani embert, ki az Isten háza, a népnövelde
141       8|             mestert járatni hozzám, ki útba vezessen; a helybeli
142       8|          lábát, az ablakon vettetem ki; de hogy lássa ön, mennyire
143       8|       nagyságos asszony kívánságát, ki a román nyelvet óhajtja
144       8|           torkán akadt a szó, midőn ki kelle mondania, hogy ezért
145       8|         szent könyveket osztogatott ki; összeszedett mindenféle
146       8|           erélyesen visszautasítva, ki ezt a hivatalt is képes
147       8|            bukni!~Alig gondolta ezt ki, amidőn a félénk paripa
148       8|       fordulva, beékelt helyzetéből ki nem tudva szabadulni, folytonosan
149       8|          sötét alakot pillanta meg, ki szikláról sziklára ugrálva,
150       8|             egyre közelebb ért; már ki lehete venni kecskebőr ködmenét,
151       8|           tudod még, domna, hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy
152       8|        vagyok, de én tudom, hogy te ki vagy. A dumnye barbatu,
153       8|           fogva elöl, bizton vezeté ki úrnőjét a hegyek nyílásaig,
154       9|        határban egy gazdag pakulár, ki valami verespataki bányarészből
155       9|              Szobrász nem gondolhat ki magának szebb ideált. A
156       9|            utcán, a csúfját állítja ki az asszonyainak az ajtóba,
157       9|      kapjanak, kivált miután az már ki is volt választva előre;
158       9|        búcsún az ő lyányát kiáltsák ki legszebbnek, az ő poroszka
159       9|             arannyal hímzett ingeit ki ne rakhatta volna a sátor
160      10|           magára minden ajtót, mint ki valami nagy főbenjáró bűnt
161      10|           sem volt afelől, hogy azt ki küldi.~Azután szép óvatosan
162      10|            szép, hogy a jövendő így ki engedi a titkait találni!~
163      10|      találni!~Egész meséket gondolt ki magában, hogy miket fog
164      10|      folytonos reszketésben voltak; ki amellett igen vidám beszélgető
165      10|      asszony, több bánya birtokosa, ki ez ideges reszketőzést több
166      10|            háziasszonyra van bízva, ki e kis város tekintélyei
167      10|           hosszasan tudta gyűlölni; ki irányában sohasem volt egyéb,
168      10|           volt egyéb, mint gyöngéd, ki tőle soha nem követelt,
169      10|             tőle soha nem követelt, ki talán csak azért tartá magát
170      10|           miért választá kegyed ezt ki e mai napra. Én magamra
171      10|              különben a nagyító hír ki tudja mit kürtölne fülébe.~
172      10|        teneked Szilárdot megvetned? Ki súgta neked azt a gondolatot,
173      10|           fortélyra? – S egyáltalán ki lehet az az ember? Ez a
174      10|         hiszi.~– Én jutalmat tűznék ki a fejére, bármibe kerülne,
175      10|     nagyságos asszonyom, tűztek azt ki a vármegyék eleget. El is
176      10|             ifjúnak a halvány képe, ki érte egykor meg akart halni;
177      10|            alatt, míg a vendégsereg ki s be járt a várkapun, ő
178      10|     felakasztva. Ekkor, látva, hogy ki nem fog rajtam, könyörgésre
179      10|       tolvajok, fenevadak ellen; de ki óvja meg a behízelkedőtől?
180      10|       bocsátá el a fekete álarcost, ki hátulról levén megtámadva,
181      10|         reszket.~A pópa nem találta ki, hogy Henriette hova céloz:
182      10|       titokba, az én nevemet hagyja ki az elbeszélésből; különben
183      11|        embernek a csontja állja azt ki, gróf uram! – szólt rá nevetve
184      11|   természetű ember, testi fájdalmak ki nem fognak rajta; gróf Kengyelesy
185      11|           párbeszélők, kik rendesen ki engedik magukat a színfalak
186      11|    asszonyom! Ezt a nevet ne mondja ki előttem soha, mert a szemeim
187      11|         szeretsz egy gonosz embert, ki téged megcsal, azért hogy
188      11|            vérszopó éjszakája volt, ki éjfélkor az erdőkön szokott
189      11|            afelől tudakozódni, hogy ki az a „vérszopó”, akitől
190      11|          hazudott! Akkor ő volt az, ki a medvét megétette.~Marióra
191      11|           És akkor eljön a kísértő, ki tudja, hogy egyedül vagy
192      11|             alatt, s semmi zörgésre ki ne nyisd az ajtót, míg mi
193      11|           hű vadállat akkor lehelte ki páráját. – Én a hű állatot
194      11|            lépések hangját veheténk ki. Hallgattunk rá; melyik
195      11|                Mert utamban volt.~– Ki védelmez meg mármost engemet?~–
196      11|        eldobom, s nem tudja többet, ki voltam.~Óh, asszonyom, azt
197      11|             hittem, a szívem szakad ki e szóra. Aki miatt fátyollal
198      11|        egyetértek. Óh, az átkozott! Ki még álmomban sem beszéltem
199      11|       beszéltem mással, mint ővele; ki még imádságomban is csak
200      11|            férfi neve az övén kívül ki ne jöjjön számon!~De folytatni
201      11|           odaveté magát gyermekére, ki a nagy zajra fölébredve,
202      11|        sütött le a völgybe, tisztán ki lehete venni az egész küzdést.~
203      11|    kérdéseket intéztek egymáshoz.~– Ki vagy te? – mormogá Juon. –
204      11|          vagy te? – mormogá Juon. – Ki vagy te, aki Juon Táre kezének
205      11|           kezének ellenállni tudsz? Ki vagy te, akivel Juon Táre
206      11|    veszedelmed kell. Ebből a kézből ki nem szabadulsz, ha háromszor
207      11|           között, a másik vergődött ki a túlsó partra.~Ez a másik
208      11|             alélt tetemét vonszolva ki ölében a patak vizéből,
209      11|             Életkérdés rá nézve az: ki külde neki ama fekete ékszert,
210      12|       közbeszéddé vált furcsaságai, ki, úgy látszik, hogy most
211      12|       éjfélben és hajnali álmukban; ki mikor ebédelni szokott,
212      12|     ebédelni szokott, akkor ragadja ki családja köréből és a levesestál
213      12|             megmutatta Lángainénak, ki azt fejcsóválva vette magához.
214      12|           szeszélyeit rendületlenül ki bírta állani. Éjjel-nappal,
215      12|           bámulni a delnő türelmét, ki nem restelli egy hipochondriákus
216      12|           föltett magában, abból őt ki nem téríti semmi kedveskedő
217      12|     könyörög nálam, hogy békítselek ki iránta.~Ez ugyan csupán
218      12|             könyörög, hogy béküljek ki? – szólt kegyetlen elégültséggel
219      12|            kedéllyel hunyorga rá:~– Ki ez az ifjú úr? Nem ismerem
220      12|             ezt az ifjú urat. Vajon ki lehet ő?~– Látod, Kálmán
221      12|            belesültél? Nos, segítsd ki, nénje; kezd el neki az
222      12|               szólt közbe Lángainé, ki szokott hidegvérűségét kezdé
223      12|            figyelmét nem kerülte az ki.~– Vagy talán azt gondolod,
224      12|  haszontalan korhely volt, mint te, ki anyádat akaratom ellen szökteté
225      12|             szemközt jövő Siposnak, ki hallotta a lármát az ajtón
226      13|         Aradra, ezúttal nem rabolta ki a Fatia Negra.~A hídvári
227      13|       míveltségeért igen dicsérnek, ki megyegyűléseken már egypárszor
228      13|             pesti tőzsér leányával, ki miatt az ifjú magát el akarta
229      13|          nála, mely sohasem alhatik ki anélkül, hogy az őrizőnek
230      13|           közelről egymással.~– Azt ki tudja? – No, hát csak arra
231      13|        sietett a grófnét üdvözölni, ki az egész estélyen át különösen
232      13|             igazat: ön nem gyógyult ki belőlük. Hanem hát legelőbb
233      13|         önhöz; – de ezt én találtam ki. Azt gondolom, legjobb helyen
234      13|            könny szemébe ne jöjjön. Ki hinné, hogy a könnyelmű
235      13|           Ügyvédétől tudok mindent, ki hajdan főnököm volt, és
236      13|           kém gyanánt tartott nála, ki most aztán mindenféle szennyes
237      13|            fiúnak rögtöni eltűnése, ki azóta minden utánajárásra
238      14|          még ha körül van is fogva, ki tudja vágni magát.~– Fatia
239      14|            s csak akkor szabaduljak ki, mikor már vén, töpörödött
240      14|          Álljon be már a bohó szád! Ki győzne arra mind felelni,
241      14|           aranyruhás gavallér száll ki belőle, aki leánynézőbe
242      14|            költöttem az idén, annak ki kell venni a hasznát; igen
243      14|            aki sokat vár tőlünk; ha ki nem elégítjük, örökké fenyegető
244      14|             egymásnak, s azzal megy ki jobbra, ki balra. A gépeket
245      14|             s azzal megy ki jobbra, ki balra. A gépeket összetörjük,
246      14|      betemetjük. Azontúl csináljon, ki mit akar az aranyával; én
247      14|         fickó már fekszik mellette, ki restellt pohárral nyúlni
248      14|       esküszöm a Leviatán angyalra, ki lázadás miatt az égből ledobatott,
249      14|           Malach Hamovesh angyalra, ki az erőszakos halál kardját
250      14|    tartsátok felém, és megtudjátok, ki van itt jelen még rajtunk
251      14|       bárhol érjenek hozzá, tűz jön ki testéből; azok szikrákat
252      14|              hogy ne tegye már őket ki több próbának, hiszen eléggé
253      14|        venni leányomat?~– Ne jussak ki a napvilágra addig, amíg
254      14|           hogy a leány után nyújtsa ki kezeit, okosabban teendé,
255      14|            lélek Asmodái kínzására, ki a házastársak gyötrő szelleme;
256      14|            leány erre dühösen rántá ki kezét a kalandoréból, s
257      14|         eltűnt.~A másik volt Anica, ki midőn látta, hogy a százszoros
258      14|              utánam!”, s első volt, ki az ércolvasztó ajtaját felszakítá.
259      14|            melyen keresztül szokott ki s bejárni a barlangokon
260      14|           keresztül … A Fatia Negra ki tudja, hol járt már ezóta? …~
261      15|        azért mégis csak egy forint; ki vesződnék amiatt még külön
262      15|          mert különben a nyakam tör ki, a hajdúm így is kificamította
263      15|           csinos kis menyecske jött ki e szóra a konyhából, tűztől
264      15|            csak tegnapelőtt rabolta ki erőszakkal a császári postaszekeret.~–
265      15|            archeológok azt olvasták ki, hogy azt valami dáciai
266      15|           jól járna, aki most ővele ki akarna kötni. Olyan emberekre
267      15|           Valaki leskelődik ott …~– Ki van ott? – ordíta rá ijedtségtől
268      16|             heves jelenet fejlődött ki közöttük, melynek folyama
269      16|     miszerint a nagyapai örökségből ki vannak tagadva. Felfedezte,
270      16|           útban furfangosan rabolja ki, hogy még csak reménysége
271      16|             a „diákot” másodszor is ki kellene ütni a nyeregből.~
272      16|       volnék? Tudja ön? Nem találja ki? Én meg, ha önnek volnék,
273      16|           tréfáljon a grófné; ugyan ki adott volna a grófnénak
274      16|             kedvemben Szilárd előtt ki találtam ejteni ezt a titkot,
275      16|      trillákat.~– Ön látta? Hát még ki látta?~Hátszegit furcsául
276      16|             könnyű szívvel hajjítja ki az ablakon.~Amint az aláírással
277      16|        váltóját sajátjával cserélje ki, s így nejét képessé tegye
278      16|             megkapni Henriette-nek.~Ki volt tehát szebben meglepetve,
279      16|          meglepetve, mint Hátszegi, ki harmadnap türelmetlenül
280      16|             a drámában neje osztott ki neki, holott vagy az első
281      16|        mennyire aggódik neje miatt, ki holnap útra akar indulni
282      16|  Henriette-nek, hogy menjen aludni, ki valóban nagyon álmos volt,
283      16|          csikóbőrös kulacsot emelve ki szekrényéből.~– Azt ugyan
284      16|            széles alföldön, aki úgy ki tudja ereszteni az ostor
285      16|          valami mérhetetlen, szóval ki nem mondható ábrándot, melyben
286      16|           haladtak, mind a négy ló, ki jobb, ki bal, ki első, ki
287      16|            mind a négy ló, ki jobb, ki bal, ki első, ki hátulsó
288      16|           négy ló, ki jobb, ki bal, ki első, ki hátulsó lábára
289      16|           ki jobb, ki bal, ki első, ki hátulsó lábára gyalázatosan
290      16|    ostornyélből valamit.~Henriette, ki addig csendesen aludt a
291      16|            látva az öregúr zavarát, ki a bosszúság és aggodalom
292      16|           még az éjjel siessen vele ki a csárdához, hogy másnap
293      16|            magukban.~– Héj! Valaki! Ki van idehaza? Csaplárné!
294      16|      férfihang felelt vissza.~– Nó, ki az, nó? Hát jöjjön be, mit
295      16|              hogy vendég vagy; fogd ki a lovakat, s vezesd be az
296      16|   szobájában, s elmélázva tekintett ki a kisded ablakon.~Tehát
297      16|         rozmarinbokor földe egészen ki volt már száradva. Henriette
298      16|      életében, s éppen ezzel emelik ki azt a nagy különbséget,
299      16|           bácsi, mert így nem állja ki álom nélkül a fönnmaradást.~
300      16|         csak egyetlen egyszer vette ki kebléből, megnézni rajta,
301      16|           kapott férjétől; azt adja ki, és esküdjék meg, hogy három
302      16|    forduljon háttal felénk, s vegye ki vállfűzőjéből az acéllemezt,
303      16|        senki fel nem ismert, ez az, ki a fekete ékszerekkel oly
304      16|          embert boldogtalanná tett, ki férjét megrabolta, és aki
305      16|          senkinek sem volna szabad. Ki lehet e rettenetes ember?
306      16|           lehet e rettenetes ember? Ki lehet ez elátkozott?~A vér
307      16|             nem tud ő abból semmit, ki különben oly ébren szokott
308      17|          lármázott, hanem mindegyik ki engedte a másiknak beszélni
309      17|           hogy hova mennek innek.~– Ki az igazgatójuk? Kik a tagjaik?~–
310      17|            S meg tudnak élni itten? Ki jár itt színházba? Van valami
311      17|             nagyon egyszerűen telik ki; mikor valami királynés
312      17|      rosszak vagyunk mi. A szeme ég ki az embernek, ha tisztességes
313      17|            a lócán Szilárd mellett, ki nem engedte, hogy a háta
314      17|         palota kapujának. Ezen járt ki s be az egész játszó személyzet,
315      17|         becsületes csizmadiamester, ki három padot adott kölcsön,
316      17|        tetszése szerint magyarázták ki a csodálatos történet összefüggését,
317      17|    mágnáscsalád megszökött ivadéka, ki álnév alatt borostyánokat
318      17|         Leánder – viszonzá Szilárd, ki tanácsosnak látta óvatosan
319      17|        kalapot, s azt mondom: „térj ki előlem, mert nem talállak
320      17|             a színészetből ez úton, ki más pályán boldog véget
321      17|         hogy nagyon keveset mondják ki nevemet; nehogy a nagypapa
322      17|         hatott, hogy a fiatalember, ki nagyapja haláláról értesül,
323      17|        testvére nevével adott volna ki.~E szóknál Kálmán lesüté
324      17|              amiben a báróné forog, ki magánörökéből kitagadva,
325      17|             bizonyos az, hogy férje ki fogja-e helyette fizetni.~–
326      17|           vagyok, ön pedig vádlott, ki előttem önkénytes vallomást
327      17|             tudtomon kívül az ajtón ki nem lép.~– Szavamat adom
328      17|            ajtón az ön tudta nélkül ki nem lépek, kénytelen voltam
329      18|          nem lett volna tigrisanya, ki az egymásért égő szíveket
330      18|        Clementine pénzéből kerültek ki a bútorok; még muzsikáló
331      18|           lenni, mert azon a lyukon ki találna szökni valami. Csak
332      18|              nem tekintve azt, hogy ki nagy, ki alacsony. Hogy
333      18|         tekintve azt, hogy ki nagy, ki alacsony. Hogy Monori úr
334      18|             bizonyos Margari felől, ki írnokságért folyamodott
335      18|    karakteréhez?~– De ez megbízott, ki uraságod váltóit is szokta
336      18|            kitaszigált a kapu alól, ki oda települt le egy hátikosár
337      18|    összeveszett, egy házaló zsidót, ki nem akart előle kitérni,
338      18|             hintón Makszikát küldte ki sétálni, két fogatot pedig
339      18|            azután lássa, hogy húzza ki a lábát a hínárból. De hátha
340      18|              nyolcvan forintot adni ki naponkint a lelkére! Hisz
341      18|         Promontorban Margari nyitja ki előtte a hintóajtót; hogy
342      18|        tréfás kedélyállapotot fejez ki, amint hogy volt is János
343      18|          kutya – ordította Margari, ki annál jobban lármázott,
344      18|          pénzzel külföldre, mulassa ki magát, majd adok többet
345      18|            kétszáz forintos kezeit, ki őt azalatt iparkodott a
346      18|       elcsitítani.~János úr egészen ki volt a képéből kelve; nem
347      19|             verseny javára érkezett ki, amikor mindenki el volt
348      19|          hova tette útitársnéját.~– Ki tud felőle valamit? Él-e? –
349      19|             való, a dühbehozó, hogy ki nem tudott belőle egyhamar
350      19|         azoknak több eszük nincs, s ki nem térnek az útjából, bizonyosan
351      19|       árkon-bokron tovább.~Kocsisa, ki nem volt szokva ilyen rigolyákhoz,
352      19|    akasztófáravaló.~Az öreg cseléd, ki húsz évi szolgálatidő alatt
353      19|            A kocsis ebből azt vette ki, hogy az ura le akar vágni
354      19|          idő. Az emeleten hét ablak ki volt világítva, a nyolcadikba
355      19|            ide huszonöt mérföldről. Ki van itthon?~– Senki.~– Ejnye,
356      19|           az emeleten.~– Igaz, hogy ki van világítva, de azért,
357      19|        magad, te veszett állat, hát ki mondta azt neked?~– Hát
358      19|             mondta azt neked?~– Hát ki mondta? Láttam, meg hallottam;
359      19|          van, fiam; itt látom, hogy ki van adva a rendelet, hogy
360      19|         alszik, amíg pipája fenékig ki nem ég. Ő tudott parancsolni
361      19|        gyalázatot. Hogyan lehet az? Ki kell még annak derülni elébb-utóbb.~
362      19|            járt, amíg a többi ablak ki volt világítva, csak azután
363      19|        bárónő írása – szólt a pópa, ki rögtön megismerte a kéziratot.~–
364      19|          rendeleteit Gerzson úrnak, ki ebben a helyzetben sem akarva
365      20|           Szobájából csak akkor jön ki, midőn a kápolnába megy;
366      20|     kiragadta magát Anica kezeiből, ki kezét, ruhája szegélyét
367      20|           pecéreknek, hogy eresszék ki az udvarra a kopókat.~A
368      20|             előtt, melyen Lénárdnak ki kelle menni, s úgy maradt
369      21|        sajátságos időtöltést talált ki magának.~Felhagyott kopókkal
370      21|       karhatalmat, én fogadom, hogy ki fogom tisztítani a havasokat,
371      21|          magától Hátszegitől tudom, ki ebben a tárgyban a vegyes
372      21|         aláírta az ítéleteket.~– De ki tudja azt, hogy a Lúcsia-barlangi
373      21|        pedig már a kész pénzt verte ki az eleven emberből?~– Igen,
374      21|            sincsen veled többé.~– S ki bizonyította ezt rájuk?~–
375      21|         holtrészegen, mégsem lopják ki a zsebedből a pénzedet.~
376      21|      rákiálta a fekete álarcosra:~– Ki vagy? Mit akarsz? Miért
377      21|        nekik a kardot.~A főhadnagy, ki ezredének egyik legjobb
378      21|        nekivágtatott a kalandornak, ki a híd közepén várt reá.~
379      21|             vak, eszeveszett dühét, ki feje fölött villogtatta
380      21|             volna, költőjére várna, ki őt megénekelje.~A Fatia
381      21|       kezével pisztolyait lövöldözé ki. Ellenfelei pedig lőfegyvert
382      21|           tőle. Mint valódi katona, ki a sebet becsületnek tartja,
383      21|   diadalmaskodó démon gúnyhahotája, ki egy angyalt ejte el gánccsal,
384      21|        körül, hogy senki sem indult ki elfogását megkísérteni;
385      22|         hacsak repülni nem tudnak – ki ne menekülhessenek innen.~
386      22|            dühös öregúr ijesztgetni ki nem fáradt, s minden ember,
387      22|             fáradt, s minden ember, ki a vakmerő országúti kaland
388      22|            hívása nélkül irtsák azt ki országukból.~A katonai beavatkozásra
389      22|    elhangzott szavaiért, őt nevezte ki mind a hat vármegye a furfangos
390      22|          legnagyobb mértékét fejezé ki irántai becsülésének.~Ezért
391      22|            melléd, magam válogattam ki őket; hanem azért mégsem
392      22| fölrepedezett, és az egész rengeteg ki van száradva, alját fű helyett
393      22|   találkoztak egy lovas földésszel, ki málét vitt őrletni a malomba;
394      22|            hogy mit akar, azt ugyan ki nem találhatta senki.~Ha
395      22|         melyet ezúttal úgy választa ki, hogy szükség esetén védnie
396      22|      bevezetteté magához a koldust, ki izmos, atlétai férfinak
397      22|          mikor az embernek a szemei ki vannak égve, aztán nem tud
398      22|             reggel a fiacskám idáig ki szokott vezetni, s azután
399      22|          elgázol. Azt gondoltam hát ki magamban, hogy befekszem
400      22|        utolsó szava hozzájuk, azzal ki jobbra, ki balra sietett;
401      22|          hozzájuk, azzal ki jobbra, ki balra sietett; a lépések
402      22|          domnye Zeu! nem szabadulna ki azok közül élve.~– Jó ember,
403      22|          felzavarta ábrándozásiból; ki nem tudta verni fejéből
404      22|             törni.~– Kicsoda?~– Hát ki? A Fatia Negra.~– S azt
405      22|             vízbe.~– Mit érsz vele? Ki fog úszni belőle.~– Azt
406      22|           szövetségessel van dolga, ki olyanokon töri a fejét,
407      22|          egyesegyedül, mert őrödet, ki a pince előtt állt, horkolni
408      22|            csak tegnapi is az; mert ki tudja, mi történhetett vele?
409      22|           történhetett vele? Vonjuk ki a töltést pisztolyaidból.
410      22|          valami lágy anyagot húzott ki magával, Juon megszagolta
411      22|       elpattogtak, de maga a töltés ki nem dördült. Azok is mind
412      22|             annak élét, hogy eléggé ki van-e fenve.~– Jó kard,
413      22|         félj semmit; mikor a vízből ki akar kapaszkodni, akkor
414      22|             nem fogja a fegyver. Ha ki talál szabadulni, hogy össze
415      22|            a hőst lehetett bámulni, ki soha legyőző ellenfélt még
416      22|      rémület állati ordításába tört ki, midőn kardja kihullt kezéből;
417      22|             ritka emberi mell állja ki; ő bízott a magáéhoz. Azonban
418      23|           hívtam meg a szolgabírót, ki a csapatot vezeti, hogy
419      23|              mi lesz azután belőle, ki fogadja fel? Arra még nem
420      23|         valami vadászcsaládot öltek ki, vagy maga a vadász ölte
421      23|           az a kétségbeesett utazó, ki bármely zivatar elől abba
422      23|      lőszerkészleteit. Az nem futja ki nála költséggel, hogy saját
423      23|            kimegy, s így Henriette, ki rendesen délután kereste
424      23|         inkább természetes védőjét, ki őt innen e hegytömkelegből
425      23|        keresztül a dalolóra akadni, ki egy vén platánfának támaszkodva,
426      23|     gazdáját kizárni saját lakából, ki tán hajnalban átfázva, fáradtan
427      23|              a hosszas sietős útban ki volt fáradva már, nem bírták
428      23|       Sohasem tudta meg senki, hogy ki volt a Fatia Negra.~
429      24|      Lapussa Demeter nevének jutott ki. Ő sem szerette ugyan az
430      24|        haragszom. Azzal nem békülök ki. Az nagyon bántott engemet
431      24|        látom, hogy merre meneküljek ki ebből a kelepcéből, amiből
432      24|       vagyok.~– Hát akkor gondoljon ki valami mást.~– No, jól van,
433      24|        negyvenezer forintot fizesse ki valami pesti üzérnek.~Tehát
434      25|    kénytelen magát; kiegyezik vele, ki hagyja magát holmi potomsággal
435      25|            a váltó érvényességét, s ki is fizette azt; a törvényszék
436      25|             holnap Fellegváry Ákos. Ki akadna fel rajta?~Következtek
437      25|   adósságait egyébiránt nem fizette ki, sem egyszerű keresztfácskája
438      25|             rálesettek: azt gondolá ki, hogy háziasszonyával egyetértve,
439      25|          magát halottnak hirdetteté ki, egy festett koporsóba belefeküdt,
440      25|            hitelezők sírva kísérték ki a temetőbe, azalatt ő a
441      25|        nevetve és dúdolva ballagott ki a széles világba.~Meglehet,
442      25|             grófné Henriette-et.~És ki tudja, nem lett volna-e
443      25|    szentszék őket föl nem mentheté? Ki tudja, miért volt jó Szilárdnak
444      25|             az élete; mert ha ez is ki találna veszni, az sem volna,
445      25|     eltemetettnek véltet. Az pedig, ki tudja hol, ki tudja mi név
446      25|             Az pedig, ki tudja hol, ki tudja mi név alatt járja