Fezejet

 1       2|           azt akartam tudni.~– De igenis. Itt a poéma fölül hibázik
 2       2|          Kap érte jó ajándékot.~– Igenis, mindjárt, kérem alássan.~
 3       4| megragadva a szót az öregember.~– Igenis, éppen most jövök tőle.
 4       4|         félregörbíteni:~– Olvasni igenis fogunk; de nem a regényt.~–
 5       4|       csak nem olvasott bennük?~– Igenis, mind végigolvastam.~– Azt
 6       4|           való foglalkozás, hanem igenis: nagy uradalmak végett viselni
 7       6|      odavetőleg a csárdásnétól.~– Igenis. Három legény meg a Ripa.
 8      12|           csepp vér epévé válik. „Igenis! Sarlatán az úr, mert még
 9      12|         mi betegségem van!” – „De igenis, hogy tudom!” – „No, hát
10      12|        mondta az öregúrnak, hogy „igenis”. S azzal kiment a szobából;
11      13|          azt hozza fel, miszerint igenis volt oka édesatyjának unokáit
12      18|          úréra.~– Ne mondja.~– De igenis mondom. Keresse elő a csibukom
13      19|           Többen állították, hogy igenis látták a bárónőt.~– De,
14      19|          van!~A fickó nevetett.~– Igenis; azzal gyógyítják a beteg