Fezejet

 1       2|      bízta, hogy elmondja-e, amit gondolt, vagy elhallgasson vele?~–
 2       4|        senkinek semmit, amit maga gondolt; engedte a másnapi orvosi
 3       4| világosított fel arról, amit maga gondolt.~Hanem Henriette egész betegsége
 4       4|            Sipos úr pedig sohasem gondolt arra, hogy ki mit minek
 5       5|     dolgokat, amikre más soha nem gondolt. Mi gondoltunk arra, hogy
 6       5| megérdemelné.~„Szegény Kálmán!” – gondolt reá a testvér. Nagyon szerették
 7       6| ablakokkal: Henriette mindig arra gondolt, hogy milyen boldog emberek
 8      10|          ezt így kifőzte, arra is gondolt, hogy ott valakivel fog
 9      10|    titkait találni!~Egész meséket gondolt ki magában, hogy miket fog
10      10|         arcába, ha azon jelenetre gondolt. Attól fogva kezdte hinni,
11      13|         hahotáztak.~Szilárd egyet gondolt, megfordult a sarkán, s
12      14|    kitalálta volna; magában pedig gondolt ilyeneket: „milyen szép
13      21|         egyedül van.~Az pedig nem gondolt velük, hanem vágtatott a
14      23|         fogadja fel? Arra még nem gondolt, csupán csak egyről volt