Fezejet

 1       4|       meggyógyult volna.~– Én önt becsületes embernek ismerem. Ígérje
 2       4|        senki, hogy ki volt oldva. Becsületes emberre nézve ugyan elég
 3       4|          hogy megőrizzük; hanem a becsületes ember azzal biztatja magát,
 4       4|         fordulva.~– Én? – szólt a becsületes férfi, elfogult, bánatnyomta
 5      12|         az én szegény apám, anyám becsületes nevét.~– Kálmán! Az istenért! –
 6      15|            abban lakik egy derék, becsületes oláh nemes; aki úgy mellékesen
 7      16|    bizodalmas. Ez egy igen derék, becsületes ember.~– De, látom.~– Igazán
 8      16|          úr minden meglevő ízében becsületes ember volt. Kár azért az
 9      16|        azokban is bizonyosan igen becsületes lélek lakott. Amint látta
10      17|         előadási zajba, végre egy becsületes csizmadiamester, ki három
11      18|          ismeri közelebbről azt a becsületes embert, s éppen nem felel
12      18| Felmagasztalta az egekig a derék, becsületes embert; hogy az milyen egyenes
13      18|       akarják engemet elfogni? Én becsületes ember vagyok, én igaz járatbani
14      22|          ellenfele fölött, mint a becsületes ember bátorsága a vétkes