Fezejet

 1       1|        volt; egy finom, mívelt teremtés, ki csak gyermeinek élt,
 2       4|       az oka; amit az ártatlan teremtés sehogy sem bírt magának
 3       4|      majd egy olyan jó, kedves teremtés titkát egy olyan vén sárkánynak;
 4       6|     mondogatva: „Oh, be gyönge teremtés! Hogy tudták már ilyen korán
 5      13|         Nincs szerencsétlenebb teremtés a világon, mint egy gazdag
 6      16| dohányfüstöt? Óh, be áldott jó teremtés. S nem fájdul meg tőle a
 7      20|    többé, mint hajdan.~Szegény teremtés! Neki oly távolnak tetszett
 8      20|  koldus vagyok, egy elátkozott teremtés, kit mindenki elhajt küszöbéről,
 9      20|     hogy van egy szerencsétlen teremtés, aki arra van kárhoztatva,
10      20|       önhöz. Egy szerencsétlen teremtés nevében folyamodom önnek
11      23|        késő estig semmi emberi teremtés nem közeledett a ház felé.~
12      23|      kém volna az is: a gyönge teremtés szíve reszketett; hátha
13      25|        Lángainét. A háládatlan teremtés! Én pört kezdek az öreg