Fezejet

  1       1|                fogom a rokolyáját, hogy el ne menjen. A kapu sincs
  2       1|             Lapussa nem lát, azt azután el is találja felejteni! Aztán
  3       1|              tudja hívni a komornyikot, el tud küldeni az alispánhoz,
  4       1|                  valami hasonlót takart el a missz is az arca elé tartott
  5       1|           kardban, az instruktor azután el akarta tőle venni a kardot,
  6       1|                neki; fenyegetőzik, hogy el fogja csapni a szakácsot,
  7       1|                komornyiknak, hogy tegye el az ételeket a kredencbe,
  8       1|              anyját egyszerre vesztette el, mégpedig a legtragikusabb
  9       1|                aki szeme láttára merült el a hullámok közt, s azóta
 10       1|              pedig az instruktor nagyon el volt foglalva Makszikával,
 11       1|         magunknak, s ezért magam mentem el hozzá ma délelőtt fél tizenkettőkor.
 12       1|              fogom tenni! Ezt nem viszi el szárazon. Ezt nem hagyom
 13       1|               tíz forintot, s páholtasd el, mikor a színházból jön.
 14       1|               ma is színházba készülsz? El tudsz menni ilyen állapotban?
 15       2|              aki már benne van, s ha az el talál szökni, nem tudom,
 16       2|           olvassom tovább, minek hagyta el?~A fráter egy ötvenen túl
 17       2|               úr oly nagy haraggal ment el hazulról, különösen álmatlan
 18       2|                öregúr mégsem álmosodott el; egyszer ismét becsengeté
 19       2|        pitvarnok bizonyosan nem mondott el odabenn. A János úr által
 20       2|             álmot, amikor aztán a házat el lehetett volna körüle bontani,
 21       2|            ketten megölték már egymást, el is vannak régen temetve:
 22       2|                  hogy ma nem fogadhatja el, jöjjön holnap. Így van
 23       2|              önelégült konjektúrára még el is mosolyodott az öregúr.~
 24       2|                 szándékától nem is állt el addig, míg Henriette, megtudva
 25       2|        ajándékozá, hogy csak hallgasson el, és ne mondja senkinek,
 26       2|               hogy unokahúgának kezdett el udvarolni. Odaült mellé,
 27       2|              annak a gyereknek? Forgasd el a fejét! Anélkül sincsen
 28       2|                az ügyetlenséget követte el, hogy az atyját és unokahúgát (
 29       3|                méltó főnemes úrral, aki el akarja venni, aki által
 30       3|              János. Amit te tudsz, azon el nem indulok. Ebben Matildnak
 31       4|                  Két hét múlva mindenki el volt ragadtatva a báró személyes
 32       4|              nem szorul rájuk, akkor ad el búzát együtt, mikor jó ára
 33       4|                 vele elégedve, mindenki el van általa ragadtatva; csak
 34       4|                  hogy a család mennyire el van azzal foglalva, hogy
 35       4|            egyszerre rézoldatot sajátít el.~Ennyi kémiát nem értett
 36       4|       konyhaedényt újra kell cinezni.~– El kell minden rézedényt hajítani
 37       4|     megjutalmaznám.~– Hiszen én mindent el fogok követni, s ha csak
 38       4|                 világ remekműnek ismert el, s biz az első fejezetnél
 39       4|            váratlan megszólításra, hogy el akart szaladni, s lármát
 40       4|             lenni, egész életemben soha el nem felejtem, ami jót most
 41       4|              pártját nekem. De hisz azt el nem felejtem soha. Parancsolja
 42       4|         teljesíté a feladatot, nem tört el egyebet, csak a chatouille
 43       4|             mindig bosszantja.~– Rejtse el, kérem!~Ideje is volt, hogy
 44       4|           végtére Margari úgy igazított el, hogy ez a regénynek a tulajdonsága,
 45       4|                megtalálni; hisz ő azért el nem fogja azt a titkot árulni;
 46       4|               Nem, az a titok olyan jól el lesz ásva nála, mint a sírban;
 47       4|              voltak, hogy ő olyan ügyet el nem vállal, aminek igazságos
 48       4|               új padszőnyegekkel látták el, s minden ezüstöt felraktak
 49       4|            ezerféle semmiségről kezdett el vele beszélni, mintha nem
 50       4|               megbízottak kezében olvad el; a mulasztás bűne legközelebb
 51       4|            lengyel grófné leányát vette el; Lénárd báró apjának egy
 52       4|             úrnak a türelme végit érte; el akart szaladni; ha az öreg
 53       4|          iratokat megolvasgatni: – hogy el ne unja magát.~Azok voltak
 54       4|             adni.~Éppen ekkorra készült el Lángainé is az olvasmánnyal.
 55       4|              gonoszul még nem vesztette el perét soha. Lángainé még
 56       4|                 és nagy szerencse, hogy el vannak árulva. Meglehet,
 57       4|               az arcoknak, amiket a nők el nem tudnak felejteni soha.
 58       4|               bajom.~– No, csak ne bízd el magadat még. Már ismét dolgoztál.
 59       4|                másikba, ahol nem válnak el a jó barátok többé egymástól,
 60       4|                 is sejték, hogy a leány el van kerítve, el van szerelmesítve:
 61       4|                 a leány el van kerítve, el van szerelmesítve: képzelni
 62       4|                esze, vajon ki árulhatta el azokat.~– Rettentő dolgokat
 63       4|                 a szándékból. Előtte is el kellett azt burkolni. A
 64       5|               isten is úgy akarja, vedd el; dolgozzatok, küzdjétek
 65       5|         történni most, miután titkaitok el vannak árulva? Mit fognak
 66       5|               meg nekem, hogy felejtsem el, hogy nem szeret többé;
 67       5|            küldje vissza, hogy jegyezze el magát más férfival; de én
 68       5|                senki ki nem találhatja, el nem árulhatja. Amíg e szó
 69       5|               fogom, hogy ő nem szakadt el tőlem, s nincs az a hatalom,
 70       5|                 Te tisztán…! nem mondom el, amit akartam.~– Azt akarta
 71       5|            tűrni, hogy lelkeink egymást el nem hagyják, fájdalomban,
 72       5|            kijönni. – Majd én itt téged el hagylak pusztulni egy üres
 73       5|               lépést megtagadták izmai; el volt zsibbadva; nem tudott
 74       5|           csakugyan nehéz is lett volna el tudnom aludni; mikor azt
 75       5|                segíts magadon, s intézd el sorsodat. Nézd meg, hány
 76       5|                foglak, azalatt határozd el magadat. Inkább akarod-e,
 77       5|         növényeknek, amik nem hullatják el leveleiket soha; amiken
 78       5|           fényes leveleinek ültessék is el a földbe, a magányos levél
 79       5|          magában „Szilárd”-nak nevezett el. Ha ezt tudnák, azt is elvennék
 80       5|                 itt maradjon. Küldjétek el más valami városba; annyit
 81       5|         állapotokat, s jobbra határozta el magát; beleegyezett a báróvali
 82       6|                kedvenc agarak foglaltak el; most azonban egyszerre
 83       6|               rá, nagysád, nem törik az el; olyan erő van azért abban,
 84       6|                ez adomára; az öregúrról el lehetett hinni, hogy ez
 85       6|          keveset eszik, akkor még én is el tudnám tartani, ha napszámos
 86       6|               volt, kedves nagysád, azt el kell mondanom; mikor néhány
 87       6|                 vadjárta réseket álltuk el; mi ketten Lénárddal egy
 88       6|               őz, farkas elég baktatott el előttünk, mi nem lőttünk
 89       6|                az én medvém tökéletesen el van készítve; a golyó éppen
 90       6|              megsebzették, s miket mind el tudott vinni. Valóban, ha
 91       6|             vette? Míg aztán Clementine el nem kezdett neki könyörgeni,
 92       6|             neki könyörgeni, hogy oltsa el a gyertyát, mert ő el nem
 93       6|             oltsa el a gyertyát, mert ő el nem bír tőle aludni; akkor
 94       6|               látnia. Hajnal felé aludt el, s mire fölébredt, akkor
 95       6|             neve Mesarthim; a másik egy el nem árulható név, aminek
 96       6|            ebédre, de azok nem érkeztek el, ki tudja mi dolguk akadhatott,
 97       6|                 a többiek min nevetnek; el volt kábulva egy szó rejtélyétől.~
 98       6|      önuralkodása, hogy efölötti örömét el bírta fojtani.~– Apropó! –
 99       6|              homályos sejtelem foglalta el szívét úgy, hogy a vékony
100       6|           figyelmeztetni:~– Ne felejtse el a grófnét meghívni Hídvárra
101       6|                 a szép delnő. – Mókuska el fog engem hozzátok vinni
102       6|                alatt?~– Hát nem értette el nagysád, amire a gróf legutoljára
103       6|           változatossággal sem foglalja el a lelket, mely nézésébe
104       6|                  A város tornya, melyet el kellett volna érni, még
105       6|                kezeit.~– Uram, ne hagyj el! Nini, biz a nagyságos úr!
106       6|        asszonyokat a szobájába, s lássa el tisztességgel. Kérem, Henriette;
107       6|            alatt tízféle ételt számlált el előtte, hogy mit szeret,
108       6|                ki a hintókat helyezteté el az udvarról száraz helyre.
109       6|                    S eltették télire?~– El biz azt; de nem sokat törődött
110       6|             édes keresztapám, futtasson el valakit ide a szomszédba
111       6|           könnyeimet. „~Te, Bandi, fújd el a nagyságos úr előtt a tilinkódon,
112       6|        gyilkolni az éjszaka; legalább ő el fogja tagadni, hogy hozzájuk
113       6|              legyen esze! Hát hol férne el ebben egy hegedű? Hát sosem
114       6|                 itt senkinek sem vágták el a nyakát az éjszaka, rávitte
115       6|              hallgatag házak maradoznak el az út mellett, amik közül
116       6|                 a boglya közepébe, hogy el ne vigye a szél, vagy felrakta
117       6|           mélyen hangzó zúgásába vegyül el.~Henriette minden mérföldnél
118       7|           valaha.~Még a rómaiak kezdték el a bányákat megnyitni, kiknek
119       7|               dicséretes törekvést árul el az előtte menőt megelőzhetni,
120       7|               és énhozzám ne jött volna el! Énhozzám!~– Ki tudja? –
121       7|                    De azt ő nem vetheti el, mert csak azáltal hatalmas.~–
122       7|                 először azért, hogy úgy el van rejtve sűrű égerfák
123       7|               nem törökbúza.)~– Állítsd el a kereket!~A megszólított
124       7|              magát a garadban. – Ereszd el a malmot!~(Tehát csakugyan
125       7|       beláthatatlan sötétségben veszett el.~A barlang fenekén ugyanazon
126       7|               minden bőrömön, mikor azt el kell mondanom, az nem asszony
127       7|               legalább az esküt mondasd el vele, amit mindenkinek mondani
128       7|       mindenkinek mondani kell; átkozza el ő is az eget és földet,
129       7|              ezek oly vékonnyá lapultak el, aminőnek éppen szükséges
130       7|               Ennek a neve „Zain”. Hogy el ne felejtsd, fonjuk karod
131       7|                 ujjaival. – Ne felejtsd el, hogy ez „Zain!” és hogy
132       7|         olvasztóba jut.~– Ah! Ne rontsd el. Add ezt nekem.~E kérésre
133       7|             szavát hallgathatom.~(Vinne el a bányarém! – dörmögé magában
134       7|              ezt, Anica?~– Csak te vedd el azokat, s tartsd magadnál,
135       7|               azt már a Fatia Negrának. El sem hoztam.~S mutatta apjának
136       8|             szerelem.~Hiszen a szerelem el is takargatja az apró bajokat,
137       8|               hallottak paripától, azok el fogják ismerni, hogy az
138       8|           minden jutalom nélkül bocsátá el magától, még csak egy „multiemescut” (
139       9|                  Csak egy esetet mondok el belőle.~Volt itt a vlaskucai
140       9|                Juonról azt híresztelték el, hogy boszorkánymester.
141       9|               nagy fáradsággal juthatni el, hogy azt felkeresse.~Itt
142       9|               szomszéd félóráig sem jut el szomszédjához. Amellett
143       9|                 nem szalaszthatta volna el az alkalmat, hogy a geinai
144       9|                 alatt, s vagy tíz kérőt el ne utasított volna büszkén.~
145       9|              akar lenni, mint én. Üssön el a kezemről, ha jobb legény.
146       9|                 a leányvásár, most vedd el Mariórát, gyere elő, gyáva
147       9|              szelíd pusztítást követett el a feldöntött mézes pogácsákban,
148      10|            ábrándja támadt. Azt hitette el magával, hogy miután a kalugyerben
149      10|            nagyon adakozó. Én nem fogom el semmitől. Igaz ugyan, hogy
150      10|              kezdé, hogy egyszer jöjjön el erre a tájékra, látogassa
151      10|          szépeket mondjon. Talán bizony el akarja csábítani? Henriette
152      10|             közepett egy gondolat tölté el szívét. – Ha ő most itt
153      10|             sokaság, mint hunyászkodott el mindenki e parancsoló férfi
154      10|           bizonyos, hogy egypárszor már el is fogták, fel is akasztották
155      10|              azt ki a vármegyék eleget. El is indult egynéhány bátor
156      10|                otthagyták.~– Nem árulná el kedvese?~– Lehet-e egy nőnek
157      10|                 szemeit. Ő volt az, aki el tudta árulni kedvesét.~–
158      10|             jellemtelen: semmi szennyet el nem tűrnek magukon, azért
159      10|               hűséggel ragaszkodnak egy el nem érhetett tárgyhoz, s
160      10|          kártyáznak. A hölgyek ilyenkor el vannak hanyagolva.~A vadászat
161      10|                nagy szomorúan pletykázá el, hogy a legközelebbi éjszakákon,
162      10|             Ezen a rémtöprengésen aludt el az első magányos éjjel Henriette.~
163      10|                 elbeszélem, nem követek el vele szentségtörést. A fiatal
164      10|                 megfoghatóvá, hogy soha el nem árulják. A hely, hol
165      10|               velük együtt alszik, a hó el ne temesse nyájával együtt,
166      10|           eldörmög, morog mellette, míg el tudja altatni, mikor anyja
167      10|                 Marióra szavára bocsátá el a fekete álarcost, ki hátulról
168      10|                 bosszútól égve távozott el a kunyhóból s fenyegetőzve
169      10|            pedig hiszen ő maga beszélte el egykor a nagyságos asszonynak,
170      10|             Vigyázni fogok.~Alig hagyta el a pópa a kastélyt, Henriette
171      11|                 Henriette okosabban jár el, mint a színpadi párbeszélők,
172      11|               Addig zárkózzál be. Oltsd el a tüzet a kürtő alatt, s
173      11|                jobban bír vele, de most el volt fogulva, valami ült
174      11|            leend. Addig mi torlaszoljuk el belől a kunyhó ajtaját.
175      11|       beszéltünk egymással többet, hogy el ne legyen árulva, hogy Marióra
176      11|               kétszáz arany csábított-e el, ami fejemre van téve, azért
177      11|                adok neked ötöt, bocsáss el.~– De nem bocsátlak el;
178      11|          bocsáss el.~– De nem bocsátlak el; nem kell nekem sem a te
179      11|              szilárd léptekkel távozott el a szobából. Henriette egészen
180      11|             szobából. Henriette egészen el volt kábulva a hallottaktól:
181      12|               levelet megírta ugyan, de el nem küldte, hanem megmutatta
182      12|              állani. Éjjel-nappal, soha el nem hagyá a beteg szobáját.
183      12|              férjem után tisztességesen el vagyok látva, hanem megholt
184      12|                 segítsd ki, nénje; kezd el neki az első szót, talán
185      12|                ha én meghalok, és rólad el találok felejtkezni? Tudsz-e
186      12|                 akaratom ellen szökteté el, mint egy tolvaj.~Kálmán,
187      12|          házához; kiálts polícájt! Fogd el. Eredj. Rohanj!~A komornyik
188      12|                 háltam, nem felejtettem el belőle semmit, s mikor az
189      12|               akartál; és azoknak, hidd el nekem, nagyon nagy ára lesz
190      12|             többet. Még abban az órában el is ment a háztól. Még azon
191      13|                  ki miatt az ifjú magát el akarta ölni, a leánnyal
192      13|                 s aki magát vele együtt el akarta ölni. Óh, az ilyen
193      13|               után bolondul. Valósággal el van öntül bolondulva. Már
194      13|            világon, mert minden asszony el tudja azt bőven költeni,
195      13|             hogy holnap tizenkét órakor el fog jönni hozzám, különben
196      13|                 holnap reggel 12 órakor el fog menni.~El is ment. Nemigen
197      13|                 12 órakor el fog menni.~El is ment. Nemigen dobogott
198      13|                 nem kérdezem, hova ásta el kincseit, én csak azt mondom,
199      13|                 kincsei vannak, és azok el vannak ásva. No, ugye mondja,
200      13|                 élni bizalmával. Higgye el, én nagyon szeretem a tréfát
201      13|              szerencsétlen …~Szilárdnak el kellett hinni, hogy ez igaz,
202      13|           szegény nő kétségbe van esve, el nem tudja gondolni, miért
203      13|                eresztettek be; a grófné el van ön által ragadtatva;
204      13|            nevetett, és tréfával ütötte el a kérdést. A gróf dühös
205      13|               fenyegetéseim riasztották el örökre. Jöjjön, az isten
206      13|              háborítsa önöket. Így, ni. El ne ölje magát, édes barátom.
207      13|               ölje magát, édes barátom. El nem tudnám viselni a lelkemen.~
208      13|                 a grófné kezét. Egészen el volt ragadtatva attól.~–
209      14|               éji kalandja nem híresült el a vidéken.~Nem beszéltek
210      14|              előtt zokogva beszélte azt el: azontúl hallgatott mindenki
211      14|               betegedni, és megrútulok; el fogok szegényedni, koldus
212      14|             szegényedni, koldus leszek; el fognak ítélni tömlöcre,
213      14|           szeglete a világnak, ahová te el nem jutsz, összeszedném
214      14|      szórakozottság.~– Min gondolkoztál el olyan nagyon, Anica?~A leány
215      14|          kisujjam megsúgta, hogy valaki el akar árulni. De ne mondjátok
216      14|         koronkint bengáli fény gyulladt el a barlang szögleteiből,
217      14|          legmagasabb szálltában sem éri el.~Egy karzatszerű kőemelvényen
218      14|         jókedvének gyeplűt ereszt, amíg el nem jött az a főnök, akinek
219      14|              karjain, de arca nem árult el semmit. Villanygép ütege
220      14|                felett lakó, úgy vesszek el tűzben, vízben, föld gyomrába
221      14|                    Készen vagyok. Mondd el az esküt előttem.~A Fatia
222      14|             fogom, és nőül veszem; soha el nem hagyom, és magamat tőle
223      14|                 hagyom, és magamat tőle el nem tagadom, sőt mihelyt
224      14|                asszonyi arctól; áruljon el, kiben legjobban bízom,
225      14|                 hanem annak feje fölött el a sötétben alakuló csoportokra.~
226      14|                 mily utálatosan árultál el ott engemet. Tudd meg azt,
227      14|                 megesküdtem akkor, hogy el foglak veszíteni. Esküdtél,
228      14|                megcsalsz engem, áruljon el, kiben legjobban bízol,
229      14|               meg a fáklyák fényénél.~– El vagyunk veszve! – ordítá
230      14|               Siess, Juon Táre! Foglald el az olvasztó bejáratát, különben
231      14|               Csak két ember nem veszté el lélekjelenlétét, csak ketten
232      14|                s csupán szemeit takarta el kezével, hogy meg ne vakítsa;
233      15|                 több idejét fogyasztják el az utasnak.~Szerencsére,
234      15|                 bérci csermely ott foly el háza mellett, minden belehullott
235      15|              ijedt volna meg. – Nem sül el ez a puska?~– Csak rá ne
236      15|           végképpen a rablóvezérségről, el akarta venni az Anicát;
237      15|              nem pirul az, és nem sápad el.~– Nem szokott ide ellátogatni?
238      15|             visszamegyek; addig is zárd el a faliszekrénybe ezt a kis
239      15|                 szeretném, ha nem menne el kegyelmed. Elhozzák azt
240      15|              azok, akik ezt az országot el tudták foglalni!~Pável gazda
241      15|            ládikája a négyezer arannyal el volt tűnve. Azt később megtalálták
242      15|            Makkabesku reszketve beszélé el Hátszeginek a kettős lövés
243      15|                 Negra kezeivel kapkodta el a golyókat, mint a legyeket.~–
244      15|         Bizonyosan a feje fölött lőttél el mind a kétszer.~– Akkor
245      16|  önfeláldozásának kellett helyrehoznia. El kellend ismernie, hogy a
246      16|              most egyszerre azt hitette el magával, hogy ő e hölgybe
247      16|                zongorának, úgyis nagyon el van hangolva. Szeretnék
248      16|              tett után?~Csak akkor hűlt el aztán, mikor a nő emlékébe
249      16|            szíves volt.~– Vagy úgy? Már el is felejtkeztem róla. Szót
250      16|                merő nagylelkűségből már el is fele tette volna az egész
251      16|              teszek. A legrosszabbra is el vagyok készülve. Ha rablók
252      16|               féltek, a váltót, azt úgy el tudom rejteni, hogy arra
253      16|            kaszinóban találkozva, annak el ne panaszolja, mennyire
254      16|                ő minthogy nem kísérheti el, nagyon szeretné, ha valaki
255      16|             neki:~– Jól van, báróné; én el fogom kísérni Pestig.~No,
256      16|               én golyóimat nem kapkodja el, mint a legyeket; azt fogadom.~–
257      16|          lovakat megnézni: műértő ember el nem indul semmi útra anélkül,
258      16|             van-e kenve a tengelyforgó, el van-e téve a csavarkulcs,
259      16|               mindenhez ért, és nem néz el semmit; azzal fölment ismét
260      16|         csillagocskák seregestől múltak el a derűben; csak a fényesebbek
261      16|           nemsokára égő rózsaszín lepte el az eget, s hosszú, egyenes
262      16|         nyilalva.~– Hogy az ördög vigye el!… – kiálta fel Gerzson úr,
263      16|               ördögnek, hogy kit vigyen el tulajdonképpen.~– No, mármost
264      16|           esküdött, hogy itt süllyedjen el, ha valaha történt vele
265      16|                    Hogy az ördög vigyen el minden olyan gazember kovácsot,
266      16|           elment hozzá.~– Örrrdög vigye el a kovácsodat, meg a nagyságos
267      16|            lovakkal csak estefelé értek el; számtalanszor megpihenve
268      16|                 után.~– Tán elhagyta?~– El ám, elvette a köteles leányát. (
269      16|            nesze egy húszas, s felejtsd el érte, hogy vendég vagy;
270      16|                egy óra múlva itasd meg. El ne lopd őket, mert mind
271      16|        megmutatjuk, hogy nem vesztettük el a fejünket. Legnagyobb bajunk
272      16|                csak egy almát fogyaszta el, ez aztán elég volt neki
273      16|                vén Ripa vigyáz; abból ő el nem enged tévedni egy szalmaszálat
274      16|            rajta. Szegény öregúr nagyon el van fáradva; aztán bizonyosan
275      16|                  hogy melyiken induljon el.~
276      17|              Későn érkezvén oda, sokáig el talált aludni, s már jó
277      17|          Hálószobáját egy ajtó választá el a nagy ivóteremtől, s ez
278      17|           belőle úgy-ahogy; imide-amoda el is híják egyiket-másikat
279      17|                nincs rá szükségem, amíg el nem nyomtattuk a búzát;
280      17|              jutalomjátékára sem hordja el házról házra a cédulákat,
281      17|            szeretem benne, hogy büszke; el fogok menni az előadásukra.~–
282      17|               neki görögtűz kell; addig el sem megy innen, minden játéknak
283      17|                 sipkámba; de nagy úrtól el nem fogadnék egy falat kenyeret,
284      17|            Gergely kovácsnak, az mondta el az egész szerepet súgó után,
285      17|                közé nézett, nem bocsátá el magától, nem szólt neki
286      17|         eszmejárásába, hogy őt egyelőre el ne vadítsa –, én igen nagyra
287      17|                 menjen vissza, igazítsa el köztük a dolgot, s ha mindent
288      17|               minden tartózkodás nélkül el is fogadott. Hozzáültek.~–
289      17|           egymást a kedvéért, hogy adta el a nagybátyja unokahúgát,
290      17|               nekem tetszik; tagadjanak el, híreszteljenek el, mint
291      17|           tagadjanak el, híreszteljenek el, mint halottat; lakjanak
292      17|               tudva, hogy elfeledtek.~– El nem feledték önt, kedves
293      17|               könnyelműségeket követett el, amik önt könnyen a „más
294      17|                 kötelezettséget vállalt el; amiről nem bizonyos az,
295      17|                 húgom öccse.~Nem vittem el magammal semmit, mint négy
296      18|              házasodott. Vajon kit vett el? Tessék kitalálni! Clementine
297      18|              ifjúval, hogy őt szöktesse el Hídvárról, s azt végre is
298      18|             elég; hogy a Margari ruhája el ne szakadjon; mert ha a
299      18|          faggatni.~– Nem! Éntőlem addig el nem alszol, míg meg nem
300      18|                 Monori úr azzal bocsátá el magától János urat, hogy
301      18|             reggel 11 órakor látogasson el hozzá, valami nagyon kedves
302      18|           Monori személyesen látogatott el hozzá. Ez valóban a csudák
303      18|     váltóhamisítást csakugyan ő követte el; hanem egyúttal azt is,
304      18|                mégiscsak arra határozta el magát, hogy legjobb lesz
305      18|               hogy magát az ördög vigye el! S azután, hogy fog majd
306      18|                 hagyjon magamra, menjen el ezzel a pénzzel külföldre,
307      18|             kifelé tuszkolni, s egészen el volt vele foglalva, úgyannyira,
308      18|             hogy ha őt elfogják, fogják el János urat is. Ő nem bánja,
309      18|             sárga szokott lenni; szemei el voltak meredve.~A hátramaradt
310      19|               maga az emeletet foglalta el, cselédjei, lovai a földszint.
311      19|            érkezett ki, amikor mindenki el volt foglalva a pillanat
312      19|                hangos hahotával kacagta el magát rajta, s azután valamennyien,
313      19|               két kezét csípejére téve, el nem kezdé dorgálni.~– No,
314      19|                szóra, olyan sietve ment el onnan. Az ottmaradók – persze
315      19|                 pamlagra, akkor kezdett el egy kicsit visszagondolni
316      19|              két percnél hosszabb időre el nem hagyta, s minden embert,
317      19|            ajtajában, az nem tagadhatja el, hogy itthon van.~Gerzson
318      19|                  hogy tisztelendő atyám el tudná vacsora után még egyszer
319      19|                asztaloslegény töltöttem el Szebenben, Brassóban és
320      19|           beszédét.~– Én azonban szinte el is feledém, hogy kegyed
321      19|            föltette magában, hogy addig el nem alszik, amíg pipája
322      19|          Kerüljön minket, – és felejtse el örökre – szerető, – tisztelő, –
323      19|              hogy mi történt.~– Olvassa el ezt, tisztelendő uram –
324      19|              kérte Gerzsont, hogy tegye el azt a rajta levő tóga zsebébe,
325      19|            helyen.~A pópa sietve hagyta el Gerzsont, s visszament az
326      20|             örök titok marad. A nő soha el nem mondhatta azt senkinek.
327      20|                 óra kondulása nem hozza el álmát.~Az étteremben sohasem
328      20|            cselédek észre nem vették, s el nem hajtották.~– Álljon
329      20|                 Henriette ruháját, hogy el ne futhasson előle. – Én
330      20|               Isten, hogy szép arcomért el hagytam lelkemet veszni.
331      20|              nagyságodhoz: ne utasítson el magától, én nagyon meg vagyok
332      20|                 az ideje ahhoz, mit még el kell mondania. sietett a
333      20|        irgalmára kérem, ne felejtkezzék el rólam! Jussak eszébe, mikor
334      20|                 vesz, akit még az éj is el akar veszteni!~Henriette
335      20|            szegélyét csókjaival halmozá el, s sietve tért szobájába.
336      20|         kegyelmére kérem önt, ne ítélje el őket! Az Isten szent nevére
337      20|            könyörgöm önnek: ne veszítse el azon embereket, akik legártatlanabbak.
338      21|       kinevették vele. Eddigi ismerősei el nem tudták gondolni, mi
339      21|                utolsó emberig elfogták, el is ítélték, a legvénebbeket
340      21|                 magától egy fél milliót el hagy ragadtatni, anélkül,
341      21|              lélekjelenléte nem hagyott el, rövidre fogva hánykolódó
342      21|                 Mit akarsz? Miért állod el a hidat?~Egy mély, dörgő
343      21|                az enyim; tőlem vettétek el. Azt most vissza akarom
344      21|            bokrok közé, s onnan kezdett el rájuk tüzelni.~A hídtól
345      21|         karabinokkal, pisztolyokkal jól el voltak látva; hanem azt
346      21|            magukat lepetni, akkor aztán el vannak veszve. A rablók
347      21|            azoknak előfogatait lődözzék el.~– Hagyjátok futni a dzsidást,
348      21|             csákója arannyal.~Alig múlt el egy óranegyed, midőn már
349      21|                ellenfeléhez, hogy ha az el nem kapja fejét, halva van;
350      21|       gúnyhahotája, ki egy angyalt ejte el gánccsal, úgy hangzott a
351      21|               százszor annyit, amit még el kellene érni, s amiért még
352      21|             aljáig, s csak akkor maradt el tőlök, midőn azok a vámon
353      21|                 mintha szél fújta volna el; reggelre azt sem lehetett
354      22|              senkinek. Fegyveredet soha el ne hagyd. Megnézd, hogy
355      22|            sivatagban, üde pázsit terül el; s e pázsit között, a kopár
356      22|           bizalmasan; „engem, galambom, el ne felejts!” Most már nincs,
357      22|                sóhaj: „engem, galambom, el ne felejts!”~Lefelé az út
358      22|               találhatta senki.~Ha csak el akar itt az erdőben tévedni,
359      22| Lúcsia-barlangban, mikor a Fatia Negrát el akartam fogni; aztán a szörnyeteg
360      22|              Hanem a koldus nem fogadta el az ajándokot.~– Köszönöm,
361      22|             hogy tapogatózva egyedül is el tudok rajta járni. – Tegnap
362      22|               ha valahol az útban dűlök el, valami szekér elgázol.
363      22|            vidéket. Ez bajt szerez. Ezt el kell tenni az útból. Hanem
364      22|                tud. „Akkor hát bújjatok el olyan jól, hogy rátok ne
365      22|                fejem fölött. De te hidd el azt uram, hogy amit a Fatia
366      22|                  az én vadamat riasztja el.~A vadászcsapat nemsokára
367      22|                az útra, a medvét aligha el nem szalasztották.~Vámhidy
368      22|                 lovakat, és készítsetek el mindent a falatozáshoz,
369      22|                 malmot parancsom nélkül el nem hagyhatják, s nagysádtok
370      22|                 ugyanazon erdőben tűnve el, amelyből előjött.~Vámhidynak
371      22|              őket egymáshoz; éppen csak el kellene fogadni a férj meghívását,
372      22|                 tusára.~Azonban Szilárd el volt határozva; az erős
373      22|                véded magadat, megöl. Ha el talál nyomni, kiálts; én
374      22|             kardod élét, s homályosítsa el az ő szemeit. Most hallod
375      22|                 ember az, aki a sorstul el van küldve, hogy végóráját
376      22|                s miután azok nem sültek el, közelgő ellenfeléhez hajigálta
377      23|           csapatot vezeti, hogy fogadja el hídvári kastélyomat hadjárata „
378      23|                 őt házához …~Bizonyosan el fog jönni, hogy hajdani
379      23|                Elhatározá magában, hogy el fog szökni; végképp elhagyja
380      23|              boldogítsa, gyakran haladt el egy kis ház mellett, mely
381      23|                 vagy maga a vadász ölte el magát és családját, s azóta
382      23|       körülfekvő erdőségeiből lövöldözi el a vadakat. Ennélfogva ezt
383      23|           andalgó oláh dallamot kezdett el dúdolni, amit egyszer megszeretett.
384      23|            kezdte újra: „az én gyűrűmet el ne veszítsd”.~– Nagyságos
385      23|                 szíve reszketett; hátha el is tévedt, hátha rablók
386      23|           lehetne e házba belépni?~Csak el kellett fordítani a kilincset,
387      23|                zárni az ajtókat, nehogy el találván aludni meglephessék;
388      23|           találná.~Inkább arra határozá el magát, hogy ébren fogja
389      23|               Addig őrizkedni fog, hogy el ne aludjék.~Mikor aztán
390      23|            saját szájába fogá, úgy süté el; az erős töltés szerteszét
391      24|             mennyi rosszat mondhassanak el egymás személye felől. Az
392      24|          iparkodott mutatni.~– Nem jött el, ügyvéd úr, hozzám, én magam
393      24|              megholt Demeter urat kezdi el gyászolni.~– Csakugyan nem
394      24|               szeretett férjet veszteni el, és olyan szomorú halállal!
395      24|            vigasztalná.~Sipos úr igazán el nem tudta gondolni, hogy
396      24|                 fogja mosni a nevét, az el fog dőlni igen rövid idő
397      24|          kiírják az újságokban, még tán el is ítélnek; mert minden
398      24|            jövedelmez, s írásban ismeré el, hogy a kérdéses váltó az
399      25|   színházigazgató csakugyan meghalt, és el is temették, adós is maradt,
400      25|                 Egy milliót. Végem van, el vagyok pusztulva. Csodálom
401      25|                 zörejre reszketés fogja el, ha az ajtót nyílni hallotta:
402      25|              egy ismerőse volt még, aki el nem hagyta. Szerencse, hogy
403      25|        megsárgult és lehullt, azok mind el vannak téve, imakönyvbe