Fezejet

 1       2|        hát elszöktetünk!~Azzal nevetve, mint aki jó szíve túlbuzgalmával
 2       6| súghatott rá, amire Kengyelesy nevetve, és egész fennhangon kiáltá
 3       7|        kiugrasztott aranyat, s nevetve mutatá Anicának az eredményt.~–
 4      11|      ki, gróf uram! – szólt rá nevetve Gerzson úr. Csak Hátszegi
 5      13|      zsebébe dugott kezével, s nevetve nézett sorba a körülállók
 6      14|   szobába az öreg Onuc. Leánya nevetve fordult feléje:~– Ugye,
 7      16|     Makkabeusokról? – kérdé az nevetve.~– Nem. Magamról. Én komolyan
 8      16|      gutába! – kiáltá Hátszegi nevetve. – Te egy egész gerillaháborúra
 9      16|     azt nem tehetném.~Hátszegi nevetve mondá:~– Ürügyöt keres Gerzson
10      17|     szónál ráismert Szilárd, s nevetve mondá a jegyszedő asszonyságnak:~–
11      22|       felírom a nevemet.~Azzal nevetve, fütyörészve tért vissza
12      25|  azalatt ő a város másik végén nevetve és dúdolva ballagott ki
13      25|    nyomort, és küzdve azzal, s nevetve azokon, akik valami tárgyról