Fezejet

 1       1|      csak felé sem fordította az arcát: a delnő vetette a kártyát,
 2       2|  lábadtak a szemei, félrefordítá arcát, hogy azokat az öreg ne
 3       4|        egyik olvasó, hol a másik arcát szemlélgetés itt az izgalom,
 4       7|         te még sohasem láttad az arcát. Ha egyszer elveti a fekete
 5       8|     magas süvegét, borotválatlan arcát, mikről a havasi kecskepásztorra
 6      10|      akkor láthatja régi kedvese arcát, milyen halavány a bútól,
 7      10|          percben látta Henriette arcát, azt hiheté felőle, hogy
 8      11|          merészek, hogy az ember arcát érinti szárnyuk hegye, amint
 9      11|        kezeit arcáról, s halvány arcát Henriette felé fordítva,
10      13|         Szilárdom örökké nyugodt arcát egy percig sem hozta zavarba
11      16|        rabló képéről…~… Meglátta arcát, és ráismert.~… Csak egy
12      18| zsebkendőjével letörülni Margari arcát.~– No, no, kedves Margari,
13      22|       oly szomjú epedéssel emelé arcát az ég felé, melyet nem láthatott;