Fezejet

  1       1|              megállapodni, mert János úr jön haza, s ezt kell elébb
  2       1|          megcsodálnunk.~Lapussa János úr tökéletes prototiponja családjának,
  3       1|          nézve fejének ottléte.~János úr bejön a szobába, senkire
  4       1|            nyájas hangon.~– Nagyságos úr.~Ezt először nem hallja.~–
  5       1|               nem hallja.~– Nagyságos úr…~– No, mi baj? – szól vissza
  6       1|     parancsolni tetszett.~A nagyságos úr büszke ajkpittyesztéssel
  7       1|       Clementine kisasszonynak.~János úr most nagyon elégületlen.
  8       2|           őrnek lenni Lapussa Demeter úr oldala mellett, nem is hiszem,
  9       2|          kezdve reggeli hatig Lapussa úr ágya mellett üljön, s neki
 10       2|      mindenfélét felolvasson.~Demeter úr nagyon rossz alvó; egész
 11       2|             sorban felolvassa Demeter úr előtt anélkül, hogy maga
 12       2|               értene belőlük. Demeter úr természetesen saját könyvtárt
 13       2|             neki tiltva, mert Demeter úr kénytelen volt mindig utána
 14       2|             az éjszakán, melyen János úr oly nagy haraggal ment el
 15       2|       különösen álmatlan volt Demeter úr; már nem tudom, Monte-Cristo
 16       2|              észrevette, hogy Demeter úr kezd hosszúkat lélegzeni,
 17       2|             színházból; ekkor Demeter úr becsengeté a pitvarnokot,
 18       2|               a pitvarnokot, ha János úr nem érkezett-e szinte haza.
 19       2|            azt szerette volna Demeter úr bővebben megmagyaráztatni
 20       2|        Instálok alázatosan, nagyságos úr, ezt nem értek.~– Jól van,
 21       2|          nyitották oda alant, Demeter úr mindannyiszor becsengette
 22       2|           pitvarnokot, hogy nem János úr jött-e meg? Egyszer sem
 23       2|           kérdezé közbeszólva Demeter úr.~– Ha sok pénzem volna,
 24       2|               pénzem volna, nagyságos úr, instálok; de az ilyen szegény
 25       2|           mondott el odabenn. A János úr által tett fenyegetőzés
 26       2|               fedezze fel a nagyságos úr előtt, hol volt az a sziget,
 27       2|          neheztelő bámulással Demeter úr.~– Instálok alázatosan –
 28       2|            kívánt, és elment.~Demeter úr dühbe jött, káromkodott,
 29       2|             dolga az volt, hogy János úr után tudakozódjék. Még akkor
 30       2|              ő fia, János és Hátszegi úr (lakik az Angol Királyné
 31       2|               hazaérkezett maga János úr, egy kissé olyan ámolygós
 32       2|            már szokás szerint Demeter úr szobájában, s hallgatták
 33       2|                midőn hírül jött János úr hazajötte. Demeter úr rögtön
 34       2|           János úr hazajötte. Demeter úr rögtön hívatta magához.
 35       2|    nagyon-nagyon jeles ember.~Demeter úr nem felelt rá semmit. Összeszorítá
 36       2|              semmi észrevételt. János úr mehetett aludni tetszése
 37       2|                Már késő volt. Demeter úr észrevette; úgy szokott
 38       2|        megcsalt vele a zsidó. Demeter úr a fogait szítta, Lángainé
 39       2|       hangosan fütyülni, amit Demeter úr ki nem állhatott.~Becsengette
 40       2|               is panaszképpen.)~János úr az egész délutánt apja szobájában
 41       2|               őnagysága báró Hátszegi úr kívánja tiszteletét tenni.~
 42       2|            tiszteletét tenni.~Demeter úr most egyszerre könyökére
 43       2|            nagyon büszke ember.~János úr pedig mindezek helyett azt
 44       2|               akármikor hozzánk, báró úr, kegyed előtt nem vagyunk
 45       2|       Méltóságos báró Hátszegi Lénárd úr, legkedvesebb barátom.~Aztán
 46       3|              valódi gavallér.~Demeter úr egészen meg volt tőle igézve,
 47       3|            meg sem szólították, János úr belebeszélt mindenbe, nem
 48       3|               én nem mondtam.~Demeter úr interveniált békés úton.~–
 49       3|               maga kerületében; olyan úr, mint egy kis herceg, akkor
 50       3|              kiálta felpattanva János úr. – Ha már akarod tudni (
 51       3|             Azon csak örülök.~Demeter úr közbeszólt gunyoros hangnyomattal:~–
 52       3|           masszív észrevételt Demeter úr is jónak látta megerősíteni.~–
 53       3|            Úgy van! – erősíté Demetes úr is, fekhelyén felülve, hogy
 54       3|            jól tudom…~Itt már Demeter úr is közbevágott, ezúttal
 55       3|     utasítások, hogy tekintetes Sipos úr tudja meg hegyéről tövére,
 56       4|         sokszor megnevetteti, Demeter úr alig várhatja már, hogy
 57       4|             Egy bécsi bankár, Demeter úr ügyfele, beszélt róla egy
 58       4|               akarná ütni, amit János úr szerint nyilván azért mond,
 59       4|                Ezúttal Lőrincz doktor úr nem aludt, mert éppen akkor
 60       4|               elég, hanem még Demeter úr szobájába is bement; ott
 61       4|             isten szerelmiért, doktor úr – sopánkodék az öreg Lapussa –,
 62       4|             nagyságod ügyvédje, Sipos úr, csak egy fiskális, azért
 63       4|     hálókabátjába húzva magát Demeter úr, s hálósipkáját fájós szemeire
 64       4|           lekötelez bennünket, doktor úr. Tudja, mennyire szeretjük
 65       4|              Azt szeretném, ha doktor úr éjjel-nappal ott volna mellette,
 66       4|               azt tudnám, hogy doktor úr mindig ott van beteg leánykám
 67       4|         másnak.~– No, jól van, doktor úr; hát csak kérem, gyógyítsa
 68       4|        fürkésznek az orvosok.~Demeter úr azonban nem szólt arról
 69       4|               terhelt; a többit János úr sorban pofozni ígérkezett;
 70       4|      végrehajtásra menni, pedig János úr az ily merényletekben szavatartó.
 71       4|        Henriette-et magára, s Demeter úr különösen rendeletül adá,
 72       4|           hallotta, amit most Margari úr felolvas, mire aztán Margari
 73       4|            járni.~No, szen csak János úr ott találja!~Azalatt a kíváncsiság
 74       4|          kérdezték: itt van-e Margari úr?~Margari úgy megijedt, hogy
 75       4|              hogy nem tudja-e Margari úr, hogy már elmúlt a hét óra,
 76       4|           jönni az öregúrhoz.~Margari úr nem állhatta, ha a cselédek
 77       4|             ha azt akarja a nagyságos úr, hogy én tudjam, hány az
 78       4|            alól, mint máskor.~Demeter úr szörnyű sasszemeivel végignézett
 79       4|                 Tudja mit a nagyságos úr! Csinálja be engemet valami
 80       4|           köszönhetni, ha a nagyságos úr kisasszonya hozzámegy; én
 81       4|     szerződést kötöttek, hogy Margari úr háromszáz forint évdíjért,
 82       4|               mi?) nagyságos Hátszegi úr, mint Henriette kiasasszony
 83       4|               e kötelezettség Demeter úr halála után fiára, Jánosra
 84       4|              szállván általa.~Demeter úr érti, hogy mit cselekszik.~
 85       4|             és megpecsételve, Margari úr mármost egész készséggel
 86       4|       illetőleg lefordította. Demeter úr meg volt vele elégedve nagyon;
 87       4|      felfedezésnek, azt mondá Demeter úr Margarinak, hogy mármost
 88       4|        fürkészményei érdekében.~Sipos úr furcsa ember; híres, okos
 89       4|      segédeinek sem engedte meg Sipos úr az avatkozást.~A számára
 90       4|     megérkezék a Lapussa-házhoz Sipos úr, természetesen gyalog, mert
 91       4|      tiszteletlenségnek veszik; Sipos úr pedig sohasem gondolt arra,
 92       4|             az asztalra. Mintha Sipos úr meglátna abból valamit.~
 93       4|        szobában az öregen kívül János úr és Lángainé, egyéb senki.
 94       4|        defterdár? – szóla közbe János úr. – Gróf vagy mesterember?~–
 95       4|             viszonza rá röviden Sipos úr –, aki többet akar a defterdári
 96       4|               van! – helyeslé Demeter úr is, mire János úr hátrahúzta
 97       4|             Demeter úr is, mire János úr hátrahúzta magát a szoba
 98       4|         rágott diós bonbonokat. Sipos úr folytathatá nyugodtan az
 99       4|           értem – mordult közbe János úr a kandalló mellől.~– Én
100       4|           okiratokat átolvassa; János úr ugyan beléjök sem tekint.
101       4|             beléjök sem tekint. Sipos úr jónak látta a nagyságos
102       4|            keresni legelébb.)~Demeter úr ezalatt egy csomagot húzott
103       4|           penzumok – in natura.~János úr bosszúsan járkált alá s
104       4|               olvasmány volt.~Demeter úr azzal mulatta magát, hogy
105       4|          mordult közbe mérgesen János úr, amit nem vett számba senki.~–
106       4|         számba senki.~– És ön, ügyész úr? – kérdezé Demeter, Siposhoz
107       4|       iratokat vissza – szólt Demeter úr, száraz kezét eléjük nyújtva. –
108       4|               ön is azt hiszi, ügyvéd úr, hogy Henriette-nek jó lesz
109       4|         Tetszik engemet érteni?~Sipos úr egészen le volt verve; nem
110       4|             minő titkok azok?~Demeter úr rajtuk feküdt, nem adta
111       4|             közbe csúfondárosan János úr, kit a várt diadal ingerkedővé
112       4|              s hímzéseihez ült. János úr kacagva hadonázott alá s
113       4|               fel a szobában. Demeter úr nem szólt bele a vitába,
114       4|            többet.~            ~Sipos úr háromszor is elment lakása
115       4|              már? – szóla hozzá Sipos úr családias bizalom hangzatán. –
116       4|        második atyám volt.~Erre Sipos úr indulatosan ragadá ki kezeit
117       5|              csillámló reményt.~Sipos úr elszörnyűködött. Hisz ez
118       5|             isten! – kiálta fel Sipos úr, mind a tíz ujjával gyér
119       5|        virágokat hozott haza. Demeter úr át izent hozzá, hogy csak
120       5|             is kiküldé magától; János úr ezóta rég a gabonapiacot
121       5|       kopogtatnak is ajtaján; Demeter úr követe jön, a leány gyönge
122       5|               kívülök jelen van Sipos úr is. Ez ügyben ő is avatott
123       5|             kis unokám – szól Demeter úr, helyet mutatva Henriette-nek
124       5|       Lángainé vállat vonított, János úr diadalmasan csapott térdére,
125       5|    diadalmasan csapott térdére, Sipos úr könnyebbült szívvel sóhajta
126       5|    Helybenhagyjuk – felelt rá Demeter úr –, úgyis jobb, ha nem látjuk
127       5|              Helyesen – szóla Demeter úr –, megígértem, hogy megtalálod
128       5|              hozományod között. Sipos úr lesz szíves azokat kezéhez
129       5|          illetőnek kézbesíteni.~Sipos úr meghajtá magát, s átvette
130       5|            szólt hozzá nyájasan Sipos úr –, minthogy már a toll a
131       5|             oda? …~            ~Sipos úr ezek után rendén elvégzé
132       5|                  Itt van, ni! – Sipos úr a tenger fenekére kívánta
133       6|                s fut mindenki eléjük: úr, vendég, hajdú és agár.~
134       6|         nagysád – menté magát Gerzson úr az asztalhoz vezetve Henriette-et,
135       6|               Ezt ni? – szólt Gerzson úr, felemelve nyomorék karját. –
136       6|              voltak közügyek?~Gerzson úr meg volt akadva. A gyermekek
137       6|               azok között van Margari úr is. Olvasnom kell, mert
138       6|             játékban; az éjjel a báró úr a gróf úrral együtt kártyázván,
139       6|            nagysád, a gróf meg a báró úr régóta versenygenek egymással,
140       6|             el! Nini, biz a nagyságos úr! Jaj, be régen láttuk, tán
141       6|           felesége, lelkem, nagyságos úr? Csak nem ez az egyik? (
142       6|        selypíte közbe:~– De nagyságos úr, ott a betyárok nem fogják
143       6|          kulacsot töltött tele a báró úr számára, odaállította az
144       6|            asclepiast …~– A nagyságos úr sokszor danolta őt maga
145       6|               tudni, hogy a nagyságos úr igen jól hegedül?~Ezt Henriette
146       6|            Bandi, fújd el a nagyságos úr előtt a tilinkódon, megtanítottalak
147       6|          fogják hinni, hogy ő is nagy úr. Óh, az rettenetes helyzet,
148       6|           megkeressen! Ez a nagyságos úr tisztán búcsút vett az eszétől.
149       6|         találhatja örömét egy előkelő úr, ki a szalonok légkörében
150       6|          fizetnek, s hogy a nagyságos úr nem a haszonért tartja ezt,
151       6|        szállni, azok mind a nagyságos úr jószágain levő házak és
152       6|            vendégfogadók. A nagyságos úr olyan móddal utazhatja végig
153       8|      nagyságos asszonyom, a nagyságos úr megtiltotta az udvarán megjelennem.~–
154       8|          renyhe, iszákos, a nagyságos úr pedig fösvény.~Henriette
155       8|               az én házamnál – nőm az úr.~Lénárd kezet csókolt nejének,
156       8|            földhöz vágni. A nagyságos úr mélyebben tudja a fába vágni
157       8|           emelni, mint ő; a nagyságos úr ököllel le tudja ütni a
158      10|               Arad megyébe jött Sipos úr rokonaihoz; itt a tisztújításon
159      10|             férjétől mindig hallott: „úr úrhoz, szegény szegényhez
160      10|             szegény szegényhez való”. Úr és szegény ember között
161      10|              látott, hogy mi az igazi úr, mert még azért, hogy valaki
162      10|              valaki gazdag ember, nem úr; a gazdag ember lehet igen
163      10|              ismerni a különbséget az úr és gazdag között.~Nem volt
164      10|            idényére megjelent Gerzson úr is, a hős nyomorék és gróf
165      10|             hogy e veszteségen a báró úr egy hajszálnyit sem bánkódott,
166      10|          mondá, hogy a nagyságos báró úr is gyakran meg szokta őket
167      11|        szivaroznia is szabad.~Gerzson úr adta elő a történetet.~–
168      11|              szólt rá nevetve Gerzson úr. Csak Hátszegi nem talált
169      11|            sztoikus türelmet. Gerzson úr biztosítá, hogy Lénárd kemény
170      12|       bennünket, hogy Lapussa Demeter úr súlyos beteg lett.~Tulajdonképpen
171      12|           válik. „Igenis! Sarlatán az úr, mert még azt sem tudja,
172      12|             sem ment volna le Demeter úr fölött konzíliumot tartani.~
173      12|             kell szerezni a nagyságos úr számára, kerüljön bár fele
174      12|               Rettenetes volt a beteg úr körül akármiféle minőségben
175      12|               érző lénynek. Még János úr is csak a fejét dugta be
176      12|            Lángainé volt, aki Demeter úr szeszélyeit rendületlenül
177      12|              vezetett naplót? Demeter úr betegsége felől; annak minden
178      12|             dühbe hozni vele.~Demeter úr mégsem volt megelégedve
179      12|               jól tudja, hogy Demeter úr új végrendeletet kíván tenni,
180      12|              használt semmit. Demeter úr azért egy napon mégiscsak
181      12|              urat. Bizonyosan Demeter úr maga hívatta őt oda. Hiszen
182      12|          Odavezette kisöccsét Demeter úr ágyához, s ott vállára téve
183      12|            elkezdett zokogni.~Demeter úr ingerkedő kedéllyel hunyorga
184      12|          hunyorga rá:~– Ki ez az ifjú úr? Nem ismerem ezt az ifjú
185      12|               jött könyörgeni. Ő nagy úr; ő nem ereszkedik le a maga
186      12|             őt onnan; azonban Demeter úr meggátolá.~– Mármost csak
187      12|             vánkosai közé; csak János úr hitte, hogy meg tud felelni
188      12|           hogy rögtön meghalsz.~János úr úgy megijedt e szóra, hogy
189      12|          futott be a szobába.~Demeter úr félig fenn ült az ágyában,
190      12|             hallgatást.~Végre Demeter úr, indulataiból epés nyugalmába
191      12|         íróasztalhoz ülni, tekintetes úr – inte most Demeter az ügyvédnek. –
192      12|             iratot.~Azt pedig Demeter úr megfogá száraz ujjaival,
193      12|         tessék másikat írni, fiskális úr; ha majd le lesz tisztázva,
194      12|         Henriette-ért kérlek.~Demeter úr nem engedé tovább beszélni.~–
195      12|             tenni fogok róla…~Demeter úr meg volt lepetve.~– Tenni
196      12|      álmélkodva bámultak reá; Demeter úr alig talált szót, mit e
197      12|             napon meg is halt Demeter úr.~János úr aztán nagyon meg
198      12|             is halt Demeter úr.~János úr aztán nagyon meg volt akadva,
199      13|             hogy elvegye! Mi?~A többi úr nevetett rajta nagyon, maga
200      13|      kiátkozni. Ennek ellenében János úr azt hozza fel, miszerint
201      13|               Hátszegiék ellen, János úr által eszközül visszahívatva
202      14|            némely kedélyes részvényes úr az által adja tudtul megérkeztét,
203      14|               jön, látszik, hogy nagy úr. Sőt az is meglehet, hogy
204      15|             konyha, ahol maga a nemes úr lakik, legvégén pedig van
205      15|            akárhányan vannak.~A nemes úr a kocsmárosságot nem űzi
206      15|           amidőn báró Hátszegi Lénárd úr a mikalai csárdába vezető
207      15|           úrra.~– Vedd át a nagyságos úr fegyverét és ládikáját,
208      15|        szekere feldűl is; a nagyságos úr mindig tréfál.~A tréfa abból
209      15|       tizenhét évesnél, mikor a nemes úr nőül vette; azért Lénárd
210      15|        siessenek mindjárt a nagyságos úr hintajához, a Tyiatra lupulujhoz;
211      15|            nagyon csodálok.~Nálam sok úr megfordul; s innen könnyen
212      15|        elkopott betűkkel, mik a nemes úr előtt természetesen ősei
213      16|     lebeszélné e szándékáról.~Gerzson úr természetesen rögtön ajánlkozott
214      16|         azalatt megöli magát?~Gerzson úr minden meglevő ízében becsületes
215      16|       köszönöm szívességedet.~Gerzson úr kiitta teáját, s hazasietett;
216      16|            csöngetett a kapun Gerzson úr; – nagy robajjal jött be
217      16|            neked engedtem át.~Gerzson úr köhintett rá.~– Gondoskodtam
218      16|             mint gyermekemre.~Gerzson úr atyai buzgalommal szorítá
219      16|                báróné – szólt Gerzson úr, feketekávéját kaláccsal
220      16|               szemére vetnék.~Gerzson úr csak annyit mondott rá,
221      16|          mondá, hogy maga a nagyságos úr beszélt a kováccsal. Végül
222      16|           lássa ez a paraszt, hogy az úr mindenhez ért, és nem néz
223      16|              jó volt hozzá, s Gerzson úr által le hagyta magát vezettetni
224      16|             tovább nem mondta Gerzson úr. Nem illik szitkozódni,
225      16|              tovább – dörmögé Gerzson úr –, a többi három húzza a
226      16|           másfél óráig, midőn Gerzson úr megint gyanúsan kezd nézelődni
227      16|             el!… – kiálta fel Gerzson úr, de most sem adott felvilágosítást
228      16|        váltani.~Fél óra múlva Gerzson úr a hintó kerekéhez vágta
229      16|        rettenetes volt nézni.~Gerzson úr leugrott a kocsiról, s mérgében
230      16|       vakargatva. – Pedig a nagyságos úr maga is elment hozzá.~–
231      16|            szóra megszelídült Gerzson úr.~– Semmi sincs – szólt,
232      16|              majd otthagyjuk.~Gerzson úr jelentékeny rándulatot tett
233      16|              sem félek.~Azzal Gerzson úr a kocsisnak átadott tíz
234      16|               közepén; amikor Gerzson úr mindig megkérdezte Henriette-től,
235      16|          szomjas. Akkor aztán Gerzson úr sem akart az lenni. Különben
236      16|              lovat; – dörmögé Gerzson úr, mialatt Henriette-et lesegíté
237      16|               jött senki elő. Gerzson úr türelmetlen volt, a kocsit,
238      16|           Henriette ráismert, Gerzson úr is látta őt elégszer; a
239      16|          kérdezősködék tovább Gerzson úr.~– Hát a cselédek a temetés
240      16|            egy héttel tovább.~Gerzson úr felzavarta álmodozásaiból.~–
241      16|          kulaccsal kínálkozva Gerzson úr –, alkalmasint sohasem fog
242      16|           ellen.~Hanem bizony Gerzson úr hozzálátott becsülettel.
243      16|              szomorú nótáról.~Gerzson úr fejét fél tenyerébe fektetve
244      16|               a dohányfüstöt.~Gerzson úr már félig kihúzta szivartárcáját;
245      16|              vevé észre, hogy Gerzson úr szemei le-leragadnak, fejével
246      16|               a fönnmaradást.~Gerzson úr a megszólításra ijedten
247      16|                Ne aludjék!~De Gerzson úr alva maradt, mintha megholt
248      16|             volt már, mikorra Gerzson úr fölemelte kábult fejét az
249      16|              itatta meg őket.~Gerzson úr feje még kábultabb lett
250      17|            veszi, mintha a szolgabíró úr az egész házat kivette volna
251      17|            meg, tekintetes szolgabíró úr, ne maradjon itt sokáig;
252      17|          sehol sem találtunk, az Nagy úr volt. Keressük pincében,
253      17|               a fogai között. – „Nagy úr, az isten szerelmeért, még
254      17|               bánom” – felelt rá Nagy úr hidegvérrel. – „De ön kezdi
255      17|         kimondónak.~– Lapussa Demeter úr már nem hallja azt meg,
256      17|           egymással Lángainé és János úr.~Vámhidyra oly nyomasztólag
257      17|             Vámhidy, hogy az igazgató úr az éjjel búcsúvétel nélkül
258      18|                               Margari úr~Margari úr felvitte a dolgát.
259      18|                    Margari úr~Margari úr felvitte a dolgát. Most
260      18|               dolgát. Most már igazán úr; négyszobás szállást tart,
261      18|              kéri is meg tőle Margari úr a társalkodóné kezét; de
262      18|               véghezvitelére.~Margari úr tehát megérte, hogy úr lett;
263      18|        Margari úr tehát megérte, hogy úr lett; maga ura; nem hónapos
264      18|        ösztönt kielégíthesse. Margari úr pedig csak nevet, mikor
265      18|            mást. Ád nekem a nagyságos úr, ami csak kell.~– Igen,
266      18|                Igen, majd a nagyságos úr bolond, hogy magát mindig
267      18|            Margari harap. A nagyságos úr ismer engem. A Margari ruháján
268      18|              engemet félteni.~Margari úr annyira biztos impertinenciával
269      18|               ér az, hogy a nagyságos úr mindig ad pénzt, amikor
270      18| csippel-csuppal adogasson a nagyságos úr magának, ha már olyan nagy
271      18|     gazdaságocskát; bizony ilyen nagy úr azt meg sem érezné. Aztán
272      18|             hogy hol tetszik.~Margari úr most már dölyfösen sétála
273      18|        elfelejtettük.~S ezzel Margari úr, mint aki a fő dolgot felfedezé,
274      18|              E rossz élc után Margari úr menten le is heveredett
275      18|               hogy essék balra.~János úr tehát mindennapi látogató
276      18|              sohasem megy oda.~Monori úr a régi fajta szolgabírók
277      18|              ki alacsony. Hogy Monori úr már 24 év óta viseli hivatalát,
278      18|             volt az országnak.~Monori úr le szokta ültetni úri kliensét,
279      18|              hogy mit tud a nagyságos úr bizonyos Margari felől,
280      18|      mindenesetre elég ajánlat.~János úr még azután is annyi szépet
281      18|            kért Margari ellen.~Monori úr azzal bocsátá el magától
282      18|              felvilágosítással.~János úr szertelenül örült, hogy
283      18|           szerencsét? – kérdezé János úr, bizalmasan leültetve Monorit
284      18|            feltalálni.~E szónál János úr elkezdte a bajusza végét
285      18|              is, hogy erre őt Margari úr vette rá, és hogy az általa
286      18|          negyvenezret csinálni.~János úr nagyon köhögött erre a szóra;
287      18|              is szokta kezelni. János úr azt hitte, hogy ebből a
288      18|       esküszöm semmire – kiálta János úr, kezeit hátradugva kabátszárnya
289      18|              nyolcvan forint! – János úr mohón fizetett; gondolva
290      18|             Jól vagyon – szólt Monori úr, a pénzt nyugtatványozva –,
291      18|       szolgabíró eltávozta után János úr dühe tetőpontját érte. Legelőször
292      18|          álmatlanul egész éjjel János úr, s reggelre mégiscsak arra
293      18|             inkább utánajöttem.~János úr kívánt neki valami helyet,
294      18|               át, ahonnan a nagyságos úr nem is fog visszajönni,
295      18|          parancsolni, drága nagyságos úr, engedje kezeit megcsókolnom.
296      18|              elég, aki szolgál. János úr mindenképpen le akarta magáról
297      18|              sokáig; most a nagyságos úr mérges, mert korán kelt
298      18|             inas helyére; a nagyságos úr hogy fog majd csodálkozni,
299      18|        odabenn a hintóban a nagyságos úr azon pihentette a fejét,
300      18|               hitte, hogy a nagyságos úr villogó szemei, kipkapkodó
301      18|              amint hogy volt is János úr haragjában mindig valami
302      18|                Még ilyen pofont János úr életében senkinek sem utalványozott.
303      18|            Ekkor ijedt csak meg János úr, hogy mit cselekvék. Azon
304      18|         jobban bömbölt.~– A nagyságos úr! A nagyságos úr! A nagyságos
305      18|             nagyságos úr! A nagyságos úr! A nagyságos úr engem megverte.
306      18|             nagyságos úr! A nagyságos úr engem megverte. Én nem bántottam
307      18|          nagyságos úrnak. A nagyságos úr engem hívatta, hogy örvendetes
308      18|             nagyon – csitítá őt János úr, kit nagyon nyugtalanított
309      18|               egész ábrázatját.~János úr sietett saját zsebkendőjével
310      18|      számtalanszor összecsókolá János úr kétszáz forintos kezeit,
311      18|    Medúza-főtől, úgy meredt meg János úr a jó reggelt kívánó tekintetétől.
312      18|           kívánó tekintetétől. Monori úr volt az, a szolgabíró.~Legelőször
313      18|       megtudva azt, hogy a tekintetes úr magával hozta, kénytelen
314      18|               nagyságos Lapussa János úr; én a nagyságos Lapussa
315      18|               nagyságos Lapussa János úr bizodalmas embere vagyok.~
316      18|          szorosabban igyekezett János úr mellé furakodni, s magát
317      18|          sorakozva társa mellé.~János úr minden lehető temperamentumából
318      18|        napvilág. Ne higgye, nagyságos úr, hogy nekem valami vétkem
319      18|               életemben semmit.~János úr csúnya kelepcében volt.
320      18|              tudok! A tens szolgabíró úr nekem tegnap mindent megmondott;
321      18|             ordítani, lármázni, János úr a paradicsom szélén, Margari
322      18|            paradicsom szélén, Margari úr benn a paradicsomban, kezeikkel
323      18|          tessék rá hallgatni, Margari úr, Monori csak bosszúállásból
324      18|               Monori az ő neve (János úr annyira zavarban volt már,
325      18|              bírta elcsitítani.~János úr egészen ki volt a képéből
326      19|            ily szívdobogással Gerzson úr, mint Hátszegi szállásához,
327      19|             kérdésben – szólt Gerzson úr, egyre mélyebben keveredve
328      19|            riadt fel hangosan Gerzson úr. – Mondd meg mit tudsz felőle,
329      19|      Kengyelesy, látván, hogy Gerzson úr komolyan haragszik, még
330      19|                  kiálta közbe Gerzson úr, egész arcában elvörösödve.~–
331      19|               barátom – szólt Gerzson úr megűtődve –, ez nem tréfa.
332      19|       Cornblue lába kitörött.~Gerzson úr még csak meg sem állt erre
333      19|              ellent a bornak?~Gerzson úr pedig ment addig, amíg haza
334      19|              gondolta magában Gerzson úr, mert magában nem szokott
335      19|              szemét reggelig.~Gerzson úr utazása nagyon sajátságos
336      19|          gazember? – riadt rá Gerzson úr. – Tán magad vagy álmos,
337      19|               várhíd elé érve Gerzson úr.~A kocsis fejcsóválva tekinte
338      19|              Nem! – kiálta rá Gerzson úr olyan mérgesen, hogy a szegény
339      19|             mint a halszálka.~Gerzson úr folytatta a csodálatoskodást;
340      19|               Aradra. Kengyelesy gróf úr majd aztán tudatja veled
341      19|        Henriette hálószobája. Gerzson úr ezt tudta. Járatos volt
342      19|           Öcsém – szólt hozzá Gerzson úr, alig bírva ingerültségével –,
343      19|             egy kicsit.~Azzal Gerzson úr leült a lépcsőre, kiszakított
344      19|        vesztegetett itt aztán Gerzson úr, hanem lekerült a várból
345      19|               valaminek kellett a két úr között történni, s ezek
346      19|     tisztelendő atyám – szólt Gerzson úr, kordialiter megszorítván
347      19|                  kiálta közbe Gerzson úr, elszörnyedve ennyi soha
348      19|            méhserrel; amikhez Gerzson úr első kínálásra mindjárt
349      19|              tejjel leönteni. Gerzson úr úgy figyelt rá, mintha csupán
350      19|         elmondta még egyszer.~Gerzson úr nagyot ütött csonka öklével
351      19|            dolgok, amiket tisztelendő úr nekem mond.~– Előre mondám,
352      19|        tanítanám az ábécét, ha a báró úr pálinkás kocsmái átellenben
353      19|      iskolával és templommal.~Gerzson úr nagyot sóhajtott a lelkész
354      19|              volna.~– Hát tisztelendő úr maga hol hál?~– Én kimegyek
355      19|           elváltak egymástól; Gerzson úr vállára kavarította bundáját,
356      19|             hogy mire készül.~Gerzson úr pedig annál kevésbé törődött
357      19|             bárónő hálóterme.~Gerzson úr gondolá magában, hogy milyen
358      19|               gondolá magában Gerzson úr, s kicsavarva helyéből a
359      19|               gondolá magában Gerzson úr –, de mármost csak azért
360      19|              a postakocsis bámulatára úr és cseléd egymás nyakába
361      19|              No, fiam – szólt Gerzson úr –, ez mind szentül van,
362      19|        mondatot tudatott vele Gerzson úr, ami bizonyos hallgatásra
363      20|              meglehet, hogy az a nagy úr, aki éppen ott ment végig
364      20|           bíróságnak a nagyságos báró úr az elnöke. Tőle függ valamennyinek
365      21|         zsebedből a pénzedet.~Gerzson úr tiltakozott az ellen, mintha
366      22|              foglalt magában.~Gerzson úr bebizonyítá ez alkalommal,
367      22|            utóbbi vállalattal Gerzson úr Vámhidy Szilárdot bízta
368      22|             akinél gyanút fogsz, akár úr, akár paraszt. Huszonnégy
369      22|          mondá Szilárdnak:~Szolgabíró úr! – Én azt hiszem, hogy ez
370      22|           vadászni járunk, szolgabíró úr.~– Én hivatalból.~– Én pedig
371      22|              fillér.~– Köszönöm, báró úr – felelt rá hidegen Vámhidy –,
372      22|   telepedhetnek, bárha e malom a báró úr sajátja is; mert én most „
373      23|                Mit fog mondani a báró úr, ha ezt megtudja? De mit
374      24|              egyezkedés~Lapussa János úr már hetedszer izent Sipos
375      24|         napján nem mehet hozzá.~Sipos úr letett minden összeköttetésről
376      24|          ilyesmi pedig nem volt Sipos úr ízlésére.~Föltette magában,
377      24|            után maga jelent meg János úr Siposnál.~Gyász volt a kalapja
378      24|        mutatni.~– Nem jött el, ügyvéd úr, hozzám, én magam jöttem.
379      24|        kalapom mellett? – szólt János úr érzékenyen, a felkötött
380      24|      felkötött gyászra mutatva.~Sipos úr gondolta, hogy János megint
381      24|               azt akará mondani Sipos úr: „szerencsétlenség”, hanem
382      24|           szólt nagyot sóhajtva János úr.~– Ilyen fiatalon özvegységre
383      24|                aki vigasztalná.~Sipos úr igazán el nem tudta gondolni,
384      24|              tessék elhinni, fiskális úr; – ha meggondolom, hogy
385      24|               én vagyok az oka.~Sipos úr köhögött, és nem bizonyított
386      24|               ne tréfálózzék fiskális úr. Én rokonaim irányában sok
387      24|         amiket ön rájuk fogott.~János úr kényelmetlenül fészkelődött
388      24|              Csak nem hiszi, fiskális úr, hogy énnekem valami egyetértésem
389      24|              gondolat! – kiálta János úr, felugorva helyéből. – Hogy
390      24|          Azzal vette a kalapját János úr, és eltávozott.~Másnap várta
391      24|             saját aláírása van.~János úr tudniillik azt tette, hogy
392      24|          kérdéses váltó az övé.~Sipos úr egy cseppet sem csodálkozott
393      25|     asszonyság! Azon bizonyos színész úr, akit méltóztatik keresni,
394      25|            míg annak vége lett.~János úr vesztett. A hétszemélyes
395      25|         csinálni; – hanem azért János úr soha sem a maga, sem a fia