Fezejet

  1       1|             az öregúréi, csakhogy az ő arca még piros, meglehet,
  2       1|            mikor csengettek neki, és ő bejött az ajtón, azt kérdezhesse,
  3       1|          szoktak kocogtatni, s amire ő akkorát üt ököllel és csizmasarkkal,
  4       1|              nem eresztik hozzám, ha ő akar?~A komornyik éppen
  5       1|            tőle venni a kardot, arra ő kirántotta fegyverét, s
  6       1|           nem volt ez meg amaz, amit ő olyan nagyon szeret. Hát
  7       1|               Nem tudják, hogy ettül ő rosszul lesz; hogy ettül
  8       1|              ételhez nyúljon, ami az ő asztaláról lekerült, annyira
  9       1|              belé nem kóstol, amiből ő eszik.~Vannak családjának
 10       1|            esti hét órát ütötte, már ő ott ült a páholyában, és
 11       1|           rendesen eladta. De hát az ő hibája volt-e az is? Ha
 12       1|            az lett, hogy utoljára is ő tanult meg jobban diákul,
 13       1|         diákul, mint Kálmán, s lopva ő fordította le neki a penzumokat
 14       1|              nagyon haragudott, mert ő nem bírta a latin nyelvet (
 15       1|         válthatott szót Kálmánnal az ő jelenlétében is, anélkül,
 16       1|       jelenlétében is, anélkül, hogy ő megértette volna, hogy miről
 17       1|              zavarta meg a nagy zaj, ő készült a színházba, brossai
 18       2|            kezd hosszúkat lélegzeni, ő is letette a fejét a könyvre,
 19       2|          volt rá felelet. Igaz, hisz ő a másik színházba jár. Lessék
 20       2|          indítványozta, hogy majd ír ő holnap délután mindjárt
 21       2|           jelentse fel, miszerint az ő fia, János és Hátszegi úr (
 22       2|              azt izente vissza, hogy ő most lefekszik, mert alhatnék,
 23       2|            is olyan ember volt, mint ő.~– Nos, mutasd azt a penzumot.~
 24       2|          mintha Henriette egészen az ő védence volna, bizalmas,
 25       2|         várjon az előszobában, ahogy ő várt nála, hogy jöjjön holnap?
 26       3|             kell a világ előtt, hogy ő legyen rám nézve szerencse,
 27       3|             Lángai azt képzeli, hogy ő van egyedül a háznál, akit
 28       3|              tárgya lehessen, de biz ő nem vett észre arra való
 29       3|            pedig többet tudott, mint ő.~Az első pillanat elárulná
 30       3|       megértette János szavait, mint ő; a második azt, hogy János
 31       3|             Sipos urat, a fiskálist; ő ért az ilyenhez, ő majd
 32       3|        fiskálist; ő ért az ilyenhez, ő majd utánajár, és megtudat
 33       3|        csakugyan olyan derék ember-e ő intenzív értékben is, amilyennek
 34       4|        váltanak Jánossal. Ez volt az ő valahai óhajtása.~Azt is
 35       4|             egy ízben Bécsben járva, ő is tréfából megkísérté a
 36       4|       affektál egy kissé azzal, hogy ő fél tőle; mikor az asztalnál
 37       4|          varróleány ül mellette, meg ő maga, mégis éjjelt kell
 38       4|         gondoskodjék, s reméli, hogy ő is hálával fogja viszonozni
 39       4|       ijesztette meg, hogy mindennek ő az oka; amit az ártatlan
 40       4|    nevezetesen összevágó kóresetnél. Ő jól ismerte az emberi életműszerek
 41       4|            inni; azért csak maradjon ő távol.~Utoljára is, hetek
 42       4|         végre azt mondá, hogy biz az ő torka már kiszáradt, majd
 43       4|            elkezde nyűgösködni, hogy ő olyan nagyon szeretne valami
 44       4|              azokat Kálmán öcsémnek, ő majd azután tudni fogja,
 45       4|       észrevételt tevé, hogy ezt már ő egyszer hallotta, amit most
 46       4|             honorárium nélkül. Tudja ő azt jól, hogy majd ha a
 47       4|             hogy hiszen nem is fogja ő azt elmondani senkinek,
 48       4|            szeretne megtalálni; hisz ő azért el nem fogja azt a
 49       4|            az kiderülne valaha, hogy ő ezt tudta, és meg nem mondta,
 50       4|              adja az árát – busásan, ő lássa! Akkor nem kapja meg.
 51       4|            helyett, mely expressz az ő számára állt ott, egy jó
 52       4|      fogytáig? Kérem alássan. Nem az ő holtáig, hanem az én holtáig.~–
 53       4|            az ön holtáig.~– De hátha ő nem akarja?~– Én fogom önt
 54       4|              fixa ideái voltak, hogy ő olyan ügyet el nem vállal,
 55       4|              belsőleg győződve, mert ő nem szereti azt, ha őt valaki,
 56       4|               az ilyesmi nem volt az ő kedve szerint való foglalkozás,
 57       4|         kivívott ítéletet: ez már az ő birodalma volt; egyéb alávaló
 58       4|              meglátna abból valamit.~Ő régi szokás szerint most
 59       4|    ismertetéshez; úgy látszott, hogy ő volt a legnyugtalanabb azt
 60       4|       ragadtak, úgy hallgatták, csak ő maga, aki olvasott, nem
 61       4|              Lángainé a hallottakon; ő akart első lenni, aki a
 62       4|         Lángainé is az olvasmánnyal. Ő, ellenkezőleg, egészen fel
 63       4|    ostromolni akarta kérdésekkel, de ő nem állt neki helyt, vette
 64       4|             kedves Istvánommal, s ha ő kérdeni fogja tőlem: – hogyan
 65       4|              át, monda:~– És ha erre ő azt fogja mondani: – az
 66       4|         könyvet persze sohasem vitte ő az iskolába; nálad állt
 67       4|        megjegyezve, hogy fordításban ő maga is olvasta már azokat.~
 68       4|              nagynéne jóindulatában; ő szerette unokahúgát. Akartatok
 69       5|          kenyered után kell látnod?. Ő nem szólna, nem panaszkodnék,
 70       5|          észrevennéd, hogy nélkülöz; ő nem kérne új ruhát, de te
 71       5|          ennek mind ne higgyek, amíg ő egy szót ki nem mond, vagy
 72       5|            jut, én tudni fogom, hogy ő nem szakadt el tőlem, s
 73       5|           eltépje, tudni fogom, hogy ő hű hozzám, és hűséget követel
 74       5|           ezt a láncot széjjeltépje. Ő sok ellenkezésre mondani
 75       5|         visszaemlékezni.~– Tudom. Ha ő nem találja a szenvedésekben
 76       5|              virágokat, és jöjjön az ő szobájába. Ugyanakkor Lángainét
 77       5|            ifjoncokat szokás beadni. Ő azt nagyon megérdemelné.~„
 78       5|               amint határozni fogsz, ő felteszi vagy a házassági
 79       5|            ilyen örökzöld levél, azt ő otthon elülteté cserépbe,
 80       5|           van Sipos úr is. Ez ügyben ő is avatott már. Henriette
 81       5|   természetesnek találja. Szilárd az ő rokona.~– Nos, kedves kis
 82       5|         lelkét.~Mikor aztán hazaért, ő maga kereste fel Szilárdot
 83       5|             és igaz szót várok. Erre ő ideírt e papírok hátuljára
 84       5|              nagyon fog örülni, mert ő is igen szeret téged; jobban
 85       6|              Satrakovics Gerzsonnál; ő már értesülve van, és vár
 86       6|      számláltak sorba Henriette-nek; ő biz annak egynek sem tartotta
 87       6|        vezetve Henriette-et, melynél ő és Clementine voltak csupán
 88       6|             legszebb Lénárdtól, hogy ő kockáztatott értem egy lövést,
 89       6|             jó mulatságáról, ha néha ő fizette is annak az árát.~
 90       6|            oltsa el a gyertyát, mert ő el nem bír tőle aludni;
 91       6|              is volt ilyen titka; de ő azt be nem vallaná senkinek,
 92       6|   szabadelvűségi raptusa támadt hogy ő az üresen maradt helyekre
 93       6|           midőn azzal híják be, hogy ő is a teremben fog ebédelni,
 94       6|    mentegetni próbálja magát, mintha ő erre nem volna érdemes,
 95       6|            az a gondolat támad, hogy ő talán álomjáró állapotban
 96       6|   attestátumokkal együtt, amikben az ő sérvkötői által kigyógyult
 97       6|             részt a közjókedvben; az ő szívén még sok visszafolytott
 98       6|     ellenében nincs segedelem. Azért ő hogy segít a dolgon? Mikor
 99       6|             micsoda nap van felírva. Ő maga sem tudja soha, mi
100       6|             van feljegyezve, ameddig ő Bécsben fog mulatni! Ezt
101       6|              azt a tudományt, aminek ő az alfabetjét sem fogja
102       6|   Kengyelesy-puszta?~– Szép – felelt ő – egy szótaggal.~– És a
103       6|          barátommal a jószág felett, ő megvette az egészet mindenestől; –
104       6|              esnék neki valami, amit ő még ezen fölyül is tud.~
105       6|            Clemmy?~– Margari mondta. Ő tette fel a szerződési okiratot.
106       6|           fel a szerződési okiratot. Ő is írta alá, mint egyik
107       6|              védeni magát. Ezt sejté ő.~Clementine-nek nagyon tetszett
108       6|            beszélték a szobaleányok, ő meg nekem. „Addig nem nyugszom,
109       6|       elgondolt mondás végit: –, tud ő azoknak a nyelvén beszélni.~
110       6|              is amazokra vallott, de ő csak esküdött, hogy ő volt
111       6|             de ő csak esküdött, hogy ő volt az, aki megijesztette,
112       6| menyasszonyok egyszerű virágát, mint ő az egzotikus asclepiast …~–
113       6|       gyilkolni az éjszaka; legalább ő el fogja tagadni, hogy hozzájuk
114       6|     zsiványok azt fogják hinni, hogy ő is nagy úr. Óh, az rettenetes
115       6|     nyújtotta a tokot a bárónak. Biz ő nem kockáztatja az életét,
116       6|         egész éjjel vacogott a foga. Ő ott volt elbújva egyik hintóban,
117       6|              nyelven beszélnek, amit ő sohasem hallott életében.~
118       7|             Ah, nem. Olyat nem talál ő, mint én vagyok – szólt
119       7|        délceg alakját. – Aztán tudja ő azt nagyon jól, hogy én
120       7|         sohasem ismersz rá.~– De azt ő nem vetheti el, mert csak
121       7|             maskarában.~– Nem teheti ő azt; fogadása tartja. Amint
122       7|           Körülfogták, bekerítették, ő pedig sutty, elrepült vagy
123       7|             mondani kell; átkozza el ő is az eget és földet, saját
124       7|   keresztülment az írott számadáson, ő is elkészült a fejében összevetettel,
125       7|             hosszú puskáját éppen az ő fejének irányozza.~Megrémülten
126       8|             megtudni tőle; de hiszen ő itt idegen volt, nem értett
127       8|              s azáltal tudatta, hogy ő érti az urak nyelvét.~Henriette
128       8|         Hátszegi valamit arról, hogy ő latinul ért.~– Óhajtanék
129       8|          rájuk, mint amennyit érnek, ő megtéríti. S azután ismét
130       8|         mitől félhetett: hisz amióta ő e vidéken él, azóta nincsen
131       8|              veszélyes ponthoz, ahol ő függött.~Lehetetlennek tartá
132       8|           bokor, melynek gyökerei az ő terhe alatt le nem szakadtak,
133       8|             azonban vevé észre, hogy ő még nem hallott felőle semmit.~–
134       8|            többet tudok emelni, mint ő; a nagyságos úr ököllel
135       9|              felőle hallani, mert az ő élete nagyon regényes.~Csak
136       9|              a gubájára letelepedve, ő ült az egyik végén, a medve
137       9|          többször bele ne kóstoljon; ő meg aztán cserébe vadmézet
138       9|             van olyan hatalmas, mint ő, ha netán háládatlanul lázadást
139       9|   találkoztam több év előtt Juonnal. Ő maga naphosszant eláll ott
140       9|             lakik itt alant – felelt ő –, és az mind be van zárva.~
141       9|           milyen fejedelemnek tartja ő magát, aki nincs négy fal
142       9|              hogy a geinai búcsún az ő lyányát kiáltsák ki legszebbnek,
143       9|          kiáltsák ki legszebbnek, az ő poroszka lovait legtüzesebbeknek,
144       9|           mégis maradt ott: Marióra, ő nem futott a futókkal, hanem
145      10|          szereti.~Látjuk ebből, hogy ő még tökéletes gyermek.~Ezt
146      10|             örömest hallgatá, amiket ő Hídvárról és annak úrnőjéről
147      10|        hítták Szebenbe, Kolozsvárra; ő sehová sem ment, tetszett
148      10|        hírrel lepte meg férjét, hogy ő szeretne *Bányára elmenni
149      10|        Henriette a bántalmat, mintha ő azért keresné az ilyen igénytelen
150      10|            Ezt az ékszert bizonyosan ő küldi, s amit ebben kérdez,
151      10|              és a gyermekeket. Ez az ő egész kacérsága.~– És sikerül
152      10|             a visszaforduló hintóval ő is és a bányásztiszt a hölgyek
153      10|       gondolat tölté el szívét. – Ha ő most itt van, pedig bizonyosan
154      10|         látta e percben; messze volt ő onnan, nem is sejtve, nem
155      10|         rablott ékszert?”; és akinek ő nem tudna e kérdésre mit
156      10|             hogy férje – legalább az ő irányában – nemesen érző
157      10|         hinni, hogy mindazok, amiket ő hibáknak látott benne, csak
158      10|            jutott a fekete ékszer az ő kezéből Henriette-ébe? Mi
159      10|              a terveket ellene, mint ő, aki rablott kincsét ajándékba
160      10|           pópa véleménye a tárgyról. Ő úgy látszott, hogy részletesebben
161      10|         Henriette lesütötte szemeit. Ő volt az, aki el tudta árulni
162      10|         mondá: „ahogy férjem akarja, ő az én uram a háznál”. Hídvár
163      10|             ki s be járt a várkapun, ő tájára sem jött annak; most
164      10|             táplálója is állatainak; ő maga egyetlen málélisztjét
165      10|           aggatott magára. Mit tudta ő, hogy azok ezreket érnek-e
166      10|             húzni vele nem tanácsos. Ő nem közönséges ember, mármost
167      10|             hova céloz: pedig hiszen ő maga beszélte el egykor
168      10|            fekete álarcosnak, akivel ő megesküdött – nem pap előtt, –
169      11|          szóval sem említé, hogy hát ő mit tud, pedig ő még szebb
170      11|            hogy hát ő mit tud, pedig ő még szebb és hajborzasztóbb
171      11|        színfalak mögül hallgattatni, ő pedig leereszti az alkóven
172      11|               Talán gyermeked?~– Nem ő; az ursu!~Engem mintha a
173      11|              vele sokáig.~– Itt járt ő?~– Igen; azt mondá, tehozzád
174      11|                Akkor hazudott! Akkor ő volt az, ki a medvét megétette.~
175      11|         volnék, ezt zendítsem meg, s ő bármilyen messze legyen,
176      11|             volt hozzá. Máskor talán ő is jobban bír vele, de most
177      11|        lehetünk. Félóra múlva, ahogy ő tud hegyeken, hegyszakadékokon
178      11|        léptek? Én ismertem rájuk. Ez ő volt! Ő, akiért elkárhozám.~
179      11|           ismertem rájuk. Ez ő volt! Ő, akiért elkárhozám.~Egy
180      11|            gondolatnak nem volt ura; ő gyámoltalan asszony, ha
181      11|            mint egy arasznyira tőle. Ő igen erős ember; csak még
182      11|            Azzal csendesen körülfoná ő is rettentő karjaival ellenfelét,
183      11|          azért hal meg.~– Olyan volt ő ebben az órában, mint egy
184      11|            fél fejjel magasabb, mint ő; karjai, mint egy cserfaág,
185      11|           egy cserfaág, oly izmosak; ő pedig sokkal karcsúbb; de
186      11|         bírta amaz kitépni karját az ő szorítása alól, sohasem
187      11|       rettentő dühbe hozta; most már ő is ordítani kezdett, mint
188      11|            csak elkábult az eséstől; ő esett alul, amaz fejül;
189      11|          partra felkapaszkodni.~Amíg ő a túlsó partra felmászott,
190      11|              a rabló utált keze s az ő csillagtávolban élő első
191      11|               Ezt, ezt megfejteni az ő feladata!~Ez a halovány,
192      12|      megkészített gyógyszerből előbb ő vegyen be egy kanállal,
193      12|            orvosok ellen zúgolódott. Ő is segített neki azokat
194      12|         bizonyosan megírtad neki; de ő nem sietett ide; óh, kisebb
195      12|              a medve a vadászaton, s ő azt őrzi most otthon? Nagyon
196      12|                 De hát addig is, míg ő megérkeznék, miért nem akarod
197      12|           Előmbe ne bocsásd!~– Pedig ő mindennap itt könyörög nálam,
198      12|               ha dorgál; tudod, hogy ő öreg ember, és beteg; azért
199      12|               Hiszen hadd legyen hát ő is ott.~Odavezette kisöccsét
200      12|            ifjú urat. Vajon ki lehet ő?~– Látod, Kálmán úrfi –
201      12|        gyereket öltöztettetek fel az ő ruhájába, azt tanították
202      12|              úgy látszik, hogy mégis ő az. No, hát, úrfi, hadd
203      12|                Hát miért nem beszél? Ő jött, nem én hívattam. Mit
204      12|                 Te most hazudsz; ezt ő nem akarja. Sőt inkább szabad
205      12|          hírt, nevet szerezni! Ez az ő óhajtása. Ugyebár azt akarod
206      12|      Henriette-et.~– Ahán! Látjátok? Ő nem magáért jött könyörgeni.
207      12|             magáért jött könyörgeni. Ő nagy úr; ő nem ereszkedik
208      12|          jött könyörgeni. Ő nagy úr; ő nem ereszkedik le a maga
209      12|           maga érdekében könyörögni; ő csak másokért esedezik.
210      12|              mentségem is számára; – ő megjavíthatlan; amit keres
211      12|      Henriette-ért, ugye? Mivel jobb ő, mint az öccse? Azt hiszed,
212      12|         Kálmánt pedig kitagadom, hát ő rögtön megosztja testvérével,
213      12|          megérdemli ezt a büntetést; ő is megbántott minket.~Lángainé
214      13|          hölgyeket jobban érdekli az ő megyegyűlésen tartott beszédeinél
215      13|              a gróffal vitázni, mert ő rendesen magamagát kidisputálta,
216      13|        magára; de nem veszi hasznát; ő is hanyatt– homlok rohan
217      13|        kérdezé keserűn.~– Ön nem, de ő sem; én tudom bizonyosan.
218      13|       legalább nem tudta; – most már ő is tudja.~Szilárd kérdőleg
219      13|            hogy ezt megtudjam?~– Óh, ő bizonyosan nem fordulna
220      13|           levelet nem írt; hogy mind ő, mind férje odahaza az öregúr
221      13|           névaláírását Henriette-nek ő ismerte igen jól!~– Összeüt
222      13|          ismeri nejét. Igen jól érzi ő azt előre, hogy amint a
223      13|         fatális. No, de semmi. Ha az ő ékszerei zár alatt vannak,
224      14|            föld alatti éjszakát – az ő különös ünnepélyével is
225      14|        ünnepélyes pillanat, amelyben ő kezén fogva Onuc leányát,
226      14|             tekintse Anicát, mint az ő valóságos hitves feleségét,
227      14|              amennyi itt összegyűlt, ő volt mindig a legszebb.~
228      14|            adok leányommal, amennyit ő saját maga nyom.~Ez egészen
229      14|             menyasszonnyal, amennyit ő maga nyom.~A két vőfély
230      14|            fejsze Juon Táre kezében, ő pedig fegyvertelen volt.~
231      14|            ismét a menyasszony volt.~Ő maga ragadta kezébe a fáklyát,
232      14|            ragadta kezébe a fáklyát, ő kiálta a fegyvereseknek: „
233      15|         értelme felől, amikor azután ő is megmagyarázza, hogy az
234      15|              egyre küldözte ide-oda. Ő maga arról a helyről, ahol
235      15|            vele, az eltűnt a földbe, ő pedig koldussá tette apját
236      15|        gondolatra tért, hogy hisz az ő elődei is bátor emberek
237      15|           erényei közé a vitézséget. Ő békeszerető, verekedést
238      16|              őt megcsalta, s hogy az ő és testvére magaviselete
239      16|           kételkedett azon, hogy hát ő mit cselekedjék. Annak a
240      16|      cselekedjék. Annak a hibáját az ő angyali önfeláldozásának
241      16|              a hamisított aláírás az ő valódi kézírása.~De hát
242      16|             hitette el magával, hogy ő e hölgybe szerelmes.~Udvarolni
243      16|        Legalább mindenki azt hitte – ő maga is.~A grófné igen szívesen
244      16|               s amint szaporodtak az ő látogatásai nála, akként
245      16|            ahogy ön, s akkor majd az ő rovására nevetünk. Entre
246      16|          címeket adogatván magának: „O du grossmächtiger Esel!
247      16|              du grossmächtiger Esel! O du dalketes Rindvieh! Du!” –
248      16|          kezdett lenni Hátszegi. Ezt ő előre tudta. Aki gazdag
249      16|            vállalta, hogy majd segít ő azon. Nem tudom én miféle
250      16|             a társalkodónéval, mikor ő jön! De láthatja ön, hogy
251      16|          láthatja ön, hogy rám nézve ő valóban igen kedves és szükséges
252      16|        nagyságodat, az a lehetetlen. Ő nem fog segíthetni a grófnén
253      16|              abban a percben, amidőn ő kiért az utcára, leült ugyanarra
254      16|          útra akar indulni Pestre, s ő minthogy nem kísérheti el,
255      16|           hogy hiszen majd lebeszéli ő. Ezt tudta Hátszegi előre.
256      16|         valóban nagyon álmos volt, s ő maga ment az istállóba a
257      16|              lenni a gyeplűnek, mert ő odabenn mindjárt elalszik,
258      16|         pusztán felkelő napvilágnak; ő nem látta az arany felhőket,
259      16|              inkább úgy tett, mintha ő is utaznék, mégpedig sokkal
260      16|             délelőtt tovamehessenek. Ő maga pedig lekerült az országútról
261      16|             azt felelte mindig, hogy ő nem éhes és nem szomjas.
262      16|            elém – szólt Henriette –, ő nagyon szeret engem, hogy
263      16|            voltaképpen mégsem ivott; ő sohasem bírt egy csepp bort
264      16|             a vén Ripa vigyáz; abból ő el nem enged tévedni egy
265      16|             egy szalmaszálat is; azt ő már nem engedi magára mondani,
266      16|           itt az éjjel? Hogy nem tud ő abból semmit, ki különben
267      16|              régebbi kerékvágások; s ő nem tudta mármost, hogy
268      17|             úrnak, hogy írja oda, de ő azt felelte rá, hogy az
269      17|             akarja, azt mondja, hogy ő ilyen szemtelenségekre nem
270      17|           megvénül, és sokat koplal, ő is rájön arra, amire a többiek.~–
271      17|           készen legyen, mert hiszen ő képviseli a közönséget,
272      17|        asszonyság kissé biccent, bár ő ezt mindenképp törekedett
273      17|           tetszék Szilárdnak; mintha ő ezt az elváltoztatott arcot
274      17|           unoka, csak azért, mert az ő kezében volt a gazdagság;
275      17|              a mártíri önfeláldozás. Ő minden bizonnyal kész volt
276      17|        szükségem, hogy elszökhessem, ő ígérte, hogy szerez egy
277      18|             ez így volt regényesebb: ő mindenáron azt kívánta,
278      18|              van Margari úrnak, ahol ő az egész nap nem tesz egyebet,
279      18|            az akkor kell.~– De hátha ő azt mondja, hogy „nem”.~–
280      18|              nem”.~– Azt mondja? Azt ő nem mondja; vagy ha ő azt
281      18|            Azt ő nem mondja; vagy ha ő azt mondja, akkor majd én
282      18|              nem én bánom meg, hanem ő. Óh, a Margarit nem jó megharagítani.
283      18|            váltóhamisítást csakugyan ő követte el; hanem egyúttal
284      18|              vállakra fog nehezülni; ő mint kiskorú, beszámítás
285      18|           akart kifelé nyílni, ahogy ő kívánta, hanem befelé, amerre
286      18|       Margarit csak dezavuálni kell; ő azután lássa, hogy húzza
287      18|             meg azalatt eldűl, és az ő kárára talál dűlni? Fatális
288      18|             az még akkor aludt, hogy ő parancsot adott a lovakat
289      18|        ragaszkodása bebizonyítására. Ő szaladt előre a kocsiajtót
290      18|         előre a kocsiajtót kinyitni, ő segített János úrnak felülni
291      18|             úrnak felülni a kocsiba, ő kívánt neki legtöbb szerencsés
292      18|      vesztére az jutott eszébe, hogy ő most életében először megpróbál
293      18|             volt.~Még ráfogják, hogy ő akarta elszöktetni Margarit!
294      18|        figyelmezteté, hogy Monori az ő neve (János úr annyira zavarban
295      18|             fogják el János urat is. Ő nem bánja, ha a ló farkához
296      18|           ablakán is kikiabált, hogy ő nem fog egyedül ülni a börtönben,
297      19|             nem lakott kívüle senki, ő maga az emeletet foglalta
298      19|          fátyolozva?~– Nem, barátom, ő maga volt az, nem csalódtam.~–
299      19|             az erdélyi havasokról, s ő azokat nagy gyönyörűséggel
300      19|         Henriette panaszkodott, hogy ő megsántította a lovakat,
301      19|      lovakkal mi történt, s utoljára ő maga kívánta, hogy az útból
302      19|         útból félretérjenek. S mégis ő panaszkodott volna ellene
303      19|      mentegetőzve mondá, hogy hiszen ő nem magáért szól, hanem
304      19|              felmenni; majd felkeres ő engem, azt fogadom; várj
305      19|          gazdájával, egyik fakanalat ő fogja kezébe, másikat a
306      19|           benne, az mind ördög volt. Ő itt valóságos kiskirálya
307      19|            az valóban úgy volt, hogy ő mondá.~A lelkész azonban
308      19|             lehet előre kiszámítani. Ő még haragudni is akkor tud,
309      19|         hajnal megérkeztére nem vár.~Ő ismerte a maga embereit,
310      19|             ismerte a maga embereit, ő tudta, hogy mire készül.~
311      19|            pipája fenékig ki nem ég. Ő tudott parancsolni a szemeinek,
312      19|              azoknak leragadni, amíg ő nem akarta. Hm. Mégis milyen
313      19|               mivel a condrának, mit ő felveszen nincsenek zsebei.~–
314      19|         ártatlan nő is lakik, akiért ő imádkozni szokott.~Meglássuk,
315      19|     visszavette öltönyét Gerzsontól, ő pedig ismét felölté bekecsét.~–
316      19|             be furcsa eset volna, ha ő most a pappal együtt valami
317      20|         Fatia Negra volt a vezetője, ő volt a főbűnös, ő tanácsolt,
318      20|          vezetője, ő volt a főbűnös, ő tanácsolt, ő mutatott utat,
319      20|              a főbűnös, ő tanácsolt, ő mutatott utat, a többiek
320      20|          volt a pénzverők vezére, az ő fejére hárítják az egész
321      20|           íme, most az megmenekül, s ő szenved meg helyette. Asszonyom,
322      20|           tízszerte nehezebb volt az ő lelkén, mint amazén. Nem
323      21|          erőszakoskodásoknak; azokat ő mind összefüggésbe bírta
324      21|               Az csak hírlapi kacsa. Ő most is itt van.~– No, és
325      21|         tiltakozott az ellen, mintha ő az útfélen szokott volna
326      21|           rakni ebben a tárgyban; de ő azért mégsem tett le annak
327      21|           befűrészeltek, s azokat az ő hátuk mögött az úton keresztül
328      21|             utat széltében elfogták; ő maga közepén legelől állt,
329      21|           villámait magára vonta.~És ő maga sebesíthetetlen volt;
330      21|          fogja. Ha csak rajta múlik, ő bizonyosan megcselekszi.~
331      22|       bizonnyal nagy hajtóvadász.~Az ő terve az volt: a megyékből
332      22|          arra senkinek semmi gondja, ő ismeri a maga emberét.~A
333      22|            olyan vállalatnak, amihez ő is éppen hozzákészüle. Némileg
334      22|              én körmeim megtépték az ő testét, és én láttam az
335      22|              testét, és én láttam az ő vérét folyni!~– Mondjad,
336      22|            tud senki úgy járni, mint ő: egyszer olyan csendes,
337      22|              nem voltam koldus, mert ő dolgozott, napszámba járt,
338      22|        Esküdni mertem volna rá, hogy ő az. A híd közepén megállt.
339      22|         figyelni.~– Ekkor megszólalt ő. Óh! A két szemem világa
340      22|           vakon, ha beszélni hallom. Ő volt, az első szónál ráismertem;
341      22|              fogja kísérteni.~– Hogy ő maga jöjjön bennünket megtámadni?
342      22|             hogy mikor álmodik, hisz ő nem nyithatja fel szemeit,
343      22|               Az éjjel még nem, mert ő azon az úton vár, melyen
344      22|          egymástól futni parancsolá. Ő hívja magához látogatóba
345      22|      kopogtatja az odvas fákat, amíg ő valamelyik népes város színházában
346      22|       elhajított; e cifra gúnyt csak ő értette, akinek az fájt.~
347      22|            deszka lebillenik vele, s ő, mint az egér a fazékba,
348      22|          Fatia Negra jöjjön, s akkor ő a foglyokat kiszabadítsa.
349      22|         semmi baj. Azt tesszük, hogy ő is egyedül legyen. Azt nem
350      22|           élét, s homályosítsa el az ő szemeit. Most hallod őt
351      22|           érteté, megízlelte; „ez az ő vére!” – „ez édes!” –, és
352      22|             egyenlő erővel haladtak, ő és üldözője. A vérvesztés
353      22|          ritka emberi mell állja ki; ő bízott a magáéhoz. Azonban
354      22|          olyan jól haladhatott, mint ő maga; a távolság kettőjük
355      23|        rémnimbuszra, mely alakját az ő szemeiben oly szörnyen megtámadhatlanná
356      23|             tanúsítva mellette, hogy ő maga ugyanakkor házát napokig
357      23|      elpanaszolja, miért szenved, és ő nagyon fekete sorsnak nézne
358      23|       sorsnak nézne elébe.~Bizonyára ő nagyon jól ismerte nejét;
359      23|            rá volt írva, hogy ezt az ő szívének szánták, megragadni,
360      23|               arról, hogy Szilárd és ő a sírban inkább, de Hídvár
361      23|              árulója lett, mert hisz ő szegény, Hátszegi gazdag.~
362      23|         rossz lelkekben; amilyeneket ő ismert, azok mind frakkban,
363      23|          között lámpavilág van, mert ő azalatt ott fog vacsorálni,
364      23|             sikoltás hangzott: akkor ő a pisztoly száját hirtelen
365      24|           Demeter nevének jutott ki. Ő sem szerette ugyan az öregurat,
366      24|           háta mögött rágalmazta; de ő azért sohasem bírná magára
367      24|         lakhely nélküli ifjúnak volt ő törvényesen kinevezett védője,
368      24|          mégsem hamisított, hanem az ő valódi aláírásával van ellátva,
369      24|       negyvenezer forintot?~– Amivel ő a váltót be fogja váltani,
370      24|            hogy a beperelt váltón az ő saját aláírása van.~János
371      25|        megsemmisítésére, és védem az ő jogait is, s ő szépen cserben
372      25|              védem az ő jogait is, s ő szépen cserben hagy, mikor
373      25|          nincs bevégezve a számadás. Ő elismerte a váltó érvényességét,
374      25|             nem volt afelől, hogy ha ő Kispércsre elutazik, ott
375      25|      kísérték ki a temetőbe, azalatt ő a város másik végén nevetve
376      25|            üldözte az az eszme, hogy ő gazdag! Életében egy lélek
377      25|         jutni, jó parti volna ám az; ő ezt hasonló tréfás modorban
378      25|           nem közelít Hátszeginéhez, ő bizonyosan mondhatja, hogy
379      25|          Hátszegi özvegyével?~      ~Ő maradt mindenesetre a legboldogtalanabb.