Fezejet

 1      17|          hamar segít a dolgon. Az igazgató még csak gyerekember, de
 2      17|       hogy láttuk ezt már, míg az igazgató ledisputál a színpadról,
 3      17|      szerint? Nemde?~– Mondtam az igazgató úrnak, hogy írja oda, de
 4      17|             Tehát büszke ember az igazgató?~– Óh, rettenetesen büszke.
 5      17|        azzal a válasszal, hogy az igazgató most éppen nem tud váltani.~–
 6      17|  Szilárdnak, azt mondván, hogy az igazgató köszöni a részvétet, de
 7      17|        játszani: természetesen az igazgató maga. Minthogy e két személy
 8      17| megszöktek, vagy elcsapta őket az igazgató. Persze, fiatal még arra,
 9      17|         kezdődik!” – kiálta rá az igazgató. – „Bizonyára – nem bánom” –
10      17|         megegyezve, hogy a fiatal igazgató valószínűleg bizonyos dúsgazdag
11      17|       egészen elfeledtük, hogy ön igazgató is, aki most közönségét
12      17|     kocsmárostól Vámhidy, hogy az igazgató úr az éjjel búcsúvétel nélkül