Fezejet

 1       6| beszélnek.~Milyen különös! – gondolá Henriette. – Egy ilyen pusztai
 2      13|     keserű.~(Ugye, keserű? – gondolá magában Szilárd. – Az a
 3      13|     is kiterjeszti.~(Szilárd gondolá magában: ha az enyim lettél
 4      14|   olyan nyugodt büszkeséggel gondolá magában; „a leány arra való,
 5      15|     kíséré, míg beláthatá, s gondolá magában, hogy ez ugyan bátor
 6      16|   Ezek a mi lovaink lesznek, gondolá magában, s az udvarra nyíló
 7      16| ember.~– Ez nagyon különös – gondolá magában. – Hiszen két ember
 8      19| bárónő hálóterme.~Gerzson úr gondolá magában, hogy milyen csodálatos
 9      19|      nincs mit tenni egyéb”, gondolá magában Gerzson úr, s kicsavarva
10      19|      kis galibát csináltam – gondolá magában Gerzson úr –, de
11      23|      lehetnek ennek a lakói, gondolá magában. Mindent tárva-nyitva
12      25| éjjel-nappal rálesettek: azt gondolá ki, hogy háziasszonyával