Fezejet

 1       1|           Egyél velem, Makszikám, lelkem.~– Kell is nekem – felel
 2       4|        hogy mi lett már tovább.~– Lelkem, kisasszony, én szívesen
 3       6| megházasodott? Melyik a felesége, lelkem, nagyságos úr? Csak nem
 4       6|      mutatott) Ez már öregecske a lelkem; ez a másik meg még csupa
 5       6| belevágott a hívatlan beszédbe.~– Lelkem, csárdásné, ne trécseljen
 6       6|      korán férjhez adni. Hát maga lelkem, hogyan tiszteljem? Ifjasszony
 7       6| Clementine húzódozva.~– Nem, édes lelkem. Zsiványok nincsenek a mi
 8       6|         az asszonyságoknak. Tudja lelkem, nem fekete annak a képe,
 9       6|            jóizűen evett belőle a lelkem; engem is váltig kínált,
10      18|      alunni, mert az én testem és lelkem alhatnék.~E rossz élc után
11      19|       bátyám! Az isten irgalmára, lelkem mennybéli üdvére könyörgöm