Fezejet

 1       4|        készíts azt te is… Óh, én jó istenem! Miről gondolkoznak a gyermekek!~
 2      16|             kilincsét próbálgatá.~– Istenem, istenem! – rebegé Henriette
 3      16|    kilincsét próbálgatá.~– Istenem, istenem! – rebegé Henriette kezeit
 4      20|              fennhangon nyögve: „én istenem, én istenem!” és leveté
 5      20|             nyögve: „én istenem, én istenem!” és leveté magát a kerevetre,
 6      20|        felugrott, és sóhajtoza: „én istenem, én istenem”.~Azután megerősíté
 7      20|          sóhajtoza: „én istenem, én istenem”.~Azután megerősíté szívét,
 8      20|             íróasztalához írni. „Én istenem, én istenem!” Mivé lett
 9      20| íróasztalához írni. „Én istenem, én istenem!” Mivé lett ez a hajdan
10      20|            levél volt férjéhez: „én istenem, én istenem.”~Ez volt a
11      20|           férjéhez: „én istenem, én istenem.”~Ez volt a folyamodásba