Fezejet

 1       4| Tudod, hogy szegény édesapád halálos ágyánál bízott a lelkemre;
 2       5|  percben, egymásra gondolva, halálos mérget vettünk? … Különös
 3       6|    nem vallaná senkinek, még halálos ágyán sem. Neki is van egy
 4       7|      mellét megüsse; mert az halálos ütés. Mire a leány, mintegy
 5       9|      csak kedve, mert az még halálos sebet kapva is, bosszút
 6      11|  ismét visszatéved a ránézve halálos körbe; amidőn egyszer egy
 7      11|  alkalmatlan, s midőn néha a halálos fájdalom erősen nyögni kényszerítené,
 8      12| nagyobb annál.~– Te nem vagy halálos beteg, atyus, csak képzelődől;
 9      12|     találsz bennem, akit még halálos ágyán sem csal meg senki!
10      16|      határozódott, mihelyt e halálos aggodalmamból kiszabadulni
11      20|      ott vonaglott, mint egy halálos betegséggel küzdő, és ismét